A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok (IFRS) szabályozása keretelveken nyugszik. Ezen keretelvek kialakításakor a standardalkotók meghatározták, hogy a pénzügyi jelentések elsődleges felhasználói, akik számára a jelentéseket elő kell állítani, a tőke biztosítói, azaz a jelenlegi és potenciális tulajdonosok, befektetők és tágan értelmezett hitelezők. Ezen koncepció érvényre jutását kívántam bemutatni dolgozatom során két, telekommunikációs iparágban működő vállalkozás részvényeibe történő befektetési lehetőség vizsgálatán keresztül. Dolgozatom aktualitását az adja, hogy a 2000. évi C. törvény, a számviteli törvény 2015. évi módosítása következtében a jövőben egyre több IFRS szerint készült beszámolóval fogunk találkozni magyar környezetben is.

Hipotézisem az, hogy az IFRS szerint készült beszámolók adatai alapján maradéktalanul elkészíthető két különböző országban bejegyzett, különböző tőzsdén jegyzett cég értékelése, mely alapján megéri befektetni a Magyar Telekom Nyrt. és a Telenor ASA részvényeibe. Modellemben az értékelést közvetlenül a 2016-os beszámolók nyilvánosságra hozatalát követő, 2017. áprilisi időpontra végeztem, hogy a jelenre vonatkozóan önellenőrzést végezhessek.

A vállalatok értékelésének keretében bemutattam a két céget, majd szekunder adatgyűjtést követően környezetelemzést (PEST analízis) és iparági elemzést készítettem. A vállalatok múltbeli gazdálkodásának elemzését tíz éves intervallumban, 2007-2016 között vizsgáltam, melyhez segítségül hívtam a gazdasági elemzés és vállalati pénzügyek eszköztárát is a minél teljesebb kép kialakítása érdekében. Végül, szabad cash flow módszerrel optimista, realista és pesszimista változatot készítettem a két cég saját tőkéjének becslésére. Eredményeim alapján hipotézisem első felét elfogadtam, azonban második felét, a két vállalat részvényeibe való befektetést az akkori túlértékeltségük miatt elvetettem. A Magyar Telekomnak osztalékpolitikája felülvizsgálatát, a Telenornak költségei és kötelezettségei csökkentését javasoltam.