Hallgatói dolgozatok (Fogorvostudományi Kar)
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
A Fogorvostudományi Kar 2014-ben létrejött hallgatói dolgozatainak gyűjteménye.
A Debreceni Egyetemen a hallgatói dolgozatok a 2011-es felsőoktatási törvény 2022. évi törvénymódosításához alkalmazkodva csak az Egyetem által szolgáltatott Eduroam WiFi hálózatra csatlakoztatott eszközről, vagy egyetemi IP címről érhetőek el.
“A sikeres záróvizsgát tett hallgató szakdolgozatát vagy diplomamunkáját a felsőoktatási intézmény tanulmányi rendszerében teljes egészében tárolja, és azokról nyilvántartást vezet. A tárolt szakdolgozatokat és diplomamunkákat – jogszabályban meghatározottak szerint titkosított részek kivételével – a tanulmányi rendszeren keresztül korlátozás nélkül hozzáférhetővé és kereshetővé kell tenni.” A törvényről további részletek: Felsőokt. tv. (új) - 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye.
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 589)
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Gyanta bázisú direkt restaurációk élettartamát befolyásoló tényezők I. - Degradációs folyamatok az adhezív határfelületenKovács , Lilla Adrienn; Martos, Renáta; Fogorvostudományi Kar; DE--Fogorvostudományi Kar; Suta, Péter; Onodi Weress, Dorottya; Fogorvostudományi KarA gyanta bázisú direkt restaurációk napjainkban elsődlegesen választott esztétikus fogászati megoldások, mivel természetes hatású, fogszínű helyreállítást biztosítanak. Élettartamuk azonban korlátozott, átlagosan 5-10 év, amit anyagtani, orvosi, és páciensfüggő tényezők befolyásolnak. A szájüreg egy dinamikus környezet, ahol a fogak, a nyálkahártya, a nyál és a mikroorganizmusok folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással. Egyes baktériumok, mint például a Streptococcus mutans, savtermelésük révén hozzájárulhatnak az adhéziós felszínek degradációjához és a szekunder caries kialakulásához. A bakteriális melléktermékek emellett a kompozit tömőanyag gyantamátrixát is gyengíthetik, csökkentve a restauráció tartósságát. Az élettartamot meghatározza a fogorvos szakértelme, az alkalmazott anyagok minősége, valamint a páciens szájhigiéniája, rágóereje, és esetleges parafunkciói is. A nem megfelelő restauráció készítés következménye lehet törés, szekunder caries kialakulása és posztoperatív érzékenység is, amelyben az adhézió minősége szintén kulcsszerepet játszik. A biológiai tényezők, például a dentinben található enzimek (katepszinek, MMP-k) a kollagénmátrix lebontásával gyengítik a kötést, ezáltal csökkentve a restauráció élettartamát.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Lipomák a maxillofaciális régióbanMolnár , Anna Tünde; Horváth, Dóra; Fogorvostudományi Kar::Arc-Állcsont és Szájsebészeti nem önálló Tanszék; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Szabó , Adrienne; Révész , Petronella; Fogorvostudományi KarA lipomák jóindulatú zsírdaganatok, amelyek a maxillofaciális régióban viszonylag ritkán fordulnak elő, ugyanakkor a fej–nyak anatómiai komplexitása miatt diagnosztikájuk és sebészi kezelésük különös körültekintést igényel. A dolgozat irodalomkutatáson és korábban dokumentált klinikai esetek elemzésén alapul, célja a maxillofaciális lipomák klinikai, hisztopatológiai, citogenetikai, diagnosztikai és terápiás sajátosságainak áttekintése. Az elemzések alapján a lipomák a leggyakoribb mezenchimális daganatok közé tartoznak, elsősorban felnőttkorban fordulnak elő, enyhe férfi-dominanciával, és túlsúlyos egyénekben gyakoribb kialakulást mutatnak. Megkülönböztethetők szoliter és multiplex formák, utóbbiak közé tartozik a fej–nyak régióra jellemző Madelung-kór. A lipomák etiopatogenezise nem teljesen tisztázott, kialakulásukban több lokális és szisztémás tényező, valamint genetikai eltérések is szerepet játszhatnak. Citogenetikai vizsgálatok gyakran mutatnak eltérést a12q13–15 