A digitális média a koragyermekkori fejlődés meghatározó környezetévé vált, amely egyaránt befolyásolja a gyermekek kognitív, érzelmi és szociális fejlődését. Jelen tanulmány célja két vizsgálat – egy kvantitatív kérdőíves felmérés (N = 128) és egy kvalitatív fókuszcsoportos interjús kutatás (13 csoport) – eredményeinek integrált bemutatása, különös tekintettel az óvodapedagógusok médiatudatosságára és a digitális eszközhasználathoz kapcsolódó attitűdjeikre. A kérdőíves szakasz az EU DigComp 2.2-re támaszkodó eszközzel, tematikus blokkok (eszközhasználat, médiatudatosság, szülői és gyermeki mintázatok) szerkezetben készült. A fókuszcsoportos szakasz 8 helyszínen folyt; elemzése a Saldaña-féle ciklikus kódolás tematikus és elméletvezérelt kategóriákkal történt; a módszertani érvényességet trianguláció és reflexív eljárások biztosították. A tanulmányt az IMRAD-protokoll szerkezetére építve készítettük azzal a céllal, hogy feltárjuk a pedagógusok digitális kompetenciáit, a szülői médiahasználathoz kapcsolódó attitűdjét, a gyermekek képernyőidőhöz fűződő viszonyát és az óvodai intézményi gyakorlatok helyzetét. A pedagógusok önértékelése középszintű digitáliskompetenciát jelez, miközben a pedagógiai célú eszközhasználat (tablet, interaktív tábla) alacsony. A napi internethasználat (≈71 perc) és közösségimédia-használat (≈58 perc) meghaladja a televíziónézést (~61 perc), a fő információforrás a személyes kapcsolati háló. A gyermekek képernyőhasználata gyakran 3 éves kor előtt indul; a „digitális bébiszitter” jelenség széles körű; a túlzott képernyőidő figyelmi, érzelemszabályozási és szociális nehézségekkel társul. Az óvodai integráció megítélése mérsékelt vagy alacsony; ugyanakkor erős igény látszik célzott, gyakorlatorientált továbbképzésre. Az eredmények azt mutatják, hogy a digitális média tudatos integrációja mind a családi, mind az intézményi környezetben hiányos, miközben a pedagógusok és a szülők is jelentős kihívásokkal szembesülnek.

Digital media has become a defining context of early childhood development, influencing children’s cognitive, emotional, and social development alike. This study presents an integrated account of findings from two investigations—a quantitative questionnaire survey (N = 128) and a qualitative focus-group interview study (13 groups)—with particular attention to preschool teachers’ media awareness and their attitudes toward the use of digital devices. The questionnaire phase used an instrument based on the EU DigComp 2.2 framework and was structured into thematic blocks (device use, media awareness, and parental and child patterns). The focus-group phase was conducted at eight sites; analysis employed Saldaña’s cyclical coding with thematic and theory-driven categories, while methodological validity was ensured through triangulation and reflexive procedures. The study was prepared following the IMRAD protocol to explore teachers’ digital competences, attitudes related to parental media use, children’s relationship to screen time, and the state of institutional practices in preschools. Teachers’ self-assessments indicate a medium level of digital competence, while pedagogical use of devices (tablet, interactive whiteboard) is low. Daily internet use (≈71 minutes) and social media use (≈58 minutes) exceed television viewing (~61 minutes), and the main source of information is personal social networks. Children’s screen use often begins before age three; the “digital babysitter” phenomenon is widespread; excessive screen time is associated with attention, emotion-regulation, and social difficulties. Preschool integration is judged as moderate or low; at the same time, there is a strong demand for targeted, practice-oriented professional development. The results show that the conscious integration of digital media is insufficient both in family and institutional settings, while both teachers and parents face substantial challenges.