Az értekezés alapvető állítása az, hogy a például Vendler (1975) által megfogalmazott nézettel szemben a tulajdonnevek fordítása egy nem-triviális kérdés, amely szorosan összefügg a tulajdonnév jelentésének problémájával. A dolgozat célja, hogy bemutassa, mi történik a tulajdonnevekkel a fordítás folyamatában, különös tekintettel az angol-magyar fordításirányra, valamint hogy rendszerezze és megfelelő elméleti keretbe helyezve megmagyarázza a feltárt jelenségeket. Ennek érdekében sorrendben a következő kérdések vizsgálatát végzi el. A második fejezet áttekinti a fordításelmélet legfontosabb problémáit és ezek hagyományos megközelítéseit, s ennek alapján támogatja azt a nézetet, mely szerint a fordítás jelenségei legmegfelelőbben egy kommunikáció-elmélet keretein belül vizsgálhatók. A harmadik és negyedik fejezet bevezeti a kutatás általános kognitív és kommunikatív elméleti keretét, amelynek révén lehetővé válik a fordításnak sajátos jellegzetességekkel bíró, de nem elszigetelt kommunikációs folyamatként való leírása és magyarázata. Ezt követően az ötödik fejezet kísérletet tesz a vizsgálat tárgyát képező kategória, a tulajdonnév fogalmának pontosítására, és részletesen vizsgálja a tulajdonnév jelentésének a kutatás alapvető kérdésével közvetlenül összefüggő problémáját. Számos példán keresztül bemutatja a tulajdonnevekkel kapcsolatban a fordítás során felmerülő problémákat és a fordítók által alkalmazott megoldásokat, és javaslatot tesz ezen megoldások rendszerbe foglalására. Az adott elméleti keretre támaszkodva négy különböző fordítási műveletet azonosít, és világosan definiálja azokat. Ezen műveleti meghatározásokat alkalmazva a hatodik fejezet két konkrét mű fordításának elemzésével megkísérli bizonyítani, hogy a tulajdonnevek látszólag rendszertelen viselkedése a fordításban valójában a kommunikációs folyamat törvényszerűségei által diktált, szisztematikus jelenség, és az adott elméleti keretben nagy pontossággal előrejelezhető és magyarázható.