A 2006. évi X. törvény hatálybalépése életre hívott egy új szervezeti formát, a szociális szövetkezetet, amelynek célja „a tagjai gazdasági, valamint más társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségletei kielégítésének elősegítése” (Sztv. 7. §). A szövetkezeti mozgalom „grass root” jellegű beindulása azonban nem kezdődött el, amit a Szociális és Munkaügyi Minisztérium pályázati konstrukciókkal kívánt ösztönözni. A kezdeményezések eredményeként a bejegyzett szervezetek száma megnőtt, viszont a törvényi háttérrel ellentétben fenntarthatóságuk szocioökonómiai feltételei nem teremtődtek meg. Feltételezéseim szerint a Magyarországon bejegyzett szociális szövetkezetek megfelelnek a formális szempontoknak, viszont pályázatközpontú működésük miatt a Szövetkezeti Alapelvek csorbul(hat)nak. Úgy gondolom, fennmaradásukat számos külső és belső tényező veszélyezteti. A vizsgálat során 9 bejegyzett, Dél-Alföldi Régióban működő szociális szövetkezet képviselőjével készítettem félig strukturált interjút.