Dante Alighieri Vendégség című művének természettudományos vonatkozásai

Abstract

A középkor egyik legismertebb költője kétségen kívül Dante Alighieri volt, köszönhetően a világszerte ismert Isteni színjáték című költeményének. Azonban az itáliai költőnek számos egyéb, kevésbé ismert munkája is volt. A jelen tanulmány egy ilyen művét, a Vendégség (Convivio) természettudományos vonatkozását dolgozza fel. Dante tervei szerint 14 Dalt és az ezeket kommentáló 15 prózai értekezést írt volna. Ezzel szemben a mű négy értekezésre oszlik, amelyeket három Dal szakít meg. Dante azokat hívja meg lakomára, akik képesek a szellemi táplálékot magukhoz venni. Dante az olasz nyelven írt első Értekezésében erkölcsfilozófiai témákat tárgyal. A Vendégség második Értekezésének második része kizárólag a csillagászattal foglalkozik. A gondolatokat Arisztotelész Az Égbolt (2009) című munkájából és Ptolemaiosz Almageszt jéből veszi (Ponori 2001), kiegészítve a középkorra oly jellegzetes vallási motívumokkal, mint például a tizedik szféra, ahol üdvözült lelkek lakoznak. A bolygók mozgása is peripatetikus módon működik, vagyis kell egy külső mozgató, ami Dante esetében Isten. A művet természettudományos oldalról vizsgálva megállapítható, hogy Dante Alighieri az arisztotelészi-ptolemaioszi világképet fogadta el helyesnek, akárcsak kortársai is, azonban sokkal mélyebben gondolta át az égi mozgások részleteit és azok következményeit.