Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 24)
Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Közösség és tanulás a Tanítsunk Magyarországért mentorprogramban a Nyíregyházi Egyetemen(2026) Nyilas, Orsolya; Hollósi, HajnalkaA Nyíregyházi Egyetem az első négy egyetem egyikeként kapcsolódott be a Tanítsunk Magyarországért mentorprogramba, 2019 szeptemberében. A programban – bár egyetemi, formális keretek között zajlik – hangsúlyossá válik az informális és a közösségi tanulás egyaránt. Már az alapozó TM1 kurzus célja, hogy a hallgatók megismerjék azokat az elméleteket és jógyakorlatokat, amelyek informális módokon valósulnak majd meg az általános iskolás tanulók mentorálásában. A tanulási folyamat rövid időn belül valódi közösségi tanulást eredményez. Az elmúlt 5 év alatt 10 félévben képeztünk mentorokat, akik közül sokan bekapcsolódtak a programba, és mentoráltak/mentorálnak több-kevesebb ideig. Önkitöltős kérdőív alkalmazásával azt vizsgáltuk, hogy a mentori szerepvállalás, a hátrányos helyzetű diákok mentorálása milyen hatással van az egyetemistákra. Három aspektust helyeztünk előtérbe: a hallgatók tapasztalatait, azaz a célok és a tapasztalatok összevetését, a mentorálás és a sikeresség értelmezését, és a felmerülő dilemmák és a kérdések megfogalmazását. A program sikeresnek mondható, a felkészítő kurzus teljesíti azt az igényt, hogy bármely szakos hallgató képes legyen átlátni a mentori feladat komplexitását, az önmagában meglévő pozitív elemeket és a kihívásokat egyaránt.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Közművelődési intézmények vezetőinek meglátásai a kulturális tanulásról(2026) Kuthy-Megyesi, JuditVizsgálatunk középpontjában a kulturális tanulás jelenségét feltáró jellegű vizsgálat áll, különös tekintettel annak közművelődési aspektusaira. Kutatásunk újszerűségét egyfelől annak tematikája, másfelől annak kvantitatív és kvalitatív módszereket ötvöző módszertani jellege biztosítja. Kevert vizsgálati módszert alkalmazó kutatásunk záró mérésében a kulturális tanulás kvalitatív vizsgálatát hat interjúalany válaszai alapján, öt vizsgálati terület érintésével elemeztük, Denzin-féle trianguláció (Sántha 2017) szerint. Az interjúválaszok elemzése (vö. Kvale, 2005) a megalapozott elmélet módszertana mentén, kódolási paradigma alkalmazásával (Gelencsér 2003) szöveges tartalomelemzés és Atlas.ti tartalomelemző program segítségével valósult meg. Vizsgálatunk legfontosabb eredménye a közművelődésben megvalósuló kulturális tanulás megalapozott elméletének előkészítése.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Az óvodai különfoglalkozások szülői megítélése és támogatása(2026) Mándoki, Réka; Hegedűs, RolandJames J. Heckman (2011a, 2011b) kutatásai rámutattak, hogy az oktatási befektetések megtérülése a legkorábbi életkorban a legmagasabb, mivel ezek alapozzák meg a későbbi tanulási képességeket. Az óvodák így kulcsszerepet töltenek be a hátránykompenzációban, különösen az alacsony jövedelmű családok gyermekei esetében (Heckman, 2011a; Hegedűs, 2019). Magyarországon a szülők egyre tudatosabban választanak óvodát, a gyermek fejlesztését és a jövőbeni iskolai sikereket szem előtt tartva (Golnhofer & Szabolcs, 2005; Kovács & Czachesz, 2021). Kutatásunk célja annak feltárása volt, hogy a szülők hogyan értékelik az óvodai tevékenységeket, és milyen tényezők - különösen az anyagi helyzet és a kulturális tőke - befolyásolják a választásokat. A vizsgálat Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben zajlott, 1036 szülő részvételével, reprezentatív mintán. Eredményeink szerint a szülők leginkább az idegen nyelvi és mozgásos tevékenységeket részesítik előnyben, de a részvétel erősen függ az anyagi lehetőségektől. A kutatás rámutat, hogy az óvodáknak fontos szerepük van a társadalmi különbségek mérséklésében és a szülőkkel való hatékony kommunikációban.