Magyarországon az elmúlt tizenöt évben, Európán belül magasnak számító, mintegy 400 halálesetet okoz évente a méhnyakrák. A 100.000 25-64éves korú nők standardizált halálozási arányszáma (4,9), ami közel ötször magasabb a finn nők hasonló mutatójához viszonyítva. Hazánkban már az 1900-as évek második fele óta kiemelt népegészségügyi feladat a daganatos megbetegedések, ezen belül is a méhnyakrák okozta betegségteher és mortalitás csökkentése érdekében bevezetett szűrő és/vagy megelőzési programok. A másodlagos prevenció, azaz a méhnyakrákszűrés bevezetése óta csökkent a daganattípus előfordulása, de a szexuális szokások változása, és a nők szűrésen való részvételét negatívan befolyásoló tényezők miatt a szignifikáns csökkenés megállt. Ma már tudjuk, hogy a méhnyakrákos esetek 99,7%-át HPV okozza, ezen szoros etiológiai összefüggés képezi az alapját annak a feltételezésnek, amely szerint a primer prevenció (védőoltás) és a magas rizikújú HPV-tesztre épített vagy azzal kiegészített, folyadékalapú, Bethesda klasszifikáción alapuló citológiai szűrés drasztikusan csökkentené a méhnyakrák prevalenciáját. A célom az volt, hogy felmérjem a nők méhnyakrákszűrésen való részvételének befolyásoló tényezőit, ami rámutat arra, amit számos ország tapasztalata mára kétségtelenné tett, hogy az alkalomszerű szűrések nem hoznak olyan eredményeket, amelyeket a népességbeli halálozás csökkenésével mérni lehetne.