Vizsgálatom célja egyfajta képalkotás, a home office munkarend hatásairól; a szellemi dolgozók tekintetében a társas interakciók vagy annak hiányát vizsgálva. Különösképpen az önértékeléséről, hogy mennyire érzik a szociális támogatottságot, partnerkapcsolati minőségük megítéléséről, milyen mértékben magányosodnak el, általános jóllétükről, szorongásszintjükről, esetleges depressziójukróll. Három csoportot hasonlítottam össze( 1= teljes időben távmunkás, 2=részmunkaidőben távmunkás, 3= nem dolgozik távmunkában). A jóllét előrejelzésének szempontjából a partnerkapcsolati vizsonyok alskálának (t=-2,779, p<0,05,) és az önértékelés alskálának volt ( t=2168, p<0,05) szignifikáns hatása. Előzetes feltevésem, miszerint a home officeosok szociális visonyának minősége alacsonyabb, önértékelése gyengébb illetve, hogy a párkapcsolatban élő home officeo-osok magasabb jóllétről számolnak be nem igazolódott a vizsgálati minta alapján.