A második világháború lezárását követően az orvoslás rohamos fejlődése alól a fogászat sem jelentett kivételt; a több mint fél évszázadot felölelő periódus alatt nagyon sok változás történt a stomatologia területén is. Rengeteg új anyag és módszer került bevezetésre, megnőtt a hallgatói létszám és a mindennapos betegforgalom, a kutatások során pedig soha eddig nem látott távlatok nyíltak meg. Csilléry professzor távozását követően és a második világháború után egy átmeneti időszak vette kezdetét, amikor a stomatologiai klinika élén gyorsan váltották egymást a vezetők. Ezt követően három vezetői periódus jellemezte Debrecenben a klinikát a fogászatot illetően. 1946-tól Adler Péter, 1979-től Szentpétery József, 1986-tól pedig Keszthelyi Gusztáv professzorok irányításával folyt az oktatás, a kutatás és a betegellátás. Adler professzor munkásságára jellemző, hogy lerakta a fogorvos-képzés alapjait egy vadonatúj, kimondottan erre a célra épülő klinika épület tekintetében, és az általános orvosképzéstől független, önálló fogorvosi szak elindításához egyaránt. Szentpétery professzor nevéhez fűződik az új épület átadása és „belakása”, valamint a Fogorvosi szak curriculumának részletes kidolgozása, továbbá szívügye volt az oktatás, melyet nagy lelkesedéssel maga is végzett. Keszthelyi professzor vezetői periódusa idején a kutató- és tudományos munka ismét fellendült, osztályokat hozott létre, tantermet létesített, illetve kezdetét vette az angol nyelvű évfolyam elindításának megszervezése, melyre Márton Ildikó docensnő kapott megbízást.