Bevezetés: Az egészségműveltség és a különböző rizikómagatartások közötti összefüggés vizsgálatára vonatkozóan kevés megbízható szakirodalmi adat áll rendelkezésünkre. Célkitűzés: A vizsgálatom célja volt, hogy felmérjem a 11. és 12. osztályos tanulók alkoholfogyasztási, dohányzási szokásait és egészségműveltségi szintjét, illetve ezek kapcsolatát megvizsgálni egészségügyi szakgimnáziumban tanuló fiatalok körében. Módszer: A kutatásomban összesen 120 fő vett részt. Kérdőívem a szocio-demográfiai kérdéseken túlmenően dohányzási és alkoholfogyasztási szokásokra vonatkozó kérdéseket is tartalmazott. Az egészségműveltségi szintet a Newest Vital Sign (NVS) kérdőív segítségével mértem fel. A kapott eredmények statisztikai elemzése és összefüggések feltárása Fisher-féle egzakt próbák segítségével, valamint Kruskal-Wallis tesztekkel valósult meg. Eredmények: Mind a dohányzási, mind pedig az alkoholfogyasztási szokások tekintetében eltéréseket tapasztaltam. Az NVS teszt alapján a vizsgálatban részt vevő fiatalok 45,83%-a nagy valószínűséggel megfelelő, 26,67%-a valószínűleg korlátozott, míg 27,50%-a nagy valószínűséggel korlátozott kategóriába került. Szignifikáns különbséget (p=0,018) találtam a tanulók dohányzási gyakorisága és egészségműveltségi szintje között. A lerészegedés teljes életprevalencia értéke és az egészségműveltségi szint között pedig határérték szignifikanciát figyeltem meg (p=0,057). Következtetések: A vizsgált fiataloknak több, mint a fele (54,17%-a) problémás egészségműveltségi szinttel rendelkezik, melyet elsősorban a dohányzás gyakorisága (p=0,018) befolyásol. Az alacsonyabb egészségműveltséggel rendelkező fiatalok körében magasabb a dohányzók aránya. Vizsgálatom alapján fontosnak tartanám további, kifejezetten a serdülők számára kifejlesztett, egészségműveltséget mérő eszközök magyar adaptációjának elvégzését, valamint a szülők és kortársoktatók képzését annak érdekében, hogy a serdülők minél hitelesebb információt kapjanak azon személyektől, akikkel napi szinten kapcsolatban állnak.