Munkám során a cardiovasculáris betegségek kockázati tényezőinek kialakulását megelőző prevenciós tevékenységet vizsgáltam, kiemelt figyelemmel az alapellátási rendszer, a háziorvosi szolgálat, gondozásban betöltött szerepeire. Megállapítást nyert, hogy a háziorvosi szolgálat szerepe a preventív tevékenység megvalósítása során, valamint a gondozás első szakaszában is kiemelkedően nagynak tekinthető, mivel a praxis munkatársai találkoznak legkorábban, illetve leggyakrabban a veszélyeztetett egyénekkel. A kockázatok felismerése és felmérése, értékelése komoly szakmai felkészültséget és figyelmet igényel, mivel a betegek gyakran nincsenek tudatában állapotuk súlyosságával, illetve a veszélyekkel, kockázatokkal. A nagykockázatú betegek esetében, ha lehet, még nagyobb szerep hárul a gondozást végző szakemberekre, mivel a halmozott kockázati tényezők jelenléte fokozott figyelmet, még körültekintőbb gondozást és egyéni terápia megvalósítását igényli. A hazai és a nemzetközi szakirodalom megállapításai nagymértékben fedik egymást, amely tényező jelzi a cardiovasculáris megbetegedések elleni küzdelem a világ minden pontján prioritást élvez, mindenhol kiemelt egészségügyi, gazdasági és társadalmi problémákat érint. A háziorvosi rendszerek esetében a megnövekedett feladatok nem minden esetben teszik lehetővé a hatékony preventív tevékenység folytatását, amelynek hosszútávon rendkívül komoly veszélyei vannak. A betegségek kialakulásának frekvenciája szinte folyamatosan növekszik, mivel a gazdasági és társadalmi tényezők jelentős mértékben elősegítik a kockázati tényezők kialakulását. Az urbanizáció, a felgyorsult életritmus, a stressz és az egyéb tényezők növekedése a jövőre vonatkozóan nem mutat kedvező változásra utaló jelet, így az alapellátás színvonalának, hatékonyságának javítása lehet meghatározó tényező a cardiovasculáris megbetegedések visszaszorítása érdekében folytatott harc során. Megállapítást nyert az a tény is, miszerint a lakosság jelentős hányada nem akar, vagy nem tud változtatni életmódbeli berögzült szokásain, a táplálkozási szokásokon, vagy a fizikai aktivitás terén. A gondozás egyik legfőbb feladata, hogy mindent megtegyen annak érdekében, hogy ez az attitűd gyökeresen megváltozzon, a páciensek megértsék és felfogják annak jelentőségét, hogy leginkább ők tehetnek a betegség kialakulása ellen, az orvosok csak segítséget nyújthatnak abban, hogy a dohányzás abbahagyásával, az alkoholfogyasztás csökkentésével, illetve aktív életmód kialakításával elkerüljék a szív – és érrendszeri betegségek kialakulását.