A fenntarthatóságra nevelés (FN) és a globális nevelés (GN) kiemelt szerepet töltenek be a 21. századi pedagógusképzésben, összhangban az ENSZ Agenda 2030 célkitűzéseivel. Kutatásunk célja a hazai tanárképzés FN/GN integrációjának vizsgálata, különös tekintettel az oktatói motivációkra, intézményi feltételekre és rendszerszintű kihívásokra. A vizsgálat hat magyar pedagógusképző intézmény huszonöt oktatójával, illetve a tanárképzés területén vezető pozíciót betöltő munkatársával készült félig strukturált interjúkra, valamint tanárképzési dokumentumok elemzésére támaszkodott. Eredményeink szerint a fenntarthatósági és globális nevelési tartalmak integrációja elsősorban az oktatók személyes elkötelezettségén múlik, miközben az intézményi beágyazottság hiányos, különösen a globális nevelés tekintetében. Mindemellett a fenntarthatóság és a globális nevelés fogalmi értelmezései sem egyértelműek vagy konszenzuálisak; sokkal inkább dinamikusan formálódó keretekről van szó, amelyek megnehezítik a rendszerszintű beágyazást, ugyanakkor teret nyitnak eltérő pedagógiai megközelítések számára. A rejtett tanterv fontos háttértényezőként definiálható, ugyanakkor az egyetemi térben a formális tantervi struktúrák kevéssé támogatják a fenntarthatósági, és egyéb globális felelősségvállalás szempontjából fontos kompetenciák fejlesztését. A tanulmány javaslatokat fogalmaz meg a rendszerszintű és intézményi fejlesztések előmozdítása érdekében.

Education for sustainability (ES) and global education (GE) play a key role in 21st-century teacher training, in line with the objectives of the UN's Agenda 2030. The aim of our research is to examine the integration of ES/GE in Hungarian teacher training, with a particular focus on teacher motivation, institutional conditions, and systemic challenges. The study was based on semi-structured interviews with twenty-five teachers from six Hungarian teacher training institutions and a leading figure in the field of teacher training, as well as on an analysis of teacher training documents. Our findings show that the integration of sustainability and global education content depends primarily on the personal commitment of teachers, while institutional embeddedness is lacking, especially with regard to global education. Furthermore, the conceptual interpretations of sustainability and global education are neither clear nor consensual; rather, they are dynamically evolving frameworks that hinder systemic embedding but at the same time open up space for different pedagogical approaches. The hidden curriculum can be defined as an important background factor, but at the same time, formal curriculum structures in the university space do little to support the development of competencies that are important for sustainability and other global responsibilities. The study makes recommendations for promoting systemic and institutional developments.