Szakdolgozatom témájául az utánpótlás-nevelést választottam, s arra kérdésre fektettem a hangsúlyt, hogy miért tűnnek el az utánpótlás nevelés tehetséges fiataljai felnőtt korukra. Meggyőződésem, hogy a mai magyar labdarúgás hanyatlása összefügg a tehetségek kiválasztásának nem megfelelő módszereivel, vagyis arra kerestem a választ, hogy hogyan lehetne javítani a tehetségek korrekt kiválasztását, ami javíthatná a magyar labdarúgás eredményességét is. Kérdőív formájában kérdeztem meg a futballistákat, s mivel legtöbben az alapproblémát a nem megfelelően képzett edzők alkalmazásában látják, ezért megkérdeztem a szakma képviselőjét is, akivel interjút készítettem. Az okokat lehet keresni az edzőkben, az akadémia szakmai vezetésében, de az sem ritka, hogy magában a sportolóban. A felmérés szerint a legfontosabb dolog az lenne, hogy a futball akadémiák szakmai stábjának a továbbképzésére kellene a legnagyobb hangsúlyt fektetni, s külföldi kluboktól át kellene venni olyan felmérő- és kiválasztó módszereket, amellyel a legmegfelelőbb, s legtehetségesebb játékosokat lehetne az NB1-be kiválasztani és játszatni, s a magyar labdarúgás eredményességén így lehetne javítani. A Debreceni Labdarúgó Akadémia egyik tapasztalt vezető edzőjével folytatott beszélgetésből megállapítottam, hogy van még jövője a magyar futballnak, s ha minden klubnál így odafigyelnének a fiatalokra, vagyis az utánpótlásra, mint Debrecenben, akkor nagyobb esély lenne a pozitív változásra.