Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Természettudományi Kar
Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola
(vezető: Dr. Tóthmérész Béla)
Természettudományi doktori tanács
D
tudományágak:
- biológiai tudományok
- környezettudományok
Doktori programok:
- Biodiverzitás
(programvezető Dr. Barta Zoltán) - Biológia
(programvezető Dr. Sipiczki Mátyás) - Biotechnológia
(programvezető: Dr. Pócsi István) - Hidrobiológia
(programvezető Dr. Dévai György) - Alkalmazott ökológia
(programvezető Dr. Magura Tibor) - Kvantitatív és terresztris ökológia
(programvezető: Dr. Tóthmérész Béla)
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 252)
Tétel Szabadon hozzáférhető C4 GRASS INVASIONS IN EUROPEAN GRASSLANDS(2025) Díaz Cando, Patricia Elizabeth; Török, Péter; Díaz Cando, Patricia Elizabeth; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarThe dissertation studied the invasion of C4 grasses in European grasslands, focusing on Sporobolus cryptandrus in Hungary as a case study. It highlighted how climate change and human activities facilitate the spread of invasive C4 grasses thriving under warmer and drier conditions. The research identified 133 alien C4 grass species in Europe, showing regional differences in species richness, distribution, and invasion status. Southern and Western Europe have the highest number of naturalized and invasive species, while Northern Europe mostly hosts casual species. Through field experiments and statistical analyses, the study reveals that invasive C4 grasses, such as S. cryptandrus, alter plant community composition, reduce biodiversity, and impact soil seed banks, favoring their own dominance. It was revealed that the species forms a persistent seed bank, which enables a competitive advantage over native C3 species under warming conditions. The findings highlighted the urgent need for adaptive management strategies to mitigate invasive grass spread, particularly through early detection, ecological restoration, and land-use adjustments. The study contributes valuable insights into invasion dynamics and conservation strategies for European grasslands facing increasing environmental pressures.Tétel Szabadon hozzáférhető A pusztai viperák (Vipera ursinii komplex) termoregulációja(2025) Radovics, Dávid; Mizsei, Edvárd; Lengyel, Szabolcs; Radovics, Dávid; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai Kar::Biológiai és Ökológiai Intézet::Ökológiai TanszékA pusztai vipera fajok termoregulációs és aktivitási mintázatának vizsgálata a klímaváltozás vonatkozásában. A görög karsztvipera részletesebb vizsgálata, termoreguláció, aktivitási időszak változás és predációs nyomás tekintetében.Tétel Szabadon hozzáférhető Eltérő összetételű horgászati etetőanyagok vízi tápanyagforgalomra gyakorolt hatásainak vizsgálata(2025) Fazekas , Dorottya Lilla; Antal , László; Mozsár, Attila; Fazekas, Dorottya Lilla; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarNépszerűségének rohamos növekedésével a horgászat fenntarthatóságának biztosítása egyre sürgetőbb feladattá vált. A lehetséges környezeti kockázatok közül leggyakrabban az etetőanyag-használatot emelik ki. Habár számos tanulmány foglalkozott már az etetőanyag-használat okozta környezeti terheléssel, még nem rendelkezünk kellő információval ahhoz, hogy megbízható kockázatbecslést végezhessünk. A fenntarthatóság szempontjából a legfontosabbak a tápanyagforgalomra és a halakra gyakorolt hatások. Munkánk során vizsgáltuk az állati és növényi eredetű etetőanyagok okozta akut tápanyagterhelést, és az etetőanyag-fogyasztás hatását a halak növekedésére és egészségi állapotára. A rövidtávú tápanyagterhelés meghatározásához különböző hőmérsékleteken 24 órás kísérleteket végeztünk kültéri tartályrendszerben, és laboratóriumi körülmények között. Utóbbi révén vizsgáltuk, hogy pusztán oldódás útján 24 óra illetve 5 nap alatt mennyi tápanyag szabadul fel az etetőanyagokból. Eredményeink alapján megállapítható, hogy az el nem fogyasztott etetőanyagok foszfortartalmának jelentős része 24 órán belül a vízoszlopba kerülhet. Míg magasabb hőmérsékleten az állati eredetű etetőanyagokból a 3-4 nap után következett be jelentősebb mértékű nitrogén felszabadulás. A kültéri tartályrendszeres kísérlet rávilágított arra, hogy az el nem fogyasztott etetőanyagok oldott, közvetlenül elérhető foszforforrást jelenthetnek az elsődleges termelők számára. A növényi etetőanyagokból, alacsonyabb tápanyagtartalmuk, és nehezebb emészthetőségük révén nagyobb arányban partikulált, az elsődleges termelés számára nem hozzáférhető tápanyagok szabadulnak fel. A különböző összetételű etetőanyagok halak szervezetére gyakorolt hatásainak vizsgálatához egy takarmányozási kísérletet végeztünk kontrollált körülmények között. Korábbi tanulmányok alapján, a túlnyomó részt növényi anyagokat tartalmazó takarmányok fogyasztása a máj és zsigeri szervek elzsírosodását, oxidatív stresszt és gyulladás okozhat. Eredményeink alapján azonban elmondható, hogy a kizárólagos etetőanyag-fogyasztás nem okozott egészségügyi problémákat a halak azon korosztályában, amelyeket jellemzően a horgászvizekbe telepítenek, de a növényi anyagokat magas arányban tartalmazó etetőanyagok csökkenthetik a növekedést. A halak növekedését hatékonyan támogató etetőanyagok használata növelheti a horgásztó haleltartó képességét, míg a magas emészthetőség alacsony, de kiegyensúlyozott tápanyagtartalommal párosulva csökkentheti az etetőanyag-használat okozta tápanyagterhelést. A növényi alapú etetőanyagok, ugyan rosszabb növekedést eredményeztek, az egységnyi tápanyagbevitelre jutó biomassza növekmény azonban magasabb volt az esetükben, így azok kisebb környezeti terhelést jelenthetnek. The rapid increase of the popularity of recreational angling poses an urgent need to its sustainability. Among the potential environmental risks, the use of groundbait (hereafter GB) is frequently in the focus of interest. Although numerous studies have already addressed the environmental impacts of groundbaiting, we do not yet have sufficient information to make a reliable risk assessment. Better understanding of the effects of groundbaits on nutrient cycling and health of fish are crucial for sustainability. In our study, we focused on the acute nutrient load of animal- and plant-based groundbaits and the effect of groundbaits consumption on fish growth and health. To determine short-term nutrient loads, 24-h experiments were conducted at different temperatures in an outdoor tank system and under laboratory conditions. The latter was used to investigate the amount of nutrients released from the groundbaits by pure dissolution over 24 hours and 5 days. Based on our results, considerable part of the phosphorus content of unconsumed groundbait can be dissolved into the water column within 24 hours. While, at higher temperature, the animal-based groundbaits showed a significant release of nitrogen after 3-4 days. The outdoor tank system experiment demonstrated that unconsumed feed can be a dissolved, directly available source of phosphorus for primary producers. Plant-based GBs, due to their lower nutrient content and impaired digestibility, release a higher proportion of particulate nutrients which are not readily available for primary production. In order to study the effects of different bait compositions on the organisms of the fish, a feeding experiment was carried out under controlled conditions. Previous studies have shown that the consumption of diets predominantly