kromoszómarégióban, amely fokozott HMGA2 génexpresszióval és a daganatsejtek proliferációjával hozható összefüggésbe. A citogenetikai háttér sokfélesége a diagnosztika és a differenciáldiagnosztika szempontjából is jelentős. A WHO szerinti szövettani altípusok eltérő morfológiai jellemzőkkel bírnak, ezért a hisztopatológiai vizsgálat alapvető fontosságú, különösen az atípusos lipomatózus daganatok és a jól differenciált liposzarkóma elkülönítésében. Klinikailag a lipomák lassan növekvő, fájdalmatlan, jól körülhatárolt elváltozásokként jelennek meg, amelyek esztétikai és funkcionális panaszokat okozhatnak. A pontos diagnózist képalkotó vizsgálatok és szövettani mintavétel biztosítja. A kezelés a daganat méretétől, elhelyezkedésétől és típusától függ. Az irodalmi adatok alapján a maxillofaciális lipomák jó prognózisúak, de gondos kivizsgálást és megfelelő terápiás stratégiát igényelnek a recidíva megelőzése érdekében.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Multidrogrezisztens kórokozók szerepe a szájsebészetben és a fogászatbanÚr, Benedek; Taskó, Máté; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Hegedüs, Nándor; Szepesi, Márta; Fogorvostudományi KarA szakirodalmak szintézise alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy a fogászat és a szájsebészet nem maradhat ki az antimikrobiális rezisztencia elleni globális küzdelemből, ugyanis az odontogén és maxillofaciális fertőzésekben a rezisztens kórokozók (MRSA, VRE, ESBL-termelők) megjelenése mindennapos klinikai realitás. Az MDR-infekciók klinikai felismerése óriási kihívást jelent, hiszen tüneteikben megegyeznek a szenzitív baktériumok okozta fertőzésekkel. A legfőbb különbség az adott terápia hatástalansága és az agresszívabb progressziója a fertőzésnek, illetve a beteg állapotának gyors romlása. Ezek a rezisztens törzsek tovább terjedhetnek a közösségekbe vagy a korházi környezetbe. 2025-ös cikkek rávilágítanak a nozokomiális fertőzések súlyoságára, amikben a mért posztoperatív fertőzések aránya elérheti a 12%-ot. Diplomamunkám célja ezeket a fontos problémákat, illetve az ezekre kínált gyakorlati megoldásokat megvizsgálni, a helyes kezelés optimalizálása érdekében. A diplomamunkámban bemutatott esetek és cikkek alapján a helyzet az antimikrobiális rezisztencia területén súlyosnak mondható, de tudatos bizonyítékokon alapuló orvoslással és interdiszciplináris együttműködéssel a szájsebészetben is meg lehet őrizni az antimikrobiális szerek hatékonyságát, biztosítva ezzel a biztonságos és sikeres beteg ellátást.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Szkeletálisan elhorgonyzott eszközök az orthodonciában: az orthodonciai implantátumok jelentőségeBertalan , Anna Lili; Vitályos, Géza; Fogorvostudományi Kar; DE--Fogorvostudományi Kar; Hevesi, Judit; Bökönyi-Csengeri, Anikó; Fogorvostudományi KarDolgozatom célja átfogó, rendszerezett képet adni az orthodonciában alkalmazott különböző elhorgonyzási lehetőségekről, kiemelt figyelmet fordítva a szkeletális elhorgonyzás korszerű megoldásaira. Részletesen bemutatom a különböző miniimplantátumokat, amelyek lehetővé teszik a kontrollált, többirányú erőhatások alkalmazását komplex dentoalveoláris és szkeletális eltérések esetén is. Bemutatom az alkalmazott anyagok biomechanikai és biokompatibilitási sajátosságait, valamint a sikeres klinikai alkalmazás feltételeit. Részletezem a miniimplantátumok felhasználási lehetőségeit disztalizálás, mezializálás, intrúzió, extrúzió, aszimmetrikus fogmozgatások és transzverzális maxillatágítás során. Kitérek továbbá az interdiszciplináris alkalmazásokra is, beleértve a szájsebészeti és protetikai indikációkat.