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Digitális állampolgárság az oktatásban - a részvétel új normái a hálózati társadalomban(2026) Balatoni, Mónika; Barnucz, Nóra; Dominek, Dalma LillaA digitális technológia térhódításával nemcsak az információhoz való hozzáférés formái alakultak át, hanem alapjaiban változott meg az állampolgári részvétel, a közéleti tevékenységekhez kapcsolódó aktivitás, valamint az egyéni és kollektív felelősségértelmezés is. A 21. század állampolgára már nemcsak a fizikai térben, hanem az online környezetben is jelen van: adatokat generál, véleményt formál, kapcsolatokat épít és alakít, tart fenn – miközben új típusú kockázatokkal, dilemmákkal és kihívásokkal szembesül. A tanulmány célja a digitális állampolgárság fogalmának komplex bemutatása, különös tekintettel az oktatásban betöltött szerepére és a fiatal generációk kompetenciafejlesztésére. A digitális állampolgárság nem csupán technológiai ismereteket jelent, hanem átfogó készségeket az etikus, biztonságos és aktív online részvételhez (Ribble, 2012). A nemzetközi szakirodalom és intézményi keretek – mint az UNESCO, az Európa Tanács, valamint az OECD – egyaránt hangsúlyozzák az aktív, kritikai és demokratikus elköteleződés jelentőségét a digitális terekben. A „Digital Citizenship Education Handbook” (Council of Europe, 2019) alapján a digitális állampolgárság oktatásának tíz kulcsterülete három fő dimenzió mentén szerveződik: jelenlét online, jól-lét online és jogok online. Ezek a dimenziók nemcsak technológiai kompetenciákat, hanem erkölcsi és társadalmi felelősséget is feltételeznek. A digitális írástudás, a tudatos média használat, a digitális jogok és kötelességek vagy a digitális biztonság, a digitális egyenlőség elve egyre nagyobb kihívást jelent a köznevelési intézményeknek. Az tanulmány bemutatja, hogyan jelenhet meg a digitális állampolgárság a köznevelésben, milyen didaktikai eszközök és pedagógiai megközelítések állnak rendelkezésre a kompetenciafejlesztéshez (Barnucz et al., 2024) és milyen kihívásokat jelent a tanárok és tanulók számára a digitális etika, adatbiztonság, médiaértés vagy a demokratikus részvétel tanítása. A tanulmány vállalkozik röviden bemutatni az Európa Tanács által kiadott Digitális Állampolgárság Oktatási Kézikönyvet, annak magyarországi kihívásait, valamint az eddig megvalósult európai jógyakorlatokat. A digitális állampolgárság nem jelentheti csupán a digitális térben elérhető, vagy az eKormányzás részeként használatos szolgáltatások ismeretét és biztonságos használatát, a pedagógusoknak, szülőknek a gyermekek jogainak védelmére és a digitális írástudás hiányának leküzdésére törekednie kell. Ennek alapja a tudatos, értékalapú, etikus technológiahasználat, aminek elsajátításához minden államnak saját oktatási programot szükséges megalkotnia, és ehhez a döntéshozók komplex gondolkodása elengedhetetlen.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Digitális és kommunikációs alapkészségek fejlesztése a felsőoktatás bázisán a fenntartható tanulás szolgálatában(2026) Molnár, György; Makó, Ferenc; Vass, Vilmos; Márton, Zoltán; Sik, Dávid Tamás; Viola, Attila; Nagy, EnikőA 21. század felsőoktatási kihívásai egyre erősebben rámutatnak arra, hogy a digitális és transzverzális alapkészségek fejlesztése nem csupán technológiai, hanem pedagógiai, módszertani és társadalmi kérdés is. A fenntartható tanulás csak akkor valósulhat meg hatékonyan, ha a hallgatók rendelkeznek azokkal a kompetenciákkal, amelyek lehetővé teszik a kritikus és problémamegoldó gondolkodást, a digitális eszközök tudatos használatát, valamint a hatékony önálló munkát és együttműködést (Redecker, 2017; UNESCO, 2022). Ezek jelentősége a felsőoktatásban tanulók számára egyre nagyobb kulcsszerepet kap, a megfelelő tanulási utak bejárása, az előírt kreditelőrehaladás, a folyamatos motiváció biztosítása és a lemorzsolódás elkerülése miatt. A digitális készségek – mint például az információkeresés, kommunikáció, az adatértékelés, a digitális tartalom létrehozása és az online biztonság – mára alapvető tanulási eszközökké váltak. A felsőoktatási intézmények szerepe kulcsfontosságú abban, hogy ezek a készségek ne csupán technikai jellegű ismeretek szintjén jelenjenek meg, hanem kritikusan reflektált, társadalmilag felelős digitális műveltséggé fejlődjenek. Az Európai Bizottság által ajánlott és kidolgozott DigCompEdu keretrendszer (Redecker, 2017) és ennek hazai adaptációja (Forgó et al, 2017) is hangsúlyozza, hogy az oktatóknak és a