Vizsgálataink célja a disznóparéj (Amaranthus) fajok fitoremediációs képességének feltárása volt. Egyrészt terepi mérésekkel, mérsékelten és erősen szennyezett területeken gyűjtött szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) minták alapján elemeztük a fémek felhalmozódását a növény gyökereiben, szárában és leveleiben. Másrészt metaanalízissel vizsgáltuk a különböző disznóparéj fajok szerveinek fémakkumulációját (Cd, Cu, Fe, Ni, Pb, Zn), valamint bioakkumulációs (BAF) és transzlokációs faktorokat (TF) is számoltunk. Eredményeink alapján a fémfelhalmozódás a talaj fémkoncentrációjától függően nőtt, vagyis a szennyezett területekről származó növények szignifikánsan nagyobb mértékben halmozták fel a vizsgált elemeket, mint a kontrollterületekről gyűjtött egyedek. A szőrös disznóparéj esetében a levelekben főként a Ba, Mn, Sr és Zn, míg a gyökerekben az Al, Cr, Cu, Fe és Pb koncentrálódott. Magas BAF-értéket találtunk a Sr esetében, míg a TF-értékek alapján az Al, Ba, Cu, Fe, Mn, Sr és Zn hatékonyan transzlokálódtak a föld feletti növényi részekbe. A metaanalízis alapján a növényi részek közötti különbségek szignifikánsak voltak a Cu és a Fe esetében, kisebbek a Ni, Pb és a Zn esetében, míg elhanyagolhatók a Cd esetében. A BAF értékek azt mutatták, hogy a Cd nagy mennyiségben halmozódott fel a levélben, mérsékelten a gyökérben és a szárban; az Pb minden növényi részben mérsékelt szinten volt jelen; míg a Fe, Ni és a Zn felhalmozódása minden növényi részben nagyon alacsony volt. Eredményeink alapján a disznóparéj fajok, köztük a szőrös disznóparéj, hatékonyan alkalmazhatók nehézfémekkel szennyezett területek fitoremediációjára.

Our study aimed to investigate the phytoremediation potential of Amaranthus species. First, we analyzed metal accumulation in the roots, stems, and leaves of Amaranthus retroflexus collected from moderately and heavily contaminated field sites. Second, we conducted a meta-analysis to assess metal (Cd, Cu, Fe, Ni, Pb, Zn) accumulation in the plant parts of Amaranthus species and calculated bioaccumulation (BAF) and translocation factors (TF). Our results showed that metal accumulation increased with soil metal concentration; plants from contaminated areas accumulated significantly higher levels of the studied elements than those from control sites. In A. retroflexus, Ba, Mn, Sr, and Zn were primarily concentrated in the leaves, while Al, Cr, Cu, Fe, and Pb were concentrated in the roots. We found high BAF values for Sr, and the TF values indicated that Al, Ba, Cu, Fe, Mn, Sr, and Zn were effectively translocated to the aboveground plant parts. Based on the meta-analysis, the differences between plant parts were significant for Cu and Fe, moderate for Ni, Pb, and Zn, while negligible for Cd. The BAF values showed that Cd accumulated in high concentrations in the leaves, moderately in the roots and stems; Pb was present at moderate levels in all plant parts; while Fe, Ni, and Zn accumulation was very low in all plant parts. Our results indicate that Amaranthus species, including A. retroflexus, can be effectively applied in the phytoremediation of metal-contaminated sites.