Csokonai Könyvtár. Források

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

Böngészés

legfrissebb feltöltések

Megjelenítve 1 - 5 (Összesen 26)
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Doctrina pulcri
    (Kossuth Egyetemi Kiadó, 2005-12) Schedius, Lajos János; Balogh, Piroska; Debreczeni, Attila; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Szilágyi, Márton
    A magyar irodalomtörténeti hagyomány Schedius Lajos János mint író fó' minőségeként az „esztéta”, illetve „esztétika professzora” megjelölést alkalmazza. E megjelölés azonban gyakorta szociokulturális státusminősítéssé halványul, amennyiben a Schedius-szakirodalom jelentős része nem az esztétikai vonatkozású szövegek köré épül. Ha esetleg mégis igen, akkor az értelmezőnek szembesülnie kellett azzal a problémával, hogy a széptani írások szövegkorpusza igen fragmentált és nehezen hozzáférhető: közel egy évszázadon át csupán a Principia philocaliae kötete alkotta azt, amely azonban mindössze néhány példányban és csak latinul volt olvasható. A Szépség tudománya című értekezés szövege ugyan ismert volt, sőt Toldy Ferenc egy középiskolai szöveggyűjteménybe is beszerkesztette annak részletét, ám elsősorban mint a Principia philocaliae magyar változatának fragmentumát olvasták. Ennek megfelelően számos részletes, Schedius-szövegek értelmezésére épülő kötet kénytelen volt maguknak a szövegeknek valamiféle transzfer jellegű ismertetésére szorítkozni, óhatatlanul leegyszerűsítve azokat. Az ismertetések során visszatérő hiányérzetet keltett az is, hogy az 1828-as monográfia megjelenése előtti közel négy évtizedben Schediustól elhangzó esztétikai előadások tartalma, azaz a hiátust képező „korai korszak” hogyan lenne reprezentálható. Jelen szövegkiadás többek között ezekre a dilemmákra kíván választ adni. közreadván a kéziratból számos, a hiányolt korszakot bemutató Schedius- szöveget, többek között a Szemere Pál által is hallgatott és méltatott esztétikai előadások szövegét. Az újra feltárás érdekében közöljük továbbá a latin esztétikai tanulmányok és a latin nagymonográfia magyar fordítását is. Ezzel remélhetően nemcsak a Schedius-recepció térhet új utakra, hanem a 19. századi magyar irodalom- és esztétikatörténet, továbbá - a Principia Philocaliae univerzalisztikus horizontja révén - számos, más tudomány története nyerhet új szempontokat nyitó szövegkorpuszt.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Verseghy Ferenc drámái
    (Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen University Press, 2014-12) Verseghy, Ferenc; Doncsecz, Etelka; Debreczeni, Attila; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Demeter, Júlia
    E kötet Verseghy Ferenc dráma műnemébe tartozó írásait fogja össze, s nyújtja át az olvasóknak. A sokrétű szerzői életmű e szelete mindeddig kevés figyelmet kapott. Jelen kiadvány – illeszkedvén a sorozat hagyományaihoz – arra vállalkozik, hogy e ma részint kevéssé olvasott, részint nem ismert darabokat ismertté tegye. A szövegek egy része csupán egykorú nyomtatványként érhető el, más részük kisebb közleményekben látott napvilágot, vagy eddig kézirattárban pihent. A témájukban és műfajukban rendkívül változatos műveket olvasva nemcsak a recepció által főként költőként, nyelvészként, esztétaként számon tartott szerző új arcát ismerhetjük meg, hanem egyszersmind új ismeretekkel gazdagodhatunk a régi századforduló színháztörténetéről: népszeerű színpadi szerzőkről, kedvelt témákról és műfajokról, zenéről, táncról, balettekről, a színpadra állókról, s a nézőteret megtöltő publikumról.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Pántzél Pál önéletírása és más munkái
    (Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen University Press, 2010-12) Pántzél, Pál; Fazakas, Gergely Tamás; Debreczeni, Attila; Imre, Mihály; Debreczeni, Attila; Debreczeni, Attila
    Pántzél Pálnak (1755-1831), a Kolozsvár melletti Kendilóna református lelkipásztorának nyelvtudományi munkája második díjat nyert az 1804-ben meghirdetett Kultsár-Prónay-féle pályázaton, és két évvel később nyomtatásban is megjelent Pesten, A’ magyar nyelvnek állapotjáról, kimiveltethetése módjairól, eszközeiről címmel. Pántzél ezenkívül egy földrajzi és csillagászati témájú tankönyvet is írt, amelyet előbb 1801-ben, majd 1820-ban adtak ki Kolozsvárott. Tudományos munkásságának feltárását nehezítette, hogy életrajzáról szinte semmit sem tudott a kutatás. Pántzél azonban egy, a szakirodalom számára ismeretlen önéletírást is hagyott maga után. Jelen kötet célja, hogy szövegkritikai és magyarázó jegyzetekkel adja közre e kéziratot. A kísérőtanulmány Pántzél Pál életpályájának rekonstruálásához, a felmerülő írásantropológiai és íráshasználati, társadalom- és egyháztörténeti, oktatás-, peregrináció- és művelődéstörténeti kérdések megválaszolásához több kontroliforrást is bevon. E szövegek közül a legfontosabbat ugyancsak közzétesszük: a szintén református lelkész édesapa, Pántzél István (1711-1774) 19. századi másolatban fennmaradt önéletírását, amely fia kéziratával együtt őrződött meg. Függelékben szintén kiadjuk a már Pántzél Pál életében nyomtatásban megjelent, fent említett két könyvet. A további kutatás számára ugyanis szükségesnek látszik, hogy e munkák immár az egész életpálya, illetve a 18-19. század fordulójának öszszetett tudományszemléleti kontextusában legyenek elhelyezhetők.