containing plant materials can lead to adiposity in liver and visceral organs, oxidative stress and inflammation. However, our results show that the exclusive consumption of groundbaits did not cause health problems in the age classes of fish typically stocked in fisheries, but plant-based groundbaits reduce growth. The use of groundbaits that effectively support fish growth contribute the carrying capacity of the fishery, while high digestibility combined with low but balanced nutrient content can reduce the groundbaiting-derived nutrient load. Plant-based groundbaits, although resulting in slower growth, still had a higher biomass increment per unit nutrient intake, and therefore a lower environmental impact.Tétel Szabadon hozzáférhető A veszélyeztetett rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) ragadozóinak azonosítása, gyephasznosítási módok és a ragadozó-kizárás hatásának vizsgálata(2025) Móré, Attila; Mizsei, Edvárd; Tóthmérész, Béla; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarA rákosi vipera populációira nehezedő predációs nyomás az utóbbi években kiemelt kutatási területté vált. A LIFE projekt keretében végzett vizsgálatok 15 különböző ragadozót azonosítottak, köztük korábban nem feltételezett fajokat, például a vaddisznót, a hamvas rétihéját és a réti fülesbaglyot. A borz- és rókapopulációk növekedése szintén fokozta a predációt, amelyet többek között a veszettség elleni vakcinázás is befolyásolt. A dolmányos varjú és a házi macska szintén veszélyforrást jelenthetnek a viperákra. Az ürülékelemzések kimutatták, hogy borzok és rókák jelentős számban fogyasztanak rákosi viperát, ezzel hozzájárulva a populációk csökkenéséhez. A ragadozómadarak szerepének pontosabb feltárása érdekében geometriai morfometriai módszert alkalmaztak, amely igazolta, hogy az egerészölyvek és kígyászölyvek is zsákmányolják a fajt. A predáció és a gyephasználat kapcsolatát gyurmamodellekkel vizsgálták, amelyek alapján a legeltetés növeli a kígyók elleni támadások esélyét. A kutatás során egy hálórendszert is telepítettek a ragadozók kizárására, amely jelentősen növelte a viperák élőhely-foglaltságát. Összességében a kutatás igazolta, hogy a predáció nagyobb veszélyt jelent, mint korábban feltételezték. A jövőbeni természetvédelmi stratégiáknak kiemelten kell foglalkozniuk a ragadozók kontrolljával, az élőhelyvédelemmel és az adaptív gyephasználattal a rákosi vipera fennmaradása érdekében. The predation pressure on Hungarian meadow viper populations has become a key research area in recent years. Studies conducted as part of the LIFE project identified 15 different predators, including previously unconsidered species such as wild boar, Montagu’s harrier, and short-eared owl. The increase in badger and fox populations, influenced in part by rabies vaccination programs, has also intensified predation. Hooded crows and domestic cats pose additional threats to the vipers. Faecal analysis confirmed that badgers and foxes consume a significant number of Hungarian meadow vipers, contributing to population decline. To better understand the role of predatory birds, researchers used geometric morphometric methods, which revealed that common buzzards and short-toed snake eagles also prey on the species. The relationship between predation and grassland management was examined using clay snake models, which indicated that grazing increases the likelihood of snake attacks. Additionally, a fenced enclosure was installed to exclude predators, significantly improving habitat occupancy for the vipers. Overall, the study confirmed that predation poses a greater threat than previously assumed. Future conservation strategies must focus on predator control, habitat protection, and adaptive grassland management to ensure the long-term survival of the Hungarian meadow viper.Tétel Szabadon hozzáférhető A mangánion hatásának technológiai és élettani alapjai Aspergillus niger citromsav fermentáció során(2025) Bíró, Vivien; Karaffa, Levente; Bíró, Vivien; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarA citromsavtermelést régóta tanulmányozzák, de még napjainkban is vannak tisztázatlan kérdések. A magas hozamú A. niger citromsav fermentáció egyik kulcstényezője a mangán-ion: a táptalaj 3-5 µg/l feletti koncentrációja nagymértékben csökkenti a hozamot (100 ppb Mn²⁺ koncentrációnál → a hozam több mint 75%-kal csökkent az alacsony Mn²⁺ szinthez képest). Az ipari méretű citromsavtermelést túlnyomórészt rozsdamentes acél fermentorokban végzik, de a törzsek javítására és a gyártási folyamat fejlesztésére használt üveg bioreaktorok is tartalmaznak rozsdamentes acél alkatrészeket, amelyekben a mangán alapvető ötvözőelem. Mivel a citromsav előállítására használt bioreaktorok minden fémrésze rozsdamentes acélból készült, a felületi korrózió miatt fémionok, köztük magán-ionok oldódhatnak ki a fermentáció során, ezzel rontva a fermentáció hozamát.Tétel Szabadon hozzáférhető A legeltetés növényzetre és talajmagbankra gyakorolt hatásának vizsgálata homoki gyepközösségekben(2025) Kovacsics-Vári, Gergely; Török, Péter; Kovacsics-Vári, Gergely; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarÉrtekezésem célja a legeltetés homoki gyepközösségekre gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Szarvasmarha vagy juh által legelt mintavételi helyeket jelöltünk ki nyírségi legelőkön, melyeket különböző legelésintenzitással legeltettek. A különböző legelésintenzitási szintek megalkotásához az állategység/hektár (ÁE/ha) értékeket, az itatóktól, karámoktól, pihenőhelyektől (tehát a gyakran látogatott helyektől) való távolságot és a hullatékmennyiséget vettük figyelembe. A kijelölt mintavételi helyeken, cönológiai felvételezéseket végeztünk, valamint talaj-magbank és biomassza mintákat gyűjtöttünk. Kimutattuk, hogy a vizsgált változók többségére a legelésintenzitás erősebben hat, mint a legelő állat típusa. Kivételt képez ez alól a teljes magbanksűrűség, melynek kapcsán megállapíthattuk, hogy a szarvasmarha által legelt mintavételi helyeinken nagyobb volt a magbanksűrűség, mint a juh által legelteken. Megállapítottuk, hogy ha a legelésintenzitás nagy, akkor nő a növényfajok átlagos virágzási ideje, átlagos magasságuk kisebb, valamint nagyobb arányban tapasztalható rozettáltság (tőlevélrózsa képzés). Juh által legelt gyepekben nő a fajszám nagyobb legelésintenzitás mellett, a megnövekedett fajszámhoz azonban gyomosító fajok járulnak hozzá. Kisléptékben (20 × 20 cm) a vizsgált gyepek heterogenitása nem tükrözi a legelésintenzitási szintek sajátosságait a fajszám, illetve az élő biomassza tekintetében. Egyes vizsgált változók, mint pl. a teljes magbanksűrűség, érzékenyebben reagálnak a gyakran látogatott helyektől való távolságra, mint az ÁE/ha értékekre. Eredményeink segítik a legeltetés tervezését a természetvédelmi célú legelőgazdálkodás során.Tétel Szabadon hozzáférhető A VÍZI MAKROSZKOPIKUS GERINCTELENEK FUNKCIONÁLIS JELLEGEINEK ELEMZÉSE KISZÁRADÓ SÍKVIDÉKI KISVÍZFOLYÁSOKBAN(2024) Szeles, Júlia; Nagy, Sándor Alex; Várbíró, Gábor; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarNapjainkban a kiszáradás a víztereket érintő legsúlyosabb probléma, hazánkban az aszállyal leginkább jellezhető területek az Alföldön találhatóak. Ennek ellenére a síkvidéki vízfolyások közösségeiről és azok funkcionális összetételéről kevés információ áll rendelkezésre. Kutatásunkban a kiszáradás hatásait vizsgáltuk a vízi makroszkopikus gerinctelenek funkcionális összetételére, funkcionális diverzitására