Témaválasztásom célja azért a heveny koszorúér-szindróma témakör, mert az egyik leggyakrabban előforduló olyan betegségcsoport, mely akár a beteg azonnali halálát is okozhatja. Kutatásomat a Kisvárdai Mentőállomáson végeztem, ahol a 2001-2003 és 2012-2014 távlatában vizsgáltam azokat a betegeket, akiknél ACS merült fel. A két időintervallum által szeretném szemléltetni, hogy mennyit fejlődött a kórházat megelőző ellátás, pontosabban az Országos Mentőszolgálat általi helyszíni ellátás, illetve melyek azok a modern eljárások, melyek nagyban elősegítik a betegek akár szövődménymentes túlélését és felépülését. A szakdolgozat korlátozott terjedelme miatt nem volt lehetőségem arra, hogy részletesebb hazai és külföldi viszonyok között is bemutathassam észrevételeimet