Áttekintőnek szánt dolgozatomat három nagy fejezetre osztottam, első a pártfogáshoz vezető út, azaz a történeti előzmények, azok az eszmeáramlati, fejlődéstörténeti csomópontok, amelyek elősegítették a pártfogás szankciórendszerbe történő integrálását. Röviden szólok a büntetés, illetve a büntetési célelméletekről, ezzel kontrasztba állítva a pártfogás intézkedések közötti szabályozását. Az egyetemes illetve a magyar történeti előzményeket párhuzamban kezelve, ám két külön szálon vezetve tárom az olvasó elé. A következő nagy fejezet a hatályos szabályozás, amelyet egy sajátosnak, mondható felosztás szerint vizsgálok. Az anyagi, eljárásjogi, és büntetés-végrehajtási aspektusokat elkülönítve, ezáltal a pártfogók meglehetősen bonyolult, jogterületeket áthidaló munkáját egy könnyedén átlátható rendszerben vázolom fel. A rendelkezések ismertetése mellett a gyakorlati példákon keresztül, a valós statisztikai adatokkal prezentálom a valós helyzetet. A harmadik rész a nemzetközi kitekintésé. Dánia, Svájc és Románia szabályozását elemezve, hasonlítom őket össze a magyarral. A záró gondolatokban, kitérek a külhoni mintákra, amelyek utat mutathatnak, már csak a megfelelő jogi aktusok kellenének, hogy a fejlődés megindulhasson. A távfelügyeleti eszközök alkalmazása, és a reintegrációs őrizet megjelenése mind-mind olyan eszközök, amelyek a pártfogók munkáját is megkönnyíthetik, az erőforrásaikat még hatékonyabban tudják felhasználni, a telekommunikációs eszközök rendelkezésükre bocsátásával pedig akár magát a költséges utazást is meg lehetne spórolni. A célom, hogy nagyobb figyelmet irányítsak arra a hihetetlenül nehéz, összetett és sokrétű tevékenységre, amely a büntetőjog érvénysüléséhez, eredményességéhez, sikeréhez elengedhetetlen. A módszertanom a klasszikus jogi vizsgálati módszerek közé sorolhatóak. A fogalomelemző módszer mellet, az összehasonlító jogi metodikát sem nélkülözöm. Az empirikus tapasztalatokat, vizsgálatok eredményeit, a statisztikai adatokat pedig ennek alárendelve szerepeltetem.