tanulóknak egyaránt fejleszteniük kell digitális kompetenciáikat annak érdekében, hogy hatékonyan tudjanak működni a technológia által támogatott tanulási környezetekben. A kommunikációs készségek fejlesztése pedig hozzájárul a hallgatók érvelési technikáinak és vitakultúrájának fejlődéséhez, amelyek elengedhetetlenek a kritikai gondolkodás és az autonóm tanulás és a munkaerőpiaci igények szempontjából (Wingate, 2006; McGuire & McGuire, 2015). A kutatások arra is rámutatnak, hogy a digitális és kommunikációs készségek egymással szorosan összefonódnak a tanulási környezetek digitalizációja miatt. Az online tanulási platformok, a csoportmunka digitális terepei (pl. Microsoft Teams, Google Classroom), illetve a hibrid oktatási modellek olyan új kihívásokat teremtenek, amelyek komplex kommunikációs és technológiai kompetenciákat követelnek meg a hallgatóktól (Salmon, 2013). Az ilyen környezetekben való sikeres működés előfeltétele, hogy a felsőoktatási intézmények célzott programokkal, tantárgyi beágyazással és tanulástámogató szolgáltatásokkal fejlesszék ezeket a képességeket. Kutatásunk középpontjában az előzőekben tagolt alapkészségek vizsgálata állt a felsőoktatás bázisán tanuló első évfolyamos mérnökhallgatók körében. Vizsgálatunk célja, hogy megtudjuk, milyen mértékben járul hozzá egy első féléves alapkészségeket kialakító és fejlesztő tantárgy a hallgatók tanulási szemléletmódjának, attitűdjének, digitális kompetenciájának fejlesztéséhez, a korszerű digitális kommunikációs eszközök és rendszerek használatának kialakításához és az ehhez szükséges soft skillek fejlesztéséhez. Másfelől a mérnöki szemlélet kialakítása, a műszaki elméleti modellek megértése hogyan valósul meg, amelyeket később a munka világában is jól hasznosíthatnak a hallgatók. Kutatásunk keretében egy N=492 fős nappali tagozatos mérnökhallgató évfolyam jellemzőit mutatjuk be az általuk elkészített karrierterv és egyéni tanulási fejlesztési tervek eredményei alapján. Ezen kívül személyiségtesztek és tanulási stílus tesztek statisztikai eredményeire is rámutatunk. A kapott eredmények alapján az évfolyam 30,5%-a konvergens tanulási stílust, 45,5%-a vizuális tanulástechnikai jellemzőket mutatott. Ezek mellett a válaszadók 61%-a használja a mindennapokban, míg 67%-a a tanláshoz az MI-alapú eszközöket. A kutatás eredményei hozzájárulhat a felsőoktatásban tanuló hallgatói típusok beazonosításához, illetve a későbbiek folyamán az egyéni tanulási utak meghatározásához.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Dallamok a gyerekszobából: a technika és a zene találkozása „Az Én Ujságom” lapjain(2026) Pethő, VillőA tanulmány bemutatja, miként jelennek meg a zenehallgatás és zenefogyasztás gyakorlatai Az Én Ujságom c. gyermeklapban a 19–20. század fordulóján. A lap megjelenése egybeesett a hangrögzítés és -közvetítés technikai fejlődésével, amely a Telefonhírmondó, a fonográf, a gramofon és a rádió révén új, ismételhető, rugalmas egyúttal intim zenehallgatási élményt tett lehetővé. A gyermekek számára ebben az időszakban már nemcsak az élő hangversenyek, de a modern technikai eszközök is elérhetővé váltak. Ezt a folyamatot segítette a gyermekkor átértékelődése, a gyermekekhez való viszonyulás megváltozása, a gyermekkultúra, a gyermekekre szabott élettér és eszközök megjelenése. Az Én Ujságom évfolyamainak forráselemzése alapján a lap kiemelt figyelmet szentelt a hangversenyeknek, a zenehallgatásnak és a modern technikai eszközöknek, s fontos szerepet játszott a Telefonhírmondó gyermekhangverseny-sorozat elindításában. Az újság meséi és elbeszélései a technikai újításokat „csodatechnológiaként” jelenítették meg, míg a bemutatott zenei kínálat a városi polgárság zenei műveltségét és fogyasztási mintáit közvetítette a gyermekolvasók felé.