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A mesterséges intelligencia jelene és jövője a fogpótlások készítésébenVörös, Réka; Suta, Gábor András; Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Radics, Tünde; Lendvai, András; Fogorvostudományi KarA mesterséges intelligencia (MI) fejlődése alapjaiban alakítja át a fogorvoslást, különösen a fogpótlástan klinikai gyakorlatát. A dolgozat célja az MI jelenlegi és várható szerepének bemutatása volt a fogpótlások diagnosztikájában, tervezésében, kivitelezésében, esztétikai fejlesztésében és oktatásában. A szakirodalom és klinikai vizsgálatok alapján az MI a fogpótlástan minden területén alkalmazható. A diagnosztikában növeli a képalkotó eljárások pontosságát és gyorsaságát, segítve a korai felismerést és a pontos kezeléstervezést. A CAD/CAM rendszerekkel és mélytanulási algoritmusokkal integrálva automatikusan felismeri a preparációs határokat, rekonstruálja a hiányzó anatómiai struktúrákat és személyre szabott restaurációs terveket készít. A kivehető és rögzített fogpótlásoknál pontosabb illeszkedést, kevesebb hibát és jobb esztétikai minőséget eredményez. Az implantációs protetikában támogatja a hibrid felépítmények pozícionálását, csökkenti a cementálási hibákat és javítja a koronák tartósságát. A digitális mosolytervezés és fogszín-meghatározás objektív, reprodukálható esztétikai eredményeket biztosít a páciens egyéni jellemzőinek figyelembevételével. Az oktatásban a nagyméretű nyelvi modellek és virtuális szimulátorok segítik a gyakorlati felkészülést és a személyre szabott tanulást. A jövőben az MI a kezelések hosszú távú kimenetelének előrejelzésében és valós idejű döntéstámogatásban is szerepet kaphat. Az MI alkalmazása etikai és jogi kérdéseket is felvet, különösen az adatvédelem, az algoritmusok torzítása és a szakemberi kontroll szükségessége terén. Megfelelő keretek között azonban növeli a kezelések biztonságát és a páciensek bizalmát. Összességében az MI nem helyettesíti a fogorvost, hanem döntéstámogató eszközként csökkenti a hibalehetőségeket, és személyre szabott, magas színvonalú ellátást tesz lehetővé a fogpótlástanban.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A különböző implantátum rendszerek összehasonlító elemzéseFejér, Fanni; Hrubi, Edit; DE--OEC--Fogorvostudományi KarA foghiány gyakori és összetett probléma, amely nemcsak a rágást és a beszédet, hanem az esztétikát és a páciens életminőségét is jelentősen befolyásolja. Kezelés nélkül hosszú távon a csontállomány leépüléséhez vezet, ami a későbbi rehabilitációt is nehezítheti. A fogászati implantátumok a hiányzó fogak pótlására ma már széles körben alkalmazott, kiszámítható megoldást jelentenek. Az osszeointegráció (a csonttal kialakított stabil kapcsolat) teszi lehetővé, hogy az implantátum hosszú távon terhelhető, funkcionálisan és esztétikailag is megfelelő legyen. Mára a különböző implantátumrendszerek és technológiák gyors fejlődése miatt kiemelten fontossá vált annak megértése, hogy a rendszerek közötti eltérések mely pontokon jelennek meg, és ezek hogyan befolyásolhatják a klinikai kimenetelt. A dolgozat célja ezért az implantátumrendszerek összehasonlító áttekintése, a fő szerkezeti és protetikai különbségek rendszerezése, valamint annak bemutatása, hogy ezek a különbségek milyen előnyöket és kompromisszumokat jelenthetnek a mindennapi gyakorlatban. Az összefoglalás alapján a rendszerek közötti eltérések több szinten értelmezhetők: a makroszkópos kialakítás jelentősen befolyásolhatja a primer stabilitást és a terhelés átadását, ezért a különböző rendszerek ezen a téren lényegesen eltérhetnek egymástól. A hengeres és kúpos implantátumtestek előnyeit egyre gyakrabban hibrid formák igyekeznek kombinálni, egyszerre célozva a stabil rögzülést és a túlzott csontkompresszió mérséklését. A csontszintű és lágyszöveti szintű koncepciók közötti különbség részben a csatlakozási zóna elhelyezkedéséből adódik: csontszintű implantátumoknál az implantátum–felépítmény kapcsolat közelebb kerülhet a kresztális csonthoz, ami a mikrorés miatt potenciálisan hozzájárulhat a korai marginális csontