Dolgozatom célja, hogy az élsportoló ökölvívónők helyzetének, megítélésüknek, tapasztalataiknak vizsgálatával bemutassam, hogy mit jelent nőnek lenni egy olyan szélsőségesen maszkulin területen, ami a 20. század végéig a férfiak exkluzív klubjának számított. A szűk vizsgálati populáción túlmutatva kívánom feltárni azt, hogy mennyire elfogadó a 21. század társadalma Magyarországon, ha arról van szó, hogy a nők egy új, addig kizárólagosan férfiak számára fenntartott és uralt területre lépnek be. Szeretném felderíteni a sportág férfi és női tagjai közötti konfliktusok eredetét, okait és megnyilvánulási formáit. Kutatásommal választ keresek azokra a kérdésekre, hogy milyen tulajdonságokat, s azokkal együtt járó szerepeket kell magukra ölteniük az ökölvívónőknek ahhoz, hogy sikeresek legyenek a sportágban, s mennyire okoz problémát magunknak, illetve mikrokörnyezetüknek ezeket összeegyeztetni az addig hagyományosnak tekintett női szerepkörökkel. A dolgozatban kritikai feminista és genderszociológiai megközelítésből vizsgálom meg, hogyan viszonyul a család, az élettárs/házastárs, a barátok, a munkahelyi vezetők és kollégák, a tanárok és diáktársak, valamint a sportág férfi tagjai a női ökölvívókhoz, s ahhoz, hogy ezt a sportágat választották.