és az élőlények jellegeire ható közösségformáló erőkre. Eredményeink kimutatták a kiszáradás erőteljesebb hatását a vízi makroszkopikus közösségekre, más terhelési faktorokkal szemben. Valamint a funkcionális közösség több szintjének vizsgálata révén kimutathatóvá váltak olyan különbségek kiszáradó és állandó vízterek között, amelyek segítik a funkcionális diverzitással kapcsolatos további kutatásokat. Eredményeik hozzájárulnak a kiszáradó vízterek közösségi dinamikájának jobb megértéséhez, elősegítve azok hatékonyabb monitorozását és értékelését, valamint hozzájárulnak a kiszáradó vízterek index fejlesztési munkálataihoz.Tétel Szabadon hozzáférhető Tanárszakos hallgatók energiatudatosságának vizsgálata(2024) Varga-Fehér, Virág; Revákné Markóczi, Ibolya; Fehér, Virág; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarVizsgálatunk indítéka az volt, hogy felmérjük, a jövő nemzedékének tanárai milyen attitűddel rendelkeznek az energiatudatosság vonatkozásában. Kutatásunk célja volt felmérni a kezdő és végzős tanárszakos hallgatók energiatudatosságra vonatkozó fogalmi rendszerének feltárását, energiatudatosságra vonatkozó attitűdjének szintjét és annak befolyásoló tényezőkkel történő összefüggéseit. A kezdő tanárszakos hallgatók ismeretszintjének megállapításához kiindulópontként vizsgálni kívántuk azokat a közoktatási tankönyveket, amelyek az energiatudatosságra vonatkozó fogalmi struktúra elemzésekor viszonyítási alapot jelenthettek, mivel az első évesek tudása még elsősorban a közoktatásból származik. Kutatásunk eredményei alapján javaslatokat kívántunk tenni a tanárszakos hallgatók energiatudatosságának növelése érdekében a felsőoktatás jövőbeli feladataira vonatkozóan. Ezek érdekében kutatásunkban három fő vizsgálatot végeztünk el. Az első a közoktatásban használt természettudományos tankönyvek energiatudatosságra vonatkozó tartalmának mélyreható vizsgálata. Második vizsgálatunkban felmértük Magyarország Észak-keleti régiójában három tanárképző intézmény kezdő és végzős tanár szakos hallgatóinak energiatudatosságra vonatkozó fogalmi struktúráját. Utolsó vizsgálatunkban a tanárszakos hallgatók energiatudatosságra vonatkozó attitűd szintjét és annak néhány befolyásoló tényezővel való összefüggését elemeztük.Tétel Szabadon hozzáférhető Population processes in a Przewalski’s horse herd in the Hortobagy National Park(2024) Kerekes, Viola; Barta, Zoltán; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarÖsszefoglaló Jelen doktori disszertációban a Hortobágyon élő Przewalski lovakkal (Equus ferus przewalskii) kapcsolatos tanulmányaimat ismertetem. A faj őse a prehisztorikus vadló, mely az ember előretörésével fokozatosan eltűnt Európából majd Ázsia nagy részéről is. 1881-ben Nyikolaj Przewalski kapitány Mongólia és Kína határvidékén megfigyelt és leírt egy vadló populációt. A faj a zord időjárási körülmények, a katonai tevékenységek és az elfogó expedíciók hatására eltűnt a vadonból, az utolsó egyedet 1969-ben látták. Az állatkertnek és a nemzetközi összefogásnak köszönhetően a faj fennmaradt, és szaporodásnak indult, majd lehetővé vált visszatelepítésük az eredeti élőhelyükre. 1985-ben Kínába, majd 1992 Mongóliába vittek egyedeket állatkertekből. Később európai területekre (Ukrajna, Magyarország, Franciaország) is telepítettek lovakat. Jelenleg mintegy 2500-3000 példány él a világon, ezek összesen 12 egyed leszármazottjai. A Hortobágyi Nemzeti Park vezetősége 1997-ben döntött úgy, hogy egy olyan területet alakít ki, ahol nagytestű legelő állatok élnek „félvad” körülmények között minimális ember beavatkozás mellett. Ezért Przewalski lovakat és rekonstruált őstulkokat telepítettek be a 3000 hektáros, villanypásztorral körbekerített, un. Pentezug területre. A Hortobágyi Nemzeti Parkban (más területekhez hasonlóan) a lovak hárem csapatokban élnek, ahol egy hárem csődör védelmezi a csapatot és hozzá évekig hűséges kancák és csikóik élnek együtt. Az ún. agglegény csapatban fiatal mének vagy kiöregedett hárem csődörök verődnek össze. A fiatal egyedek mindig elhagyják a csapatot: a kancák egy másik, nem közel rokon mén által vezetett csoporthoz csatlakoznak, a mének pedig az agglegényekhez. A lovakat egyedileg ismerjük fel csoportbeli hovatartozásuk és egyedi bélyegeik alapján Ezen felül a lovakból vett biopszia minta genetikai elemzésével a szülők személye biztosan beazonosítható. A doktori értekezésemben a Przewalski ló populációjának különböző szociális és demográfiai változásait vizsgáltam, a több évtizeden át gyűjtött adatbázis alapján. Abban bíztunk, hogy az átfogó tanulmányok elehetővé teszik a populációra ható folyamatok jobb megértését és támpontot adhatnak az állomány kezelésében nemcsak itt Hortobágyon, hanem a világ más tájain is. A négy tanulmányban konkrét céljaim a következők voltak: 1. Az első tanulmányban a pentezugi populáció szociális és demográfiai változásait követtük nyomon. Megvizsgáltuk, hogy az emberi és nem emberi eredetű jelenségek hogyan befolyásolják a populáció növekedését, és meghatároztuk, hogyan változtak az alapvető genetikai jellemzők populációs szinten. 2. A második a tanulmányban célunk az volt, hogy meghatározzuk a Przewalski lovak élőhelyhasználatának, aktivitásának és kondíciójának különbségét két különböző időszakban, amikor a nagytestű fűevők egyedsűrűsége jelentősen eltérő volt. 3. A harmadik a tanulmányban célunk az volt, hogy megvizsgáljuk a csikózás arányát és a kancák kondícióját a változó időjárás és az egyedsűrűség összefüggésében. 4. A negyedik tanulmányban megvizsgáljuk, hogyan tükrözi a finom léptékű mozgás a szociális struktúrát ebben a Przewalski ló populációban. A tanulmányokból származó eredmények alapján megállapítottuk, hogy a pentezugi vadló populációra mind a szociális mind a környezeti faktorok hatással voltak. A lovak száma dinamikusan növekedett 1997 után és az eleinte elkülönült hárem csapatok egy nagy ménest alkotva mozogtak. A mozgási mintázatok tükrözték az állatok szociális viszonyait és a ménesen belül ez alapján jól elkülöníthetőek voltak a hárem és agglegény csapatok. Az állomány növekedésének megfékezésére 2013-ban kezdődött a területen a mesterséges termékenység-szabályozás a Porcine zona pellucida (PZP) alkalmazásával. Az egyedszám növekedésével párhuzamosan csökkent a PZP-vel nem kezelt kancák ellési rátája és az első ellés 3 éves korról 4-5 évesre tolódott. A nagyobb állatlétszám hatására megváltozott az lovak területhasználata és kondíciójuk is csökkent. Bizonyos időjárási jelenségek kombinálódása (például hideg tél, kevés őszi csapadék a kancák első évében vagy ellés előtt), az tovább csökkenthette az ellési rátát. 2018-ban az elhullás jelentősen megnövekedett a korábbi évekhez képest az extrém hideg tavasz, az előző aszályos évek, és a nagy állatlétszám (lovak és marhák) miatt. Azóta a lovak populációja újra növekedésnek indult, de igyekszünk az eddigi tudást felhasználni az állomány növekedésének visszafogására. A kutatómunkák során a lovak demográfiával, szociális viselkedésével kapcsolatban három általános megfigyelést tettünk. (1) A vadon tartott nagytestű fűevők állományának szabályozása adaptív emberi beavatkozást igényel. (2) A lovak szociális viselkedését és az állomány demográfiai jellemzőit számos belső és külső tényező együttesen határozza meg. (3) A lovak egyedi felismerése nagyon hatékony és hasznos eszköz mind az állomány szabályozásban mind a kutatásban. