Represszió alatt – a Népszava tanítóságról szóló publikációi 1922-ben

Abstract

A szociáldemokrata Népszava az I. világháború megítélése okán is a hatalom célkeresztjében volt, de Horthy Miklós kormányzóvá választása után különösen nehéz helyzetbe került: a kormányzat minden eszközt igénybe vett a lap ellehetetlenítése érdekében, illetve akkor sem avatkozott közbe, amikor a főszerkesztőt, Somogyi Bélát meggyilkolták. A későbbiekben többször betiltották, és a kolportázsjogot is megvonták. Kutatásomban arra kerestem a választ, hogy a hatalom által presszionált politikai lap miként jelenítette meg a tanítóságot. Milyen témák mentén érezte szükségesnek a szerkesztőség a tanítóság reprezentálását? Ezek milyen narratívát közvetítettek az újságolvasók felé? Kérdés, hogy a hatalom sikeresen érvényesítette az akaratát, és ezáltal a publikációs stílus és témaválasztás vonatkozásában szubmisszív szerepre kényszerítette az ellenzéki orgánumot akár a tanítóságot érintő konfrontatív ügyek kerülésével vagy a Népszava felelős közpolitikai ágensként felvállalta a tanítók ügyeit? megállapítható, hogy a Népszava a tanítóság nehézségeinek, a szakpolitikai problémáknak hangot adva kormánykritikus véleményt fogalmazott meg.