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető A komplex kritikai diskurzuselemzés alkalmazási lehetőségei a pedagógusok pályaszocializációs nehézségeinek leküzdésében(2026) Polyák-Pásztor, DiánaA köznevelés-közoktatás rendszerének vizsgálata olyan megközelítést igényel, mely képes megragadni e dinamikusan változó szisztéma komplexitását. A diskurzusanalízis kognitív nyelvészeti megközelítése a nyelvhasználók nyelvi repertoárból való válogatásának kiemelt jelentőséget tulajdonít. (Tenbrink, 2020) A pedagógusszerepet hatalmi diskurzusok, szakmai beszédmódok, mikroszintű identitásképző folyamatok alakítják. A közoktatás-köznevelés formális keretét adó dokumentumok (pl. tartalmi szabályozók, szakmai irányelvek), a pedagógusjelöltektől vagy gyakorló pedagógusoktól elicitált narratívák és más diszkurzív gyakorlatok elemzésével építhető olyan tudásbázis, mely a hallgatókat, a frissen pályára lépőket, valamint az őket segítő szakembereket is képes támogatni a pályaszocializáció egyes lépcsőinél, ahol összekapcsolódnak az érintett személyek, terek, továbbá a diskurzusok és egyéb gondolati képződmények pályái. (vö. Scollon & Scollon, 2004) Tanulmányomban bemutatom a pedagógusfogalmat mint komplex mátrixot működtető modellt, melyet a pályaszocializációs nehézségek leküzdését célzó segédletek kidolgozásának alapjaként javaslok felhasználásra.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Serdülők a digitális térben: digitális tudatosság fejlesztése tanodai- és közösségi programokban(2026) Boros, Julianna; Mitrovics, Zoltán; Lakatos, Szilvia; Vidák, GáborA tanulmány a digitális oktatás és a digitális tudatosság fejlesztésének társadalmi-pedagógiai összefüggéseit vizsgálja, különös tekintettel a hátrányos helyzetű térségekben élő serdülőkorú fiatalokra. Kiindulópontját az Európai Unió digitális oktatási és jogi keretrendszere, valamint a digitális egyenlőtlenségekhez kapcsolódó aktuális statisztikai adatok adják, amelyek rámutatnak arra, hogy a digitális kompetenciák hiánya tovább mélyítheti a társadalmi különbségeket (Digital Education Action Plan 2021–2027, Eurostat, 2025, ICILS (2023). A tanulmány elméleti hátterében a serdülőkori szocializáció, az online és offline kapcsolati terek összefonódása, valamint a digitális kockázatok pedagógiai értelmezése áll, hangsúlyozva, hogy az online jelenlét nem önmagában kockázati vagy védőfaktor, hanem a meglévő társas erőforrásokkal kölcsönhatásban fejti ki hatását. (Kozma, 2001, Valkenburg & Peter, 2011, Benvenuti et al., 2024). A kutatás kvalitatív megközelítésben, három esettanulmány bemutatásán keresztül elemzi a digitális tudatosság fejlesztésének lehetőségeit nem-formális tanulási terekben. Az esettanulmányok eredményei arra utalnak, hogy a digitális tudatosság pedagógiai fejlesztése akkor bizonyul hatékonynak, ha biztonságos közösségi keretekre, aktív részvételre és reflektív tanulási folyamatokra épül. A tanulmány következtetése szerint a nem-formális közösségi tanulási terek kulcsszerepet tölthetnek be a digitális egyenlőtlenségek mérséklésében, valamint a társadalmi integráció és a demokratikus kompetenciák erősítésében.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető A közösségi tanulás kihívásai két németországi interszektorális oktatási projektben(2026) Sitku, KrisztinaA tanulmány az InnoVET CLOU és a CoVE SEED példáján vizsgálja a német szakképzés–felsőoktatás–vállalatok együttműködéseinek akadályait, és a közösségi tanulás minőségét a többszintű határátlépés modellje alapján (Akkerman & Bruining, 2016). A kétesetes, feltáró-összehasonlító esettanulmány félig strukturált szakértői interjúkra és dokumentumelemzésre épül, kevert, és elméletvezérelt tematikus elemzéssel. Az eredmények szerint közös akadályt jelentenek az eltérő érdekek és szemléletek, az ipar tudásigényéhez való igazodás, továbbá a fogalomhasználati, szabályozási és kapacitásbeli korlátok. A közösségi tanulás intézményi és személyközi dimenziókban ragadható meg: az InnoVET CLOU az átalakítás, a CoVE SEED a koordináció mechanizmusával működik. Az eredmények bővítik a német szakirodalmat, támogatják a tanuló közösséggé válást, és tanulságokkal szolgálnak a hazai okleveles technikusképzés számára.