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a kutatásaink hozzájárultak a Przewalski lovak demográfiájának és szociális viszonyainak jobb megértéséhez, továbbá a nagytestű fűevőekkel történő területkezelés hatékonyságának növeléséhez. Summary in English In this doctoral dissertation, I present my studies related to the Przewalski's horses (Equus ferus przewalskii) living in the Hortobágy. The species' ancestor is the prehistoric wild horse, which gradually disappeared from Europe and most of Asia due to human expansion. In 1881, Captain Nikolai Przewalski observed and described a wild horse population along the border of Mongolia and China. Due to harsh weather conditions, military activities, and capture expeditions, the species vanished from the wild, with the last sighting occurring in 1969. Thanks to zoos and international cooperation, the species survived and began to reproduce, allowing for its reintroduction into its original habitat. In 1985, individuals were taken to China, and in 1992 to Mongolia from zoos. Later, horses were also introduced to European regions (Ukraine, Hungary and France). Currently, about 2,500–3,000 individuals exist worldwide, all descendants of 12 individuals. In 1997, the management of the Hortobágy National Park decided to create an area where large grazing animals could live under "semi-wild" conditions with minimal human intervention. As a result, Przewalski’s horses and reconstructed aurochs were introduced to the 3,000-hectare, electric-fenced area called Pentezug. In the Hortobágy National Park (as in other areas), the horses live in harem groups, where a harem stallion protects the group, and mares and their foals live together, remaining loyal to the stallion for years. In the so-called bachelor groups, young stallions or former harem stallions band together. Young individuals always leave the group: mares join another group led by an unrelated stallion, and stallions join the bachelors. We recognize the horses individually based on their group affiliation and unique markings. Additionally, by performing genetic analysis on biopsy samples taken from the horses, the identity of the parents can be reliably determined. In my doctoral dissertation, I examined various social and demographic changes within the Przewalski horse population, based on a database collected over several decades. We hoped that the comprehensive studies would enable a better understanding of the processes affecting the population and provide guidance for managing the herd not only here in Hortobágy but also in other parts of the world. In the four studies, my specific objectives were as follows: 1. In the first study, we tracked the social and demographic changes of the Pentezug population. We examined how human and non-human factors influenced population growth and identified how basic genetic characteristics changed at the population level. 2. In the second study, our goal was to determine the differences in habitat use, activity, and condition of the Przewalski horses during two different periods when the density of large grazers varied significantly. 3. In the third study, our aim was to investigate the foaling rate and the condition of the mares in relation to changing weather patterns and population density. 4. In the fourth study, we examined how fine-scale movements reflect the social structure in this Przewalski horse population. Based on the results of the studies, we determined that both social and environmental factors affected the Pentezug wild horse population. The number of horses increased dynamically after 1997, and initially distinct harem groups began to move as one large herd. Movement patterns reflected the social relationships among the animals, and within the herd, the harem and bachelor groups were clearly distinguishable. To control the population's growth, artificial fertility regulation began in 2013 with the application of Porcine zona pellucida (PZP). As the population grew, the foaling rate of mares not treated with PZP decreased, and the age of first foaling shifted from 3 years to 4–5 years. The increase in the number of animals also affected the horses' land use, and their condition declined. Certain weather phenomena (such as a cold winter or low autumn rainfall during a mare's first year or before foaling) further reduced the foaling rate. In 2018, mortality increased significantly compared to previous years due to an exceptionally cold spring, previous drought years, and the high animal density (horses and cattle). Since then, the horse population has started to grow again, but we are striving to use the knowledge gained to curb the population's growth. During our research, we made three general observations regarding the demography and the social behavior of the horses. (1) The regulation of large grazing herbivore populations in the absence of predators requires adaptive human intervention. (2) The social behavior of the horses and the demographic characteristics of the population are influenced by a combination of internal and external factors. (3) Individual recognition of the horses is an effective and useful tool for both population management and research. In conclusion, our research has contributed to a better understanding of the demography and social relationships of Przewalski’s horses and has enhanced the effectiveness of managing areas with large grazing herbivores.Tétel Szabadon hozzáférhető Borászati starterkultúra fejlesztés a Tokaji borvidéken(2024) Kállai, Zoltán; Sipiczki, Mátyás; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarA minőségi borkészítés iránti fokozott igény miatt a borélesztők kutatása egyre nagyobb hangsúlyt kapott. Felismerték, hogy az ellenőrizhető, célirányos erjesztés kiváló borászati tulajdonságokkal rendelkező élesztők tisztatenyészetével, ún. starterkultúrával érhető el, amivel általában a végtermék jobb minőségű, mint azok a borok, amik spontán erjedéssel készültek. Noha vannak kereskedelmi starterkultúrák, amik végrehajtják a must fermentációját, de úgy gondolják, hogy a helyi szelektálású élesztők sokkal hatékonyabbak a helyi borok erjesztésében. Magyarországon az Ampelológiai Intézet 1901 óta foglalkozott a magyar borvidékekről származó borélesztők begyűjtésével és azok vizsgálatával. Az izolálás óborokból, kierjedt borok seprőjéből, szőlőbogyókról és levelekről történt (Soós és Ásvány, 1950). Ezeknek a törzseknek egy részét megőrizte a Mezőgazdasági és Ipari Mikroorganizmusok Nemzeti Gyűjteménye. Az Ampelológiai Intézet kutatói által a Tokaji borvidékről begyűjtött Tokaj törzsek pontos molekuláris taxonómiai azonosítását elvégeztük, mivel azt izolálásukkor a kor technikai ismerete nem tette lehetővé. Feltérképeztük a törzsek fiziológiai és genetikai diverzitását, illetve ezek lehetséges kapcsolatát. Illetve megvizsgáltuk, hogy a több mint 100 éven keresztül tartó mesterséges törzsfenntartás miként befolyásolhatta a törzsek borászati tulajdonságait, hogy ennyi idő után alkalmasak-e borok kierjesztésére, esetleg borászati starterkultúraként felhasználhatóak-e? Továbbá a spontán erjedés előnyös tulajdonságát modellezve egy multistarter kultúrát fejlesztettünk ki, mely alkalmas eszköz lehet a Tokaji borászoknak a boraik kierjesztéséhez a külföldi starterkultúrák helyett. Az általunk kifejlesztett starterkultúrát Tokaji borvidékre jellemző élesztőfajok alkotják (Saccharomyces cerevisiae, Saccharomyces uvarum, Candida zemplinina). A felhasznált törzsek mindegyike a Tokaji borvidékről lett izolálva. A törzsek borászati tulajdonságait laboratóriumi vizsgálatokban és félüzemi erjesztésekben is értékeltük. