Kutatásom során az erdőtelepítések talajlakó pókokra gyakorolt hatását vizsgáltam a debreceni Nagyerdő területén. A mintavételezés avarrostálással történt. A gyűjtések 2011-ben négyhetente történtek. Az egy éves vizsgálat során 74 faj 811 egyedét sikerült összegyűjteni. Eredményeim azt mutatták, hogy szignifikáns különbségek tapasztalható a talajlakó pókegyüttesek fajszáma és egyedszáma esetében. Az első hipotézisemet sikerült alátámasztani, ugyanis csökkenő faj és egyedszámot lehet megfigyelni az időstől a fiatal tölgyes állomány felé haladva. Az idős tölgyesben szignifikánsabban magasabb volt mind a faj- mind az egyedszám, mint a fiatal állományban. A második hipotézis esetében a különböző tájidegen telepítések vizsgálata során nem a várt eredményeket kaptam, ugyanis az idős állományban nem volt szignifikánsan magasabb a faj- és egyedszám. Valamint a tájidegen ültetvények között szignifikáns eltérések mutatkoztak, mivel az akác ültetvényen volt a legmagasabb az egyedszám, a vöröstölgy állományban pedig a legalacsonyabb a fajszám. A tájidegen ültetvények esetében az erdeifenyő és a vöröstölgy állományokra jellemző karakterfajokat nem sikerült kimutatni. Eredményeim igazolták, hogy a pókok alkalmasak a különböző emberi zavarások kimutatására, ugyanis a tájidegen ültetvények kedvezőtlen hatással vannak a pókegyüttesekre. A fenntartható erdőgazdálkodás érdekében fontosak az olyan erdészeti eljárások, amelyekhez képesek alkalmazkodni a különböző élőlények. Az erdőállományokon belüli heterogenitás jelentősen növeli a fajgazdagságot és biztosítja a specialista fajok fennmaradását, amelyek kulcsfontosságúak az ökológiai rendszerek stabilitásának és sokféleségének fenntartásában.