A hátrányos helyzetű fiatalok és a szociális ellátórendszer

Abstract

Magyarországon már egészen fiatal kortól kezdve a gyermekek és fiatalok a szociális jóléti rendszer részei. Életüket és fejlődésüket nyomon követik, és ha szükséges, a szociális és gyermekvédelmi rendszer beavatkozik, hiszen egyik fő célja a gyermekek védelme. Azonban, amikor a gyermekek elhagyják az iskolát – amit Magyarországon a jelenlegi szabályozások szerint már tizenhat éves kortól megtehetnek –, előfordul, hogy láthatatlanná válnak a jóléti rendszer számára. Fő célom annak lekövetése, hogy a fiatalok – különösen a hátrányos helyzetűek – milyen problémákkal szembesülnek, és milyen intézményi hatások érik őket, amíg önálló életüket elkezdik. Kutatásom során interjúkat készítettem olyan szakemberekkel, akik fiatalokkal dolgoznak szociális jóléti intézményekben és iskolákban. Célom volt feltárni azokat a pontokat, ahol a veszélyeztetett gyermekek kapcsolatba kerülnek a rendszerrel, és megérteni, milyen segítséget kapnak, ha problémák merülnek fel az életükben. A kutatásból kiderült, hogy jellemzően több, generációkon át öröklődő probléma együttállásából keletkezik a hátrány, amelyeket nagyon nehéz kezelni. Ezek legtöbbje az anyagi nehézségekből, a családi konfliktusokból, zavaros családi kapcsolatokból, a szülők alacsony munkaintenzitásából és iskolai végzettségéből származik. Az oktatási életútjukra jellemző a korai lemaradás és a lemorzsolódás, a tinédzserkori terhesség, a munka vagy iskola közötti választás kényszere és a folyamatos kudarcok. A lehetséges intézményi megoldások között a leendő szülők edukálása és az oktatási rendszer teljes átalakítása szerepel.