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető A diákok jövőorientációja a Kolping középiskolákban(2026) Szilágyi, EditA tudatos élettervek és tanulmányi karriercélok kialakítása a középiskolában is komoly pedagógiai kihívás, különösen a veszélyeztetett társadalmi rétegekből származó fiatalok körében, akik számára a közoktatással szemben a munka világa több lehetőséget ígér (Tas et al. 2013). Az egyházi iskolák célként tűzik ki a diákok jővőorientált gondolkodásának fejlesztését (Pusztai 2011, Rosta - Pusztai 2022), s közülük a Kolping intézmények különösen fontos szerepet vállalnak a hátrányos helyzetű, valamint a tanulási nehézségekkel, és a beilleszkedési zavarokkal küzdő fiatalok hátránykompenzációjában (Szilágyiné 2007, Bánhidy 2022, Szilágyi 2023). Kutatásunk célja annak feltárása, hogy szektorközi összehasonlításban hogyan alakul a Kolping intézményekben tanuló fiatalok jövőorientációja, melyet hat dimenzióban vizsgáltunk (1) tudatos élettervezés 2) életcél megfogalmazása 3) az élet értelmének megragadása 4) családtervezés 5) továbbtanulás 6) társadalmi szerepvállalás). Kutatásunkból kiderül, hogy még az egyházi fenntartásban működő iskolák diákjaihoz képest is sajátos képet mutatnak a Kolping tanulók jövőaspirációi. A továbbtanulást tekintve tudatos és stabil elhatározásaik vannak, azonban, más felekezeti intézmények tanulóival szemben a felsőoktatás helyett inkább a szakképzésben képzelik el a jövőjüket. A családtervezési szándékaik esetében nem rendelkeznek erős aspirációkkal, és a társadalmi szerepvállalással kapcsolatban sem fogalmaznak meg olyan határozott elképzeléseket, mint más felekezeti iskolák diákjai. Ennek magyarázatát a Kolping diákokra jellemző hátrányos társadalmi-gazdasági helyzetében, valamint a sérült és hiányos családstruktúrában kereshetjük.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Szükséges-e paradigmaváltás a természettudományok oktatásában(2026) Rigóczki, CsabaAz aktuális paradigma szerint a tananyag spirális curiculum alapján épül fel, ami nem igazodik, sem a megváltozott társadalmi környezethez sem az új generációk korosztályi sajátossághoz. A természettudományok oktatásában a tantárgyak között vertikális, és horizontális értelemben is sok a párhuzam, ráadásul sok az ellentmondás is. Ez a rendszer pazarló és akadályozza is a ismeret konstruálódását. Dolgozatomban egy példatárral igazolom mindezt, a jogi hierarchia különböző szintjéről citálva a szemléltető példákat. Nézetem szerint tantárgyintegrációval és koordinációval, a természeti jelenségek ismeretmoduljainak definiálásával jelentős mértékben csökkenthető a párhuzamok és ellentmondások mennyisége, és az így felszabaduló idő teret adhat a modern didaktikának az új generációk korosztályi sajátosságoknak megfelelve.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Tanári pálya négy húron: pályaszocializáció és zenetanári identitás vonós hangszert oktató pedagógusok körében(2026) Pető, Áron; Váradi, Judit; DE--Humán Tudományok Doktori Iskola; DE--Zeneművészeti KarA pályaszocializáció identitásformáló folyamat, amely a zenetanári pályán különösen jelentős. Jelen tanulmány pilot jelleggel Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés vármegye alapfokú művészetoktatási intézményeiben dolgozó, klasszikus és népi vonós hangszert oktató pedagógusok (N = 24) pályaszocializációját, pályaképét és zenetanári identitását vizsgálta online kérdőíves adatfelvétellel. Eredményeink szerint a zeneiskolai főtárgytanár hatása több változóval szignifikáns összefüggést mutatott, és erőteljesebbnek bizonyult, mint a középiskolai vagy a felsőoktatási főtárgytanárokhoz köthető hatások. A hatékonyságérzet szignifikánsan együtt járt a zeneiskolai főtárgytanár hatásával és emberi értékeinek megítélésével, míg a jólképzettség-érzet esetében a középiskolai főtárgytanár emberi értékei, valamint a felsőoktatási főtárgytanár általános hatása és emberi értékei mutattak szignifikáns kapcsolatot. A pályakezdési nehézségek és a hatékonyság-, illetve jólképzettség-érzet között nem találtunk statisztikailag igazolható összefüggést. Az identitás dimenzióit tekintve a zenetanári létre vonatkozó büszkeség szignifikáns kapcsolatban állt a zeneiskolai főtárgytanár pályaválasztásra gyakorolt hatásával, továbbá a „mindig is tanár/zenetanár akartam lenni” állítások elsősorban a zeneiskolai és felsőoktatási főtárgytanár szakmai értékeinek hatásával jártak együtt. Eredményeink a zeneiskolai főtárgytanárok meghatározó szerepére hívják fel a figyelmet a pályaorientáció és a pályaszocializáció folyamatában, és gyakorlati támpontot adhatnak a zenetanárképzés és az intézményi támogatás fejlesztéséhez. A vizsgálat egyúttal ráirányítja a figyelmet a zenetanárok meghatározó felelősségére a zenei pályaorientációban.