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    „Irjátok a mi tollatokra jön”
    (Debreceni Egyetemi Kiadó : Debrecen University Press, 2017-12) Szalisznyó, Lilla; Debreczeni, Attila; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Deák, Ágnes; Rajnai, Edit
    Jelen kötet Egressy Gábornak (1808–1866), a 19. század közepe talán legjelentősebb színészének, színházi szakírójának, az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar, később Nemzeti Színház egyik alapító tagjának a kéziratos hagyatékából ad közre kritikai igénnyel egy összefüggő, négyszázkilenc darabból álló levélcsoportot. A kiadvány öt családtag 1841 és 1865 között egymással folytatott levelezését tartalmazza: a családfő, Egressy Gábor, a feleség, Szentpétery Zsuzsanna és gyermekeik: Ákos, Etelka és Árpád leveleit. Az Egressy haláláig nyomon követett levelezés különleges érdekessége abból adódik, hogy nem egyszerűen egy családi levelezés kerül a nyilvánosság elé, hanem egy színészcsaládé, amelynek tagjai számára ugyanolyan fontos volt a szakmai ügyek megbeszélése, mint a magánélet. Szentpétery Zsuzsanna 1848-ig a Nemzeti Színház segédszínésznője volt, a két fiú pedig időszakos színészi próbálkozások után 1866-ban az elsők között szerzett színészdiplomát. A korpusz tematikáját tekintve nagyon sokszínű, de van több olyan időszak, amikor élethelyzetükből következően hosszabb időn keresztül egy adott téma uralja a levelezést. Ilyen például 1843-ban Egressy Gábor párizsi útja, 1849–1850-ben a törökországi emigráció, 1854-től kezdve a családi vállalkozásként működtetett vidéki vendégszereplések időszaka, illetve Egressy Ákosnak az olaszországi magyar légiónál töltött évei. Az irodalomtörténész sajtó alá rendező gondozásában készült kötet újdonsága, hogy egy 19. századi színház- és művelődéstörténeti forráscsoportot szövegkritikai jegyzetekkel és tartalmi magyarázatokkal ellátva ad közre, lehetőséget teremtve ezzel a művészi-polgári életvitelű család íráskészségének, íráshasználatának megismerésére, illetve mindennapi életük, hétköznapjaik közelhozására.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    „Irjátok a mi tollatokra jön”
    (Debreceni Egyetemi Kiadó : Debrecen University Press, 2017-12) Szalisznyó, Lilla; Debreczeni, Attila; Imre, Mihály; S. Varga, Pál; Deák, Ágnes; Rajnai, Edit
    Jelen kötet Egressy Gábornak (1808–1866), a 19. század közepe talán legjelentősebb színészének, színházi szakírójának, az 1837-ben megnyílt Pesti Magyar, később Nemzeti Színház egyik alapító tagjának a kéziratos hagyatékából ad közre kritikai igénnyel egy összefüggő, négyszázkilenc darabból álló levélcsoportot. A kiadvány öt családtag 1841 és 1865 között egymással folytatott levelezését tartalmazza: a családfő, Egressy Gábor, a feleség, Szentpétery Zsuzsanna és gyermekeik: Ákos, Etelka és Árpád leveleit. Az Egressy haláláig nyomon követett levelezés különleges érdekessége abból adódik, hogy nem egyszerűen egy családi levelezés kerül a nyilvánosság elé, hanem egy színészcsaládé, amelynek tagjai számára ugyanolyan fontos volt a szakmai ügyek megbeszélése, mint a magánélet. Szentpétery Zsuzsanna 1848-ig a Nemzeti Színház segédszínésznője volt, a két fiú pedig időszakos színészi próbálkozások után 1866-ban az elsők között szerzett színészdiplomát. A korpusz tematikáját tekintve nagyon sokszínű, de van több olyan időszak, amikor élethelyzetükből következően hosszabb időn keresztül egy adott téma uralja a levelezést. Ilyen például 1843-ban Egressy Gábor párizsi útja, 1849–1850-ben a törökországi emigráció, 1854-től kezdve a családi vállalkozásként működtetett vidéki vendégszereplések időszaka, illetve Egressy Ákosnak az olaszországi magyar légiónál töltött évei. Az irodalomtörténész sajtó alá rendező gondozásában készült kötet újdonsága, hogy egy 19. századi színház- és művelődéstörténeti forráscsoportot szövegkritikai jegyzetekkel és tartalmi magyarázatokkal ellátva ad közre, lehetőséget teremtve ezzel a művészi-polgári életvitelű család íráskészségének, íráshasználatának megismerésére, illetve mindennapi életük, hétköznapjaik közelhozására.