A szociáldemokrata Népszava az I. világháború megítélése okán is a hatalom célkeresztjében volt, de Horthy Miklós kormányzóvá választása után különösen nehéz helyzetbe került: a kormányzat minden eszközt igénybe vett a lap ellehetetlenítése érdekében, illetve akkor sem avatkozott közbe, amikor a főszerkesztőt, Somogyi Bélát meggyilkolták. A későbbiekben többször betiltották, és a kolportázsjogot is megvonták. Kutatásomban arra kerestem a választ, hogy a hatalom által presszionált politikai lap miként jelenítette meg a tanítóságot. Milyen témák mentén érezte szükségesnek a szerkesztőség a tanítóság reprezentálását? Ezek milyen narratívát közvetítettek az újságolvasók felé? Kérdés, hogy a hatalom sikeresen érvényesítette az akaratát, és ezáltal a publikációs stílus és témaválasztás vonatkozásában szubmisszív szerepre kényszerítette az ellenzéki orgánumot akár a tanítóságot érintő konfrontatív ügyek kerülésével vagy a Népszava felelős közpolitikai ágensként felvállalta a tanítók ügyeit? megállapítható, hogy a Népszava a tanítóság nehézségeinek, a szakpolitikai problémáknak hangot adva kormánykritikus véleményt fogalmazott meg.

The social democratic newspaper Népszava was also targeted by the authorities for its assessment of World War I, but after the election of Miklós Horthy as regent, it found itself in a particularly difficult situation: the government used every means at its disposal to disablite the newspaper, and did not intervene even when the editor-in-chief, Béla Somogyi, was murdered. Later, they banned it several times and revoked its distribution license. In my research, I searched for the answer to the question of how a political newspaper pressured by the authorities portrayed the teaching profession. What topics did the editorial staff feel needed to be represented by the teaching profession? What narrative do these topics convey to newspaper readers? The question is whether the authorities successfully imposed their will, and thereby forced the opposition media into a submissive role in terms of publication style and choice of topics, even in confrontational issues affecting teacher or did Népszava, as a responsible public policy agent, take up the cause of teachers? It can be concluded that Népszava, by addressing the difficulties faced by teachers and policy issues, it has expressed an opinion critical of the government.