A tanulmány a digitális oktatás és a digitális tudatosság fejlesztésének társadalmi-pedagógiai összefüggéseit vizsgálja, különös tekintettel a hátrányos helyzetű térségekben élő serdülőkorú fiatalokra. Kiindulópontját az Európai Unió digitális oktatási és jogi keretrendszere, valamint a digitális egyenlőtlenségekhez kapcsolódó aktuális statisztikai adatok adják, amelyek rámutatnak arra, hogy a digitális kompetenciák hiánya tovább mélyítheti a társadalmi különbségeket (Digital Education Action Plan 2021–2027, Eurostat, 2025, ICILS (2023). A tanulmány elméleti hátterében a serdülőkori szocializáció, az online és offline kapcsolati terek összefonódása, valamint a digitális kockázatok pedagógiai értelmezése áll, hangsúlyozva, hogy az online jelenlét nem önmagában kockázati vagy védőfaktor, hanem a meglévő társas erőforrásokkal kölcsönhatásban fejti ki hatását. (Kozma, 2001, Valkenburg & Peter, 2011, Benvenuti et al., 2024). A kutatás kvalitatív megközelítésben, három esettanulmány bemutatásán keresztül elemzi a digitális tudatosság fejlesztésének lehetőségeit nem-formális tanulási terekben. Az esettanulmányok eredményei arra utalnak, hogy a digitális tudatosság pedagógiai fejlesztése akkor bizonyul hatékonynak, ha biztonságos közösségi keretekre, aktív részvételre és reflektív tanulási folyamatokra épül. A tanulmány következtetése szerint a nem-formális közösségi tanulási terek kulcsszerepet tölthetnek be a digitális egyenlőtlenségek mérséklésében, valamint a társadalmi integráció és a demokratikus kompetenciák erősítésében.

The study examines the socio-pedagogical context of digital education and the development of digital awareness, with a particular focus on adolescents living in disadvantaged areas. It draws on the European Union's digital education and legal framework and current statistical data on digital inequalities, which show that the lack of digital competences can further deepen social differences (Digital Education Action Plan 2021–2027, Eurostat, 2025, ICILS (2023). The theoretical background of the study is the socialization of adolescence, the intertwining of online and offline spaces of relationships, and the pedagogical interpretation of digital risks, emphasizing that online presence is not a risk or protective factor in itself, but rather exerts its effect in interaction with existing social resources. (Kozma, 2001, Valkenburg & Peter, 2011, Benvenuti et al., 2024). The research analyzes the possibilities of developing digital awareness in non-formal learning spaces in a qualitative approach, through the presentation of three case studies. The results of the case studies suggest that pedagogical development of digital awareness is effective when built on safe community frameworks, active participation and reflective learning processes. The study concludes that non-formal community learning spaces can play a key role in reducing digital inequalities and strengthening social inclusion and democratic competences.