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Kapcsolatok és kompetenciák - a közművelődés és az egész életen át tartó tanulás szerepe a humán tőke fejlesztésében hátrányos helyzetű településeken(2026) Juhász, Erika; Gyányi, István; Pető, Lilla; DE--Bölcsészettudományi Kar--Nevelés- és Művelődéstudományi Intézet--Művelődéstudományi és Humán Tanulmányok Tanszék; DE--Humán Tudományok Doktori Iskola--Nevelés- és művelődéstudományi Doktori ProgramA kutatás célja a 662 db hátrányos helyzetű (társadalmi-gazdasági, infrastrukturális hátrány, illetve jelentős munkanélküliséggel sújtottak együttesen) magyarországi település vizsgálata a humán tőke szempontjából. A tanulmány országos statisztikai adatokkal összehasonlítva mutatja be a humán tőke elérhetőségét és hasznosulását a hátrányos helyzetű településeken. Az elemzés rámutat, hogy ezek a települések jelentős hátrányban vannak a közösségi és kulturális infrastruktúra, valamint az ezekhez kapcsolódó társadalmi aktivitás terén. A közművelődési szervezetrendszer fejlesztése kulcsfontosságú lehet a helyi társadalmi-gazdasági fejlődés, a társadalmi integráció és a kulturális lehetőségek bővítése szempontjából. A statisztikai adatokat a humán tőkéhez rendelve keressük a választ, milyen mértékű a különbség a hátrányos helyzetű településeken az országos adatokhoz viszonyítva a 2023-as év tükrében.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Értékpreferenciák változása generációs, sportolói és társadalmi háttér szerint(2026) Borbély, Szilvia; Markovics, Kristóf; Biró-Tilki, AndreaA tanulmány az értékpreferenciák változását vizsgálja generációs, sportolói és társadalmi háttér szerint, különös tekintettel a sport értékközvetítő és értékformáló szerepére. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a cél- és eszközértékek rangsorolása milyen mintázatokat mutat, illetve ezek a mintázatok hogyan kapcsolódnak a generációs hovatartozáshoz, a sportolói életúthoz és egyes társadalmi háttérváltozókhoz. A keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálat a Rokeach-féle értékelméleti keretre épült, az adatfelvételben 933 fő vett részt. Az adatok feldolgozása IBM SPSS Statistics programmal történt, leíró statisztikák, khi-négyzet próbák és klaszterelemzés alkalmazásával. Az eredmények alapján az interperszonális kapcsolatokhoz és a szubjektív jólléthez kötődő célértékek generációtól függetlenül stabil értékmagot alkotnak, ugyanakkor az értékek hangsúlyai érzékenyen differenciálódnak generációk szerint. Az eszközértékek rangsora alapján minden generációban az interperszonális és morális értékek élveznek elsőbbséget, míg a kognitív jellegű értékek következetesen alacsonyabb értéket kapnak. A klaszterelemzés négy, jól elkülöníthető értékprofilt azonosított, amelyek szignifikáns összefüggést mutattak a sportolói eredményességgel, a nemi megoszlással és a generációs hovatartozással. Az eredmények arra utalnak, hogy a sportolói háttér a családi és társadalmi szocializáció kontextusában kapcsolatba hozható az értékpreferenciák eltérő mintázataival.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető A különböző típusú úszóedzésen résztvevő gyermekek fizikai aktivitása és táplálkozási szokása(2026) Simonné Kajtár, Gabrella; Simon, István ÁgostonA digitalizáció térnyerése kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek- és serdülőkor egészségmagatartását, különösen a fizikai aktivitás csökkenésén keresztül. A hazai és nemzetközi kutatások, köztük a HBSC-vizsgálatok eredményei szerint a tanulók mindössze 21,3%-a teljesíti az egészségmegőrzéshez szükséges mozgásmennyiséget (Ember, 2018; Németh, 2024). A mozgásszegény életmód hozzájárul a mozgásszervi és anyagcsere-betegségek kialakulásához. Az egészségtudatos magatartás alapját a rendszeres fizikai aktivitás és a megfelelő táplálkozási szokások együttes megléte jelenti. A sport, különösen az úszás, komplex prevenciós és rehabilitációs hatásai révén kiemelt szerepet tölt be az egészségfejlesztésben. A kutatás célja a rekreációs- és adaptív úszóedzéseken részt vevő 9–16 éves gyermekek fizikai aktivitásának és táplálkozási szokásainak vizsgálata volt. A kérdőíves felmérés 176 soproni tanuló bevonásával történt. Az eredmények szerint a gyermekek rendelkeznek az egészséges táplálkozás elméleti ismereteivel, ugyanakkor ezek gyakorlati megvalósítása hiányos, különösen a reggelizési szokások terén. A vizsgálat rámutat a pedagógusok kiemelt szerepére az egészségtudatos magatartás megerősítésében.