Szakdolgozatom témaválasztásához személyes kapcsolat fűz. Kőtelek településen nőttem fel, majd felsőoktatási tanulmányaimat Nyíregyházán folytattam. Jó rálátást szereztem a két település mindennapjaira, „működésére”. Nagyon nagy a községek lemaradása a városokhoz képest. Ez nem csak ebben az esetben figyelhető meg, ez egy általános jelenség Magyarországon. Az emberek gondolkozása, beállítottsága centralizált. A főváros kiemelt helyet foglal el életükben. Mi sem magyarázza ezt a tényt jobban, mint az, hogy nagyvárosainkat (Debrecen, Szeged, Szolnok, Nyíregyháza, stb.) „vidékként” emlegetik, ha szóba kerülnek. El lehet képzelni akkor, hogy hol helyezkedik el egy kistelepülés a rangsorba. Személyes tapasztalatom szerint feledésben merülnek a falvakban, községben élő emberek. Egy-egy frekventáltabb helyet leszámítva nem történnek olyan infrastrukturális, közhangulatot, életszínvonalat emelő beavatkozások, amik elvárhatók lennének. A kistelepülések szépen lassan elnéptelenednek, elöregednek. Nagyon kevesen választják a „falusi” létet a nehéz körülmények miatt. Jó példa erre az elöregedő háziorvosi állomány a településeken, és a rengeteg betöltetlen praxis.