Mára már a rehabilitáció önálló diszciplínává fejlődte ki magát, de mégis sok az olyan beteg, aki akut eseményt követően nem, vagy csak jóval később részesült rehabilitációs kezelésben. Szakdolgozatomban az immobilizáció egyes tüneteinek kialakulásával és megszűnésével kapcsolatban kerestem a különbséget annak függvényében, hogy az akut eseményt követően a betegek részt vettek-e vagy sem rehabilitációs kezelésben. Továbbá ugyanezen kritériumoknak megfelelően a betegek önállóságának mértékével és az életminőségükkel kapcsolatos különbségekre is választ kerestem. Kutatásom során azt is meg szerettem volna tudni, hogy azon betegek közül, akik akut osztályról otthonukba távoztak, egy rövid, felvilágosító beszélgetés eredményeként a későbbiekben is elzárkóznának-e a rehabilitációs osztálytól. Az eredmények alapján az nyert bizonyítást, hogy napjainkban egy akut eseményt követően a fekvőbeteg rehabilitációval jobb eredményeket lehet elérni, mint az otthonápolás során. Valamint, hogy egy rövid edukációs beszélgetést követően a betegek többsége már nem zárkózna el egyértelműen a rehabilitációs kezelésektől. Éppen ezért még napjainkban is szükséges a rehabilitációval kapcsolatos ismeretek bővítése, mert a korai mobilizálás és az aktivizáló ápolás nem csak a betegségek utókezelése, hanem prevenciója is a súlyosabb szövődmények elkerülésének.