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy sikerült kidolgoznunk egy olyan starterkultúrát, mellyel ki lehet váltani a külföldi borvidékekről származó kereskedelmi starterkultúrák alkalmazását a helyi bortermelőknek. With the increased demand for quality winemaking, research into wine yeasts has become increasingly important. It has been recognised that controlled, targeted fermentation can be achieved by pure cultivation of yeasts with excellent oenological properties, so-called starter cultures, which generally produce a higher quality end product than wines made by spontaneous fermentation. Although there are commercial starter cultures that perform the fermentation of must, it is believed that locally selected yeasts are much more effective in fermenting local wines. In Hungary, the Institute of Ampelology has been collecting and studying wine yeasts from Hungarian wine regions since 1901. The isolation was carried out from old wines, from the lees of fermented wines, from grapes and leaves (Soós and Ásvány, 1950). Some of these strains have been preserved in the National Collection of Agricultural and Industrial Microorganisms. An accurate molecular taxonomic identification of the Tokaj strains collected from the Tokaj wine region by researchers of the Institute of Ampelology was carried out, because the technical knowledge of the time did not allow it at the time of their isolation. The physiological and genetic diversity of the strains and their possible relationships were examined. In addition, we investigated how the artificial maintenance of the strains for more than 100 years might have affected their oenological properties, their suitability for wine fermentation after such a long period of time, and their potential use as wine starter cultures. Furthermore, by modelling the advantageous property of spontaneous fermentation, a multistarter culture was developed as a suitable tool for Tokaj winemakers to ferment their wines instead of foreign starter cultures. The starter culture we have developed is composed of yeast species typical of the Tokaj wine region (Saccharomyces cerevisiae, Saccharomyces uvarum, Candida zemplinina). All the strains used have been isolated from the Tokaj wine region. The oenological properties of the strains were evaluated both in laboratory tests and in semi-commercial fermentations. Based on our results, we can say that we have succeeded in developing a starter culture to replace the use of commercial starter cultures from foreign wine regions by local wine producers.Tétel Szabadon hozzáférhető Madarak általi magterjesztés és talajbolygatás hatása szárazgyepek struktúrájára és fajkészletére(2024) Borza, Sándor; Deák, Balázs; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai Kar::Biológiai és Ökológiai Intézet::Ökológiai TanszékAz európai szárazgyepek területének kiterjedése jelentősen csökkent az elmúlt évszázadokban bekövetkezett intenzív emberi tájátalakító tevékenységeknek köszönhetően. Ennek ellenére ezek az élőhelyek számos védett és fokozottan védett növény- és állatfaj számára nyújtanak életteret. Emiatt ezeknek az élőhelyeknek a védelme és megőrzése kulcsfontosságú természetvédelmi feladat. A gyepi élőhelyek védelmének megalapozása érdekében elengedhetetlen, hogy megismerjük az ökoszisztéma működését fenntartó ökológiai folyamatokat, így például a talajbolygatás hatását és a gyepekben működő magterjedési folyamatokat. Doldozatomban egyrészt az eurázsiai darvak (Grus grus) táplálkozásából eredő talajbolygatás ökológiai hatását vizsgáltam szikes szárazgyepekben. A vizsgált területen a darvak jól elkülönülő élőhelyfoltokat hoztak létre, melyeknek fajösszetétele eltért a bolygatatlan területekétől. Eredményeim igazolták, hogy a daruszántások alapvetően befolyásolják a szikes gyepi növényközösségek szerkezetét és működését, ami alapján elmondható, hogy az eurázsiai daru ökoszisztéma mérnök fajként funkcionál a hortobágyi szikes szárazgyepekben. Dolgozatom második fejezetében egy többszintű magterjesztési hálózatot vizsgáltam nyílt, természetközeli élőhelyeken a gyöngybagoly (Tyto alba), mint modellfaj segítségével. Sikerült alátámasztanom a köpetek általi másodlagos magterjesztés folyamatát, illetve a köpeteknek a csíranövényekre kifejtett pozitív hatását. Eredményeim alapján elmondható, hogy a baglyok által végzett másodlagos magterjesztés alkalmi, de fontos esemény lehet a hosszú távú magterjesztés szempontjából a vizsgált nyílt élőhelyen, illetve a köpetanyag jelenléte hozzájárulhat a csíranövények megtelepedéséhez és fejlődéséhez.Tétel Szabadon hozzáférhető Application of chlorophyll fluorescence imaging in duckweed ecotoxicological testing(2024-08-26) Irfan, Muhammad; Oláh, Viktor; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai Kar::Biológiai és Ökológiai Intézet::Növénytani TanszékIncreasing freshwater pollution due to anthropogenic activities have resulted in an immediate need for in situ water quality monitoring for management and conservation purposes. Different bioindicator organisms are being used to monitor water quality and model the toxicological effects of environmental pollutants. Using duckweeds in toxicological studies is becoming common due to their superior characteristics including fast growth rate, easy management, and faster response rate. In addition to classical growth-based toxicological assays, chlorophyll fluorescence (ChlF) induction-based methods are also becoming popular in duckweed toxicity tests as non-destructive, fast and easily applicable way to measure photosynthetic inhibition under toxicant exposure. In the growth-based toxicological assays, the adverse effects of the applied toxicants are mainly characterized as changes in the growth rates of surface area or production of new fronds. The ChlF-based methods, on the other hand, rely on the measurement of ground and maximum fluorescence levels under dark- and light-adapted states of the photosystem. These basic parameters are then used to derive many ChlF-based endpoints for the measurement of toxic effects. In this research, two duckweed species, namely Spirodela polyrhiza and Lemna gibba were used to assess the most sensitive endpoints using Pulse Amplitude Modulated (PAM) ChlF method and to possibly reduce the required measurement duration. The sensitivity of ChlF-based endpoints was then compared with the most applicable and most sensitive surface area growth-based endpoint to check the potential of ChlF alone to substitute the growth-based endpoints. Another aim of this research was to measure these endpoints from a small, less resource intensive and comparatively short-term tissue-culture plate-based system instead of the standardized duckweed testing system with higher infrastructure and resource requirements. For this purpose, plants were grown in smaller volume of test solutions for a shorter period. In short, the efforts were made to significantly reduce the time and effort required for the standard assay methods while producing higher throughput and increasing the efficiency of the tests. According to our findings with S. polyrhiza, many ChlF-endpoints responded to the applied treatments with varying degrees of sensitivity. Out of the tested ChlF-based endpoints, the sensitivity of dark-adapted chlorophyll fluorescence endpoint Fv/Fo was notably higher than that of the widely used Fv/Fm. On the other hand, Y(II) proved to be amongst the most sensitive light-adapted