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Egyetemisták gyermekvállalási tervei a családi minták tükrében(2026) Vincze, Anikó; Jancsák, Csaba; Lőrinczi, JánosA fiatalok gyermekvállalási terveinek vizsgálata különösen aktuális napjainkban, amikor Európa országai a gyermekvállalás kitolódásával és a születések számának csökkenésével néznek szembe. Kutatásunkban a Szegedi Tudományegyetem hallgatói körében végeztünk kérdőíves felmérést többek között a gyermekvállalási tervek és az azokat befolyásoló tényezők megismerésére. Jelen tanulmányban a családi minták összefüggéseit vizsgáltuk a családalapítási tervekkel. Három dimenzióban, komplexen ragadtuk meg a családi minták hatását. Feltételezéseink szerint pozitívan befolyásolja a gyermekvállalási terveket a hallgatók szüleivel való kapcsolatának szorossága, a szülők stabil párkapcsolati viszonya (nem váltak el), illetve a több testvér megléte. Elemzéseink alátámasztották feltételezéseinket, azaz a szorosabb érzelmi kötődés a szülővel, a szülők stabil párkapcsolata és a több testvér megléte nagyobb gyermekvállalási hajlandóságot eredményez az egyetemisták körében.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Tűzoltás vagy prevenció: az óvodai és iskolai szociális segítők szerepe a bullying megelőzésében és kezelésében(2026) Szabó, Gabriella; DE--Humán Tudományok Doktori Iskola--Neveléstudományi doktori ProgramBullying in schools is a phenomenon that shapes community dynamics in the world of learning and can have a powerful impact on participants' learning outcomes. The aim of this research is to explore the experiences, challenges, and opportunities for cooperation of kindergarten and school social workers in the field of bullying. The novelty of the research is that it examines the prevention and management of bullying from the perspective of kindergarten and school social workers. The fundamental questions are as follows: (1) What is the role of kindergarten and school social workers in institutions when dealing with bullying? (2) What specific strengths and obstacles do kindergarten and school social workers identify in cooperation with parents and other professionals in dealing with and preventing bullying? (3) What support do professionals need in order to effectively address and prevent this phenomenon? In order to answer these research questions, we conducted focus group interviews with kindergarten and school social workers in four groups as part of a qualitative study. The results show that effective management of bullying requires systemic support needs that affect all levels of Bronfenbrenner's ecological model.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető Képernyők előtt felnövő generáció: az óvodáskorú gyermekek médiahasználata és az óvodapedagógusok médiatudatossága egy országos kutatás alapján(2026) Lengyelné Molnár, Tünde; Racsko, Réka; Szőke-Milinte, Enikő; Szűts, ZoltánA digitális média a koragyermekkori fejlődés meghatározó környezetévé vált, amely egyaránt befolyásolja a gyermekek kognitív, érzelmi és szociális fejlődését. Jelen tanulmány célja két vizsgálat – egy kvantitatív kérdőíves felmérés (N = 128) és egy kvalitatív fókuszcsoportos interjús kutatás (13 csoport) – eredményeinek integrált bemutatása, különös tekintettel az óvodapedagógusok médiatudatosságára és a digitális eszközhasználathoz kapcsolódó attitűdjeikre. A kérdőíves szakasz az EU DigComp 2.2-re támaszkodó eszközzel, tematikus blokkok (eszközhasználat, médiatudatosság, szülői és gyermeki mintázatok) szerkezetben készült. A fókuszcsoportos szakasz 8 helyszínen folyt; elemzése a Saldaña-féle ciklikus kódolás tematikus és elméletvezérelt kategóriákkal történt; a