A diplomamunka célkitűzését két dolog motiválta. Az egyes CAD rendszerek általában leteszik a voksukat valamilyen felületmodell mellett. Általánossága miatt ez lehet pl. NURBS. Bár görbe mozgatása erőteljes eszköznek számít felületek létrehozásakor – mivel az eredmény általában nem adható meg pontosan racionális alakban – a módszert esetleg nem támogatja a rendszer. Ha sikerült előállítanunk a saját rendszerünkben egy mozgó görbe által súrolt felületet, azt olyan formára kell hozni, amit a másik rendszer is tud kezelni. Erre mi most nem a NURBS felületet választjuk, hanem egyszerűsége miatt a Bézier-felületet. A felületünket geometriailag elsőrendben folytonosan kapcsolódó Bézierfoltokkal fogjuk közelíteni. A diplomamunka célja tehát erre a problémára módszert adni, majd a megoldást számítógépes környezetbe ültetni. A másik motiváció az az előny volt, amit a Bézier-foltokból álló felület nyújtani tud, míg a mozgó görbe által súrolt felület nem: a lokális változtathatóság lehetőségét.