endpoints. The results emphasized the importance to consider reporting information on Fv/Fo as well in addition to Fv/Fm. The sensitivity of the selected highly responsive endpoints (i.e., Y(II) and Fv/Fo) were then subjected to comparative toxicity tests using different metals and metalloids in duckweed L. gibba. During these tests, the ChlF-generated images were also used to simultaneously measure the growth-based parameters of the test cultures. On the one hand, the results with L. gibba supported the fact that using the small-scale, multi-well-plate-based testing system could come in handy in terms of saving space, growth- and analysis-duration and required smaller volumes of testing solutions. On the other hand, the sensitivity of such growth inhibition tests was lower as compared to standard tests. Despite such lower sensitivity, the tested elements showed comparable order of phytotoxicity to previously conducted OECD- and ISO-conform tests. The responsiveness of individual tested endpoints, based on their calculated effective concentrations, were also noticeably different. The results of this study also supported the higher sensitivity of growth-inhibition-based endpoints and hence ruled out their complete substitution by ChlF-based phytotoxicity endpoints in duckweed toxicity testing. Another observation of this study was the underestimation of photosynthesis-inhibiting effects due to the exclusion of chlorotic frond parts when exposed to an element with high acute phytotoxic potential. The results of this study also suggested that changes in the photochemical efficiency of duckweeds were not necessarily corresponding to the growth responses due to such exclusions. Another attempt to make the measurements shorter, that is using ChlF-based Fm images to measure growth-based parameters of the test cultures, also proved to bias the measurement. This was due to chlorotic regions in fronds that appeared as virtual loss in total surface area causing an underestimation in this growth parameter. Despite the comparatively lower sensitivity and methodological constraints, ChlF-based phenotyping techniques can increase the throughput of toxicity assays by providing a non-invasive tool for physiological monitoring. Furthermore, the utilization of imaging techniques in ChlF allowed for the simultaneous measurement of duckweed growth and photosynthetic responses in phytotoxicity studies, resulting in a considerable reduction in testing duration. Finally, using the small-scale multi-well-plate-based testing system in combination with ChlF imaging technique, duckweed phytotoxicity assays can facilitate simultaneous screening of large sample series or multiple duckweed species/clones within a short duration.Tétel Szabadon hozzáférhető Diverz magkeverékek alkalmazása a gyeprekonstrukcióban(2024) Szoboszlayné Körmöczi, Zsófia Éva; Tóthmérész, Béla; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarA fajszegény gyepek diverzitásának növelésére szolgáló kolonizációs ablakok használatának többéves hatásást vizsgáltuk. Az eljárás azon alapul, hogy a mikroélőhely-limitációt a zárt gyepben lévő foltok megnyitásával csökkentjük, ugyanakkor a propagulum-limitációt a célfajok magjainak a kolnizációs ablakokba történő vetésével felszámoljuk. Vizsgáltuk a kolonizációs ablakokban a vetett fajok megtelepedésének sikerességét. Kimutattuk, hogy a kolonizációs ablakok alkalmasak a diverzitás növelésére legalább 5 éves időtávon, de feltehetően még hosszabb távon is. Emellett vizsgáltuk a vetett gyepi fajok kiterjedési (diszperziós) sikerességét a környező gyepekbe amikor nincs jelen és akkor is, amikor jelen van zoochoria. A közepes méretű ablak bizonyult a legjobb megoldásnak a gyepek diverzitásának növelésére. A közepes méretű ablakok biztosíthatják a vetett célfajok fennmaradását, ez az ablakméret kevésbé vonzó a legelő állatok számára, ezért a célfajoknak nagyobb esélyük van a magvetésre. A közepes méretű ablakok a nagyobb megnyitásokhoz képest a legköltséghatékonyabb és legmegvalósíthatóbb megoldást jelentik a gazdálkodók számára is, akik a kisebb zavaró hatásokat és a gyomosodás mérsékelt szintjét részesítették előnyben. A bekerítés rövid távon növelte a vetett fajok borítását és virágzási sikerét, de jelentősen csökkentette az esélyüket a környező terület kolonizációjára. A bekerítés másik negatív hatása hosszú távon az avar felhalmozódása és a fajgazdagság ezzel összefüggő csökkenése. Javaslom, hogy a konzervációs és restaurációs projektekben kerítéseket akkor alkalmazzanak, ha a prioritás a forráspopuláció védelme; ha azonban a célfajok terjedésének elősegítése a cél, a kerítés valószínűleg nem kedvező megoldás. Microsite limitation and propagule shortage can prevent spontaneous regeneration of grasslands, and especially a species-rich grassland. In an experiment we created establishment gaps in a species-poor restored grassland. During the research we documented the development of vegetation within the establishment gaps, and examined whether the introduced target species were able to colonize the surrounding grassland from the establishment gaps. We explored and pointed out the effectiveness of creating establishment gaps. We have shown that they are capable of increasing diversity over a time horizon of at least 5 years, and possibly longer. We also examined the effect of the presence and absence of zoochoria on the dispersal success of sown grassland species into the surrounding grasslands. Medium sized gaps has proved to be the best solution for increasing the diversity of grasslands. Medium sized establishment gaps can ensure the survival of the sown target species, this gap size is less attractive to grazing animals and therefore the target species have a greater chance of seeding. Medium sized gaps are also the most cost effective and feasible option for farmers who prefer less disturbance and a moderate level of weed infestation compared to larger openings. Fencing increased the cover and flowering success of the sown species in the short term, but significantly reduced their chances of colonising the surrounding area. Another negative effect of fencing in the long term is the accumulation of leaf litter and the associated reduction in species richness. I suggest that fencing should be used in conservation and restoration projects when the priority is to protect the source population; however, if the goal is to promote the spread of the target species, fencing is probably not a favourable option.Tétel Szabadon hozzáférhető Az idegenhonos amurgéb (Perccottus glenii) hatása a hazai halközösségekre(2024) Somogyi, Dóra; Antal, László; Erős, Tibor; Somogyi, Dóra; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai Kar::Biológiai és Ökológiai Intézet::Hidrobiológiai TanszékAz inváziós amurgéb (Perccottus gelnii) 2019-ben felkerült az Európai Uniót veszélyeztető idegenhonos inváziós fajainak listájára, azonban a halközösségekre gyakorolt hatásáról közösségszinten mind máig kevés információ áll a rendelkezésünkre. Jelen dolgozatban az amurgéb hazai elterjedését, valamint a halközösségekre és egyes fajokra kifejtett hatását vizsgáltuk a Tisza hazai vízgyűjtője mentén. A Kelet-magyarországi régióban összesen 76 mintavételi szakaszon vizsgáltuk a halközösség összetételét, eredményeinket pedig kiegészítve a szakirodalmi, valamint korábbi kutatásokból származó adatsorokkal létrehoztunk egy több évtizeden átívelő adatsort a halfauna tanulmányozására. Eredményeink alapján