módszertani érvényességet trianguláció és reflexív eljárások biztosították. A tanulmányt az IMRAD-protokoll szerkezetére építve készítettük azzal a céllal, hogy feltárjuk a pedagógusok digitális kompetenciáit, a szülői médiahasználathoz kapcsolódó attitűdjét, a gyermekek képernyőidőhöz fűződő viszonyát és az óvodai intézményi gyakorlatok helyzetét. A pedagógusok önértékelése középszintű digitáliskompetenciát jelez, miközben a pedagógiai célú eszközhasználat (tablet, interaktív tábla) alacsony. A napi internethasználat (≈71 perc) és közösségimédia-használat (≈58 perc) meghaladja a televíziónézést (~61 perc), a fő információforrás a személyes kapcsolati háló. A gyermekek képernyőhasználata gyakran 3 éves kor előtt indul; a „digitális bébiszitter” jelenség széles körű; a túlzott képernyőidő figyelmi, érzelemszabályozási és szociális nehézségekkel társul. Az óvodai integráció megítélése mérsékelt vagy alacsony; ugyanakkor erős igény látszik célzott, gyakorlatorientált továbbképzésre. Az eredmények azt mutatják, hogy a digitális média tudatos integrációja mind a családi, mind az intézményi környezetben hiányos, miközben a pedagógusok és a szülők is jelentős kihívásokkal szembesülnek.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető A hazai tanárképzés eredményei és kihívásai a fenntarthatóságra nevelés és a globális felelősségvállalásra nevelés terén(2026) Béres, Tamás; Saád, Judit; Huszár, Zsuzsanna; Mónus, Ferenc; DE--Humán Tudományok Doktori Iskola--Neveléstudományi Doktori Program; DE--Bölcsészettudományi Kar--Pszichológia IntézetA fenntarthatóságra nevelés (FN) és a globális nevelés (GN) kiemelt szerepet töltenek be a 21. századi pedagógusképzésben, összhangban az ENSZ Agenda 2030 célkitűzéseivel. Kutatásunk célja a hazai tanárképzés FN/GN integrációjának vizsgálata, különös tekintettel az oktatói motivációkra, intézményi feltételekre és rendszerszintű kihívásokra. A vizsgálat hat magyar pedagógusképző intézmény huszonöt oktatójával, illetve a tanárképzés területén vezető pozíciót betöltő munkatársával készült félig strukturált interjúkra, valamint tanárképzési dokumentumok elemzésére támaszkodott. Eredményeink szerint a fenntarthatósági és globális nevelési tartalmak integrációja elsősorban az oktatók személyes elkötelezettségén múlik, miközben az intézményi beágyazottság hiányos, különösen a globális nevelés tekintetében. Mindemellett a fenntarthatóság és a globális nevelés fogalmi értelmezései sem egyértelműek vagy konszenzuálisak; sokkal inkább dinamikusan formálódó keretekről van szó, amelyek megnehezítik a rendszerszintű beágyazást, ugyanakkor teret nyitnak eltérő pedagógiai megközelítések számára. A rejtett tanterv fontos háttértényezőként definiálható, ugyanakkor az egyetemi térben a formális tantervi struktúrák kevéssé támogatják a fenntarthatósági, és egyéb globális felelősségvállalás szempontjából fontos kompetenciák fejlesztését. A tanulmány javaslatokat fogalmaz meg a rendszerszintű és intézményi fejlesztések előmozdítása érdekében.Publikáció Korlátozottan hozzáférhető A kutatók mentorálásának helye és szerepe Magyarországon(2026) Dorner, Helga; Káplár-Kodácsy, Kinga; Kovácsné Biczó, Klaudia; Antesberger, KláraA tanulmány a kutatói mentorálás helyét és szerepét vizsgálja a magyar felsőoktatásban, különös tekintettel a doktori és posztdoktori utánpótlás-nevelés kihívásaira. Bemutatja, hogy a hazai gyakorlatban a mentorálás jellemzően informális, a témavezetés fogalmába ágyazott, és nélkülözi a strukturált, bizonyítékokon alapuló mentorképzést. A nemzetközi szakirodalom és empirikus tapasztalatok alapján a kutatói mentorálást komplex, pedagógiai, kapcsolati és identitásformáló folyamatként értelmezi. A tanulmány középpontjában a CIMER-modell magyarországi adaptációja áll, amely kompetenciaalapú és reflektív keretet kínál a mentori gyakorlat fejlesztésére. Az ELTE PPK-n megvalósított pilot tréning tapasztalatai rámutatnak a strukturált mentorképzés hazai relevanciájára és szemléletformáló hatására. A szerzők amellett érvelnek, hogy a kutatói mentorálás professzionalizálása intézményi szinten is hozzájárulhat a tudományos utánpótlás minőségének és fenntarthatóságának erősítéséhez.