Szakdolgozatom célja volt bemutatni az immobilitási szindróma azon hatásait, melyek nagymértékben befolyásolják az idősödő generáció életvitelét. Az immobilitási szindróma általában olyan krónikus megbetegedések talaján kialakuló elváltozások következtében jön létre, melyek ellen megfelelő életvitellel, prevencióval változtatni tudna a társadalom. Hatása révén olyan patofiziológiai változások veszik kezdetét, mely nem csak egy szervrendszert érintik, hanem az egész szervezetre negatívan fog hatni. Nem csak a mozgás beszűkülése figyelhető meg, hanem kezdetét veszi nagyon sok esetben a szellemi hanyatlás is, mely visszafordíthatatlan állapot. Azt, hogy hány embert érint az immobilitási szindróma, addig igazán nem is vesszük észre, amíg nem a családunkban fordul elő hasonló jellegű probléma. A rehabilitáció sok esetben az emberek nagy részének nem sokat jelent, nem tudják azt, hogy milyen betegek kerülnek ellátásra, mit is takar a név. Vizsgálatomat a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház Rehabilitációs Osztályán végeztem, ahol öt éves kórlapok vizsgálatával a 3644 darab esetből 67 darab került beválogatásra. Melyből 45 volt a női beteg és 22 a férfi. A felállított hipotéziseimből, mindegyik beigazolódott. Vizsgálatomban bizonyítást nyert, hogy a krónikus megbetegedések a betegek nagy részénél jelen vannak, melyeket a helytelen táplálkozás, életmód, a kor, súlygyarapodás, mozgásszegény életmód, jelentős mértékben befolyásolják, az állapot kimenetelét jelentősen meggyorsíthatják. Ezek a kockázati tényezők mindenkinél jelen vannak, hiszen nagy részüket genetikailag hordozzuk magunkban, de szemléletváltással, egészséges életvitellel ezeket nagymértékben befolyásolhatjuk. A vizsgálatomban, mely szerint a betegek a másik osztályról nagyobb arányban érkeznek felfekvéssel az eltöltött ápolási napokhoz viszonyítva igen meglepő, hiszen 26,8 % alakult ki másik osztályon, míg osztályunkon 7,4% a közben kialakult esetek száma. A 17,9 % pedig a hozott felfekvéseknek a még be nem gyógyult esete alapján maradt vissza nagyobb részben hazabocsájtásukkor. Feltételezem, hogy az alapápolásra és megelőzésre egy másik osztályon sokkal kevesebb időt tartanak szükségesnek, mint egy rehabilitációs osztályon. Az immobilitási szindrómás betegeknél a vizelet elvezető rendszerben is jelentős változás figyelhető meg. Gyakori probléma a vizelet elakadása, mely szükségessé teheti az állandó hólyagkatéter felhelyezését, mely jelentősen megnövelheti a húgyúti fertőzések kialakulásának a kockázatát. Éppen ezért, ha megfelelően érzi a beteg a hólyagkondicionálást, akkor mielőbbi hólyagkatéterkatéter eltávolítása történik osztályunkon. Nagyon sok esetben marad vissza azonban inkontinencia a betegeknél, nem fogják érezni, hogy mikor űrül ki a húgyhólyag, vagy nem tudják megfelelően visszatartani, melyet befolyásol a kor, a szellemi hanyatlás is, és ezért lesz szükség a nadrágpelenka használatára. Ez a jellegű probléma a vizsgálatban 62,6% érinteni fogja. A vizsgálat alapján jelentős az obstipáció kialakulásának az aránya, mely a hozzánk érkező számos beteget érinti. Jelentős pszichés megterhelést jelent ez a probléma az idősek körében, hiszen komfortérzetük jelentősen csökken, nem tudják hogyan fog ez a probléma megoldódni. Folyamatos gondot fog számukra jelenteni, mert mindig tartanak egy újabb obstipációtól. A mobilizálás hatására azonban jelentős javulás figyelhető meg, kedélyállapotuk is folyamatosan javul.