elmondható, hogy az utóbbi két évtized során az elemzett mintavételi szakaszok közösségének változását az idegenhonos fajok – köztük az amurgéb is – jelentős mértékben meghatározták. Vizsgálatunk rávilágított arra, hogy az amurgéb terjedése és a halközösségen belüli dominanciája összefüggésben állhat a közösség fajszámának és diverzitásának csökkenésével. Széleskörű táplálékpreferenciája, ökológiai igénye és tág tűrőképessége révén veszélyt jelenthet számos halfajunkra, mint a milyen a fokozottan védett lápi póc. Az amurgéb állományának növekedésével a lápi póc állományának csökkenése tapasztalható a hazai vízterekben, azonban további vizsgálatokat folytattunk a háttérben fennálló okok feltárására. Az amurgéb megjelenését követő utóbbi évtizedek halfaunisztikai felmérései rávilágítottak a lápi póc állományainak visszaszorulására, végső esetben eltűnésére. Egyes régiókban a póc visszaszorulásának aránya meghaladta a 95%-ot, illetve egyes régiókban a teljes eltűnését tapasztalták, szemben az amurgéb szembetűnően magas arányával. A háttérben álló okok feltárására egy olyan táplálkozás-ökológiai vizsgálatot terveztünk, amely során a predációt, mint az állománycsökkenésért felelős további lehetséges interakciótípust tanulmányoztuk. A gyomortartalom-vizsgálathoz két, egymástól időbeli intenzitásban eltérő mintavételi protokollal dolgoztunk. Eredményeink igazolták azt, hogy a fő táplálékforrást a makrogerinctelen szervezetek alkották, azonban emellett igazolás nyert az a felvetésünk, hogy az amurgéb nem csupán kompetítora, hanem ragadozója is a lápi pócnak, kiváltképp a zsenge ivadéknak. A mintavételi protokollok időbeli intenzitása közötti különbségek révén sikeresen feltártuk az egyes táplálékalkotók táplálkozásban betöltött fontosságát, tekintettel azok szezonális elérhetőségére. Az időben intenzívebb protokoll rávilágított arra, hogy habár a pócivadék egy szezonálisan elérhető táplálékforrás, a szaporodási időszakot követően még nagyobb szerepet játszik az amurgéb táplálkozásában. A korábbi tanulmányban igazolt kompetíció, valamint jelen vizsgálatunk által feltárt predációs hatás kombinálódása az ún. intraguild-predáció kialakulásához vezethet, mely elsősorban a prédaként szolgáló faj fiatal egyedeinek zsákmányolását, ezáltal a prédapopuláció állományának drasztikus mértékű csökkenését eredményezheti azonos táplálkozási guilden belül. Mivel a lápi póc egy rövid életű, alacsony fekunditással és szűk elterjedési területtel rendelkező halfajunk – valamint ugyanazon táplálkozási guildben helyezkedik el, mint az amurgéb – a két faj között fellépő intraguild-predáció már viszonylag rövid időn belül is a pócállomány drasztikus mértékű csökkenéséhez vezethet. Az amurgébbel kapcsolatos ismeretanyag bővülése mindenképpen azt a célt szolgálja, hogy a jövőben megakadályozhassuk más halfajok állományának visszaszorulását és eltűnését nemcsak a Kárpát-medencében, hanem az amurgéb jelenlegi és jövőbeli elterjedési területén egyaránt.Tétel Szabadon hozzáférhető Vízimadarak által terjesztett propagulumok: fajösszetétel és diverzitás(2024) Tóth, Pál János; Lovas-Kiss, Ádám; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarA vizes élőhelyek hazánkban és az egész világon védelmet igényelnek, hiszen a legsérülékenyebb ökoszisztémák közé tartoznak. Unikális jelleggel, rendkívüli fajgazdagsággal rendelkeznek, jelentőségük pedig az emberek számára nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások révén is kiemelkedő. Az édesvízi ökoszisztémák megóvása tehát fontos mind a természeti értékek megőrzése szempontjából, mind a társadalom számára, melyhez elengedhetetlen működésének feltérképezése és megértése. Doktori értekezésem új ismeretekkel kíván hozzájárulni a vizes élőhelyek diverzitásának fenntartásában jelentős szerepet játszó vízimadarak általi propagulumterjesztés témájához. Az értekezésem alapjául szolgáló vizsgálatok során terepi minták feldolgozásával igyekeztünk feltárni a különböző vízimadár fajok által terjesztett propagulumközösségek közötti különbségeket, illetve a terjesztett közöségekben tapasztalható eltéréseket meghatározó tulajdonságokat, továbbá laboratóriumi kísérlet által törekedtünk kiterjeszteni ismereteinket a vízimadarak által potenciálisan terjeszthető halfajokra vonatkozóan.Tétel Szabadon hozzáférhető Futrinka (Carabus Lin.) fajok élvefogó csapdázással történő vizsgálata(2024) Bérces, Sándor; Tóthmérész, Béla; Mizser, Szabolcs; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarDolgozatomban a Magyarországon védett futrinka (Carabus Lin.) fajok konzervációbiológiai kutatási irányait mutatom be a populációbiológia, evolúciós genetika és az elterjedési terült vizsgálatával. Mindhárom kutatás közös jellemzője az élvefogó talajcsapdák használata, melyek gyakori ürítése lehetővé teszi a járulékosan fogott fajok és fölös mennyiségben gyűjtött egyedek szabadon engedését. Futrinka fajok populációbiológiai vizsgálata: Fogás-jelölés-visszafogás módszerével vizsgáltuk a C. scheidleri és a C. ulrichii populációkat egy kertvárosi parkban. Jelentős populációingadozást, alacsony diszperziós képességet és változó denzitást tapasztaltunk, valamint lehetséges kompetíciót a két faj között. Eredményeink azt mutatják, hogy ezek a fajok csak egy nagy kiterjedésű metapopulációs hálózatban képesek fennmaradni a vizsgált területen. Az élőhelyszigetek és zöldterületek fontos menedékhelyek a városi élőlények számára; eredményeink szerint a városi parkok meghatározó jelentőségűek a Carabus fajok megőrzésében. Genetikai vizsgálatok: A C. variolosus és a C. nodulosus taxonómiai rangja vitatott. A mitokondriális gének korábbi hibridizációs eseményeket valószínűsítenek, ami alfaji elkülönülésre utal. Az alábbi eredmények ellentmondanak ennek a hipotézisnek: (i) nem történt párosodási próbálkozás kísérletünkben a különböző taxonok között, (ii) jelentős különbségeket tapasztaltunk az ITS2 adatokban, és (iii) a hibridek magi szakaszaiban tapasztalt nagy genetikai távolság régebbi introgresszióra utalnak. A viszonylag egységes morfológia a közös ős vízi életmódhoz való alkalmazkodásának eredménye. A C. variolosus szerepel az EU élőhelyvédelmi irányelvében, és a C. nodulosus-t is be kell sorolni ebbe a jegyzékbe. A szegélyes futrinka elterjedése: A C. marginalis vizsgálata során 12 új lelőhelyet találtunk, és szélesebb elterjedését igazoltuk Fenyőfőtől északra, Bakonyalján, a Pannonhalmi-dombvidéken és a Kisalföldön. Két vizsgált akácosban is kimutattuk a fokozottan védett C. hungaricus egyedeit is. További 4 védett futrinkafajt is megtaláltunk ezekben az akácosokban. Eredményeink azt mutatják, hogy a nem őshonos akácosok kutatása a védett fajok tekintetében érdekes eredményekkel szolgálhat. I present the conservation biology approaches to study protected species of Carabus Lin. in Hungary, which include population biology, evolutionary genetics, and the study of the distribution of a species. A key feature of all three studies is the use of live catch pitfall traps, which are emptied frequently to release bycatch and surplus specimens. Population biology of Carabus species: capture-mark-recapture method was used to study populations of C. scheidleri and C. ulrichii in a suburban park. We observed significant population fluctuations, low dispersal ability and variable densities, as well as possible competition between the two species. Our findings suggest that these species can maintain viable populations in a metapopulation network. Habitat islands and green spaces are