Ritual Communication in the Pinamou Tradition: Symbolic Meanings, Communicative Functions, and Cultural Identity among the Nuaulu Indigenous Community
Fájlok
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
A rituális kommunikáció olyan alapvető társadalmi-kulturális mechanizmust képez, amelynek révén az őshonos közösségek fenntartják kulturális folytonosságukat, konstruálják kollektív identitásukat, valamint generációkon keresztül továbbörökítik a közösen vallott értékeket és normákat. Az indonéziai Közép-Malukuban élő Nuaulu őshonos közösség körében a Pinamou-hagyomány olyan jelentős átmeneti rítust ( rite of passage ) testesít meg, amely a fiatal lányok társadalmilag elismert felnőtt státuszba történő átmenetét jelöli. Kulturális jelentősége ellenére e hagyomány kommunikációs dimenziói, valamint a benne megtestesülő szimbolikus jelentéstartalmak mindeddig korlátozott mértékben részesültek tudományos vizsgálatban. A jelen tanulmány célja a Pinamou-hagyomány kommunikációs funkcióinak és szimbolikus jelentéseinek feltárása, mégpedig a Nuaulu közösségben működő rituális kommunikáció sajátos formájaként történő értelmezésén keresztül. A kutatás kvalitatív etnográfiai megközelítés alkalmazásával valósult meg a Közép-Malukui Amahai körzethez tartozó Nua Nea faluban. Az empirikus adatok részt vevő megfigyelés, továbbá hagyományőrző vezetőkkel, rituális szereplőkkel, a rítus korábbi résztvevőivel, valamint a közösség fiatalabb tagjaival készített mélyreható, félig strukturált interjúk révén kerültek összegyűjtésre; mindezt dokumentumelemzés és szakirodalmi áttekintés egészítette ki. Az adatok elemzése interaktív kvalitatív elemzési eljárás keretében történt, amely magában foglalta az adatredukciót, a tematikus kategorizációt, az adatok megjelenítését, valamint a folyamatos ellenőrzést és verifikációt. Az értelmezési keretet a rituális kommunikáció, illetve a szimbolikus antropológia elméleti perspektívái biztosították. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a Pinamou nem pusztán egy beavatási ceremóniaként értelmezhető, hanem integrált rituális kommunikációs rendszerként működik. A rítus legitimálja a nők felnőtt státuszba történő átmenetét, mi-közben egyidejűleg társadalmi, oktatási, expresszív, spirituális és instrumentális kommunikációs funkciókat is betölt. A rituális szimbolika különböző elemei – többek között a posune , a hamasa , a kókuszpálmalevelek, a szőtt textíliák, a csend, a hagyományos ételek elkészítése, a s irih pinang [bételdió és bétellevél], valamint a rituális fürdetés – együttesen közvetítik a tisztaság, a védelem, az érettség, a felelősségvállalás, a szolidaritás és a kulturális identitás értékeit. A vizsgálat továbbá rámutat arra, hogy bár a rítus egyes procedurális elemei a kortárs társadalmi körülményekhez igazodva módosultak, annak szimbolikus jelentésstruktúrái és kommunikációs funkciói továbbra is rendkívüli ellenálló képességet mutatnak. Ez biztosítja az őshonos tudásrendszerek és a kulturális identitás generációkon átívelő fennmaradását és reprodukcióját. Az eredmények hozzájárulnak a rituális kommunikáció elméletének továbbfejlesztéséhez azáltal, hogy demonstrálják: az őshonos közösségek beavatási rítusai dinamikus kommunikációs rendszerekként funkcionálnak, amelyek révén a közösségek folyamatosan konstruálják, újratárgyalják és újratermelik saját társadalmi és kulturális valóságukat.
Leírás
Forrás
Hivatkozás
Gyűjtemények
Jóváhagyás
Áttekintés
Kiegészítve
Hivatkozik rá
Jogok és engedélyezések
Vrancisca Kissya, Johana Nahuway