Jelen kötet Egressy Gábornak (1808–1866), a 19. század közepe talán legjelentősebb színészének, színházi szakírójának, az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar, később Nemzeti Színház egyik alapító tagjának a kéziratos hagyatékából ad közre kritikai igénnyel egy összefüggő, négyszázkilenc darabból álló levélcsoportot. A kiadvány öt családtag 1841 és 1865 között egymással folytatott levelezését tartalmazza: a családfő, Egressy Gábor, a feleség, Szentpétery Zsuzsanna és gyermekeik: Ákos, Etelka és Árpád leveleit. Az Egressy haláláig nyomon követett levelezés különleges érdekessége abból adódik, hogy nem egyszerűen egy családi levelezés kerül a nyilvánosság elé, hanem egy színészcsaládé, amelynek tagjai számára ugyanolyan fontos volt a szakmai ügyek megbeszélése, mint a magánélet. Szentpétery Zsuzsanna 1848-ig a Nemzeti Színház segédszínésznője volt, a két fiú pedig időszakos színészi próbálkozások után 1866-ban az elsők között szerzett színészdiplomát.

A korpusz tematikáját tekintve nagyon sokszínű, de van több olyan időszak, amikor élethelyzetükből következően hosszabb időn keresztül egy adott téma uralja a levelezést. Ilyen például 1843-ban Egressy Gábor párizsi útja, 1849–1850-ben a törökországi emigráció, 1854-től kezdve a családi vállalkozásként működtetett vidéki vendégszereplések időszaka, illetve Egressy Ákosnak az olaszországi magyar légiónál töltött évei. Az irodalomtörténész sajtó alá rendező gondozásában készült kötet újdonsága, hogy egy 19. századi színház- és művelődéstörténeti forráscsoportot szövegkritikai jegyzetekkel és tartalmi magyarázatokkal ellátva ad közre, lehetőséget teremtve ezzel a művészi-polgári életvitelű család íráskészségének, íráshasználatának megismerésére, illetve mindennapi életük, hétköznapjaik közelhozására.