important refugia for these species of urban living organisms, and our findings suggest that urban parks are vital for the conservation of the carnivore Carabus species. Genetic studies of C. variolosus and C. nodulosus. Mitochondrial genes sutructure suggest a likely history of hybridization events, suggesting subspecies separation. However, three findings contradict to this hypothesis: (i) there were no mating attempts between the different taxa in our experiment, (ii) we observed significant differences in ITS2 data, and (iii) the large genetic distances based on nuclear genes between hybrids suggest an earlier introgression. Distribution of the C. marginalis: During the survey of C. marginalis, 12 new localities were found and a wider distribution was confirmed north of Fenyőfő, in the Bakonyalja, the Pannonhalmi dombság and the Kisalföld. We also detected the endangered C. hungaricus in two black locust plantations besides 4 other protected Carabus species. These findings emphasize that black locust plantations could reveal surprising occurrence of protected species.Tétel Szabadon hozzáférhető Alternatív oxidáz gének evolúciója az Aspergillaceae gombacsalád fajaiban(2024) Márton, Alexandra; Karaffa, Levente; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai Kar::Biotechnológiai Intézet::Biomérnöki TanszékDoktori értekezésemben összefoglalom az Aspergillaceae családba tartozó gombafajok aox génjeinek filogenetikai elemzéséből kapott eredményeit, melyek több millió éven át tartó történéseket fednek fel. Négy génduplikációs esemény mellett számos génvesztési mintázat jött létre, továbbá az A. niger törzsek vizsgálatával különböző mutációkat találtunk, melyek a másodlagos aox génről átírt fehérjék működését befolyásolják. A filogenetikai analízissel hozzájárultunk az aox génnel kapcsolatos ismereteink bővítéséhez, hiszen ebben a megközelítésben nem áll rendelkezésre irodalmi adat sem a gén eredetéről, sem evolúciójáról az Aspergillaceae család fajaiban. Mivel számos iparilag fontos gomba, továbbá humán- vagy növény patogén tartozik ide, egy olyan gén vizsgálata, ami a metabolikus plaszticitás biztosításával a túlélést segíti elő, kiemelkedő jelentőséggel bír.Tétel Szabadon hozzáférhető Urbanizációs változások hatása ízeltlábúak viselkedésére(2024) Csicsek, Réka; Tóthmérész , Béla; Nagy , Dávid; Csicsek, Réka; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarVizsgálatunk célja az urbanizációnak köszönhető viselkedésbeli válaszok vizsgálata isopodák, futóbogarak és holyvák esetében a debreceni Nagyerdő területén. További célunk volt megfigyelni, hogy az egyedek viselkedése konzisztens marad-e, azaz rendelkeznek személyiséggel a vizsgált fajok. Hipotéziseink a következők voltak: 1. A városi egyedek sokkal aktívabbak, felfedezőbbek és magasabb kockázatvállaló viselkedést mutatnak, mint a vidékiek. 2. A városi nőstények felfedezőbbek és kockázatvállalóbbak, mint a városi hímek. 3. Az egyedek viselkedése konzisztens az idő múlásával. Urbanization means selective forces acting on various reactions of urban-associated species, including their behaviour. During the research isopods, carabid and roove beetles were studied. Rural and urban individuals of a forest specialist ground beetle, Carabus convexus were studied for their exploratory and risk-taking behaviour. Also, exploratory and risk-taking behaviour of rural and urban individuals of three forest-associated rove beetle species were studied during their reproductive period.Tétel Szabadon hozzáférhető Aeroszol-szennyezés jellemzése Magyarország nagyvárosaiban(2024) Papp, Enikő Ivett; Kertész, Zsófia; Juhász-Nagy Pál doktori iskolaDoktori munkám során bekapcsolódtam az Atommagkutató Intézetben zajló légköri aeroszol kutatásokba. Értekezésem célja a különböző tömegközlekedési eszközök utasterében tapasztalható aeroszol szennyezés jellemzése, illetve Magyarország öt nagyvárosában az egyes aeroszol komponensek földrajzi forrásterületeinek megállapítása. PhD munkám során meghatároztam a különböző típusú járműveken utazás közben észlelhető aeroszol tömegkoncentrációt, elemi összetételt, méreteloszlást és a lehetséges utastéri szennyező forrásokat. Mivel a tömegközlekedési eszközök légterében tapasztalható aeroszol-koncentráció függ a városi levegő minőségétől és összetételétől, fontos ismerni a településeket jellemző aeroszol szennyezőforrásokat is. A városokban tapasztalható légszennyezők azonban nemcsak lokálisak lehetnek, hanem az országhatárokon túlról is érkezhetnek nagytávolságú transzport folyamatok során. Munkám további részében jellemeztem öt magyarországi nagyvárosban a légköri aeroszol szennyezést és megállapítottam a szennyező források földrajzi eredetét különböző légköri modellek alkalmazásával.Tétel Szabadon hozzáférhető Az ember általi magterjesztés ökológiai jelentősége és a ruházat szerepe a növényi magvak terjesztésében(2024) Lukács, Katalin; Valkó, Orsolya; Juhász-Nagy Pál doktori iskola; Természettudományi és Technológiai KarAz értekezés célja a ruházat általi magterjesztés folyamatának mélyreható megismerése, valamint a folyamat további, mindezidáig alulkutatott részleteinek vizsgálata volt. Az első fejezetben egy nagyléptékű terepi felmérés keretén belül a zoknira és a cipőre tapadt diaspórákat (magok, termések), a terjedést befolyásoló táji- és vektorjellemzőket, valamint a növényi jellegeket vizsgáltuk Közép-Európában egy három országra kiterjedő nagy terepi kísérletben. 88 személytől összesen 251 mintát (2008 részmintát) gyűjtöttünk, melyből összesen 35935 diaspórát találtunk és 229 növényfaj diaspóráját azonosítottuk. 137 faj esetében elsőként jeleztük, hogy képes a ruházattal is a terjedésre. Az azonosított fajok többsége gyom- és zavarástűrő fajok voltak, melyek terjedése súlyos természetvédelmi problémákat okozhatnak. Továbbá kimutattuk, hogy az élőhelyi változók és a vektor jellemzők nagymértékben befolyásolhatják a folyamatot. A második fejezetben egy kísérletsorozatot végeztünk, melyben a ruházattal terjedő diaspóráknak a csírázóképességét (18 növényfaj) teszteltük mosógépi mosást követően. Emellett három különböző ruhadarabon és szövettípuson (farmernadrág, polár pulóver és pamut zokni) teszteltük a diaspórák tapadási sikerességét a mosás előtt és után. Eredményeinkből kiderült, hogy a diaspórák csírázóképességét leginkább a mosási intenzitás befolyásolja. A kímélő mosás (30 0C) után nem csökkent a diaspórák csírázási aránya, míg intenzív mosás (60 0C) következtében a fajok felénél tapasztaltunk csökkenést. Az intenzív mosás (60 0C) következtében csaknem a fajok felénél figyeltünk meg deszinkronizált csírázást. Deszinkronizált csírázás során a diaspórák eltérő időben kezdenek csírázni, ami lényegesen befolyásolhatja a megtelepedés kimenetelét. A diaspórák tapadási sikerét illetően a vizsgált ruhadarabok közül a legalacsonyabb magmegtartó képességgel a farmernadrág rendelkezett. Kimutattuk, hogy a diaspórák egy része mosógépi mosást követően is a ruhán maradhat, így akár jelentős távolságra is terjedhetnek. A harmadik fejezetben pedig a diaspórák emberi ruházattal történő terjedéséhez kapcsolódó megelőzési és védekezési stratégiák összegyűjtése volt a célunk. A biológiai intézkedéseket az érvényben lévő kategóriák szerint csoportosítottuk (tájékoztatás, önkéntes megelőzés, jogi szabályozás, karantén intézkedések, monitorozás, kezelés és a turizmus szabályozása). Emellett további javaslatokat fogalmaztunk meg, amelyek útmutatásul szolgálhatnak a jövőbeli irányelvek kidolgozásához.