Korunk magyarországi szakképzését együttesen jellemzi a moduláris rendszer, a duális modell, a kompetencia alap és a gyakorlatorientáltság megvalósulása. Az első és második, az állam által elismert végzettség ingyenes megszerzésének, valamint az előrehozott szakképzésnek köszönhetően emelkedett a tanulói létszám. A munkaerőpiaci igényekhez alkalmazkodva, az egészségügyben is lehetőség van a tanulószerződések megkötésére. Az ágazat specialitása miatt azonban a gyakorlati képzés jellemző dilemmákat vet fel. Dolgozatommal arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a folyamatos jogszabályi változások ellenére, az egészségügyi gyakorlati képzés több ponton is szabályozatlan maradt, és ez a tanulók pályán maradását veszélyezteti. Nem létezik egységes szempontrendszer a gyakorlati napló és a gyakorlatot teljesítő tanulók objektív értékelésére, nincs jogszabályi előírás a gyakorlati szakterületek oktatói/mentori ellátottságára vonatkozóan.