Szakdolgozatomban az egyik leggyakrabban előforduló, életet potenciálisan veszélyeztető, gyakran mentőellátást igénylő kórképet, az akut koronária szindrómát vizsgáltam. Megpróbáltam röviden összefoglalni a kialakulásához vezető folyamatokat és hátterében álló, legfontosabb rizikófaktorokat. Szakirodalmi adatok alapján próbáltam felmérni a kórképet befolyásoló egyes rizikófaktorok szerepét, illetve a betegség lefolyására gyakorolt hatásukat. Áttekintettem a jelenleg hatályos OMSZ eljárásrendeket a fizikális vizsgálat, diagnosztikus lépések, illetve a terápiás protokoll tekintetében. Kutatásom során 2 év esetlapjait tekintettem át, melyek során mellkasi fájdalom vagy ACS gyanúja miatt történt riasztás. Ez 1301 vonulást jelentett, melyek közül összesen 310 esetben igazolódott a helyszínen ACS; ezen esetlapok adatait dolgoztam fel különböző szempontok szerint. Ennek során azt találtam, hogy az ACS miatt ellátott betegek nemi megoszlásában ugyan a férfiak magasabb aránya látható (58%), azonban a nemek megoszlása csak kis mértékű eltérést mutat. Ezzel szemben, az életkor szerinti megoszlást vizsgálva jelentős különbség igazolódott; a betegek 85,5%-a 50 év fölötti volt. 20 éves kor alatti beteg ugyan szerepelt az összes (1301) riasztás között, azonban egyiküknél sem igazolódott ACS; panaszaik hátterében extrakardiális okok álltak. A társbetegségek közül a cukorbetegség meglétét vizsgáltam, ami az esetek 20%-ában igazoltan fennállt. Ez abszolút számban nem tűnik jelentős mértékűnek, azonban, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg Magyarországon a populáció 8-10%-ában szerepel igazolt cukorbetegség, már látható a jelentős különbség. Az akut koronária szindrómás betegek körében sokkal magasabb a cukorbetegek aránya, mint az átlag populációban, melynek az a magyarázata, hogy a cukorbetegség az egyik jelentős rizikófaktorai a koszorúér eredetű szívbetegségeknek. Emellett a kivonulások idejét vizsgálva azt találtam, hogy az ACS miatt ellátott betegek 91%-a a mentőegység riasztásától számítva 2 órán belül a kórházba jutott. A kutatásom során továbbá két esetet dolgoztam fel részletesebben, különös tekintettel az ABCDE vizsgálat, EKG elemzés és gyógyszeres terápia elemeire. Az esetlapok elemzése és az esetleírásiam kapcsán is megfigyelhető, milyen kiemelt jelentősége van annak, hogy az első ellátó felismerje, hogy az akut koronária szindróma esetén egy időkritikus betegségről van szó. Ennek felismerése meghatározza a teljes ellátásunk menetét, hiszen ezen kórképek a helyszínen nem gyógyíthatók, az állapotstabilizálást követő legfontosabb feladatunk a beteg mielőbbi biztonságos transzportja a definitív ellátóhelyre. Már a protokoll szerinti ellátás is az előbbieket szem előtt tartva kell, hogy történjen. Erre kiváló lehetőséget teremt a sürgősségi betegellátás során használt ABCDE vizsgálatai séma követése, azonban emellett az úgynevezett nem technikai készségek is nagy szerepet kapnak. Ezen belül elsődleges a hatékony kommunikáció mind a mentőegységen belül, mind a mentő és a kórház között. Ellátásunk során figyelmet kell fordítanunk az erőforrás menedzsmentre, mely már a három fős mentőegység tevékenységén belül elkezdődik, valamint a gyors transzport megszervezésére akár földi, akár légi úton történik. Ezen szemlélet mind a felesleges időveszteség csökkentését, a helyszínen töltött idő minimalizálását célozza, annak érdekében, hogy betegünk a szükséges első ellátást követően a megfelelő ellátóhelyre érkezve, minél nagyobb eséllyel gyógyuljon, a lehető legjobb életminőség megtartása mellett.