A kutatók mentorálásának helye és szerepe Magyarországon

Abstract

A tanulmány a kutatói mentorálás helyét és szerepét vizsgálja a magyar felsőoktatásban, különös tekintettel a doktori és posztdoktori utánpótlás-nevelés kihívásaira. Bemutatja, hogy a hazai gyakorlatban a mentorálás jellemzően informális, a témavezetés fogalmába ágyazott, és nélkülözi a strukturált, bizonyítékokon alapuló mentorképzést. A nemzetközi szakirodalom és empirikus tapasztalatok alapján a kutatói mentorálást komplex, pedagógiai, kapcsolati és identitásformáló folyamatként értelmezi. A tanulmány középpontjában a CIMER-modell magyarországi adaptációja áll, amely kompetenciaalapú és reflektív keretet kínál a mentori gyakorlat fejlesztésére. Az ELTE PPK-n megvalósított pilot tréning tapasztalatai rámutatnak a strukturált mentorképzés hazai relevanciájára és szemléletformáló hatására. A szerzők amellett érvelnek, hogy a kutatói mentorálás professzionalizálása intézményi szinten is hozzájárulhat a tudományos utánpótlás minőségének és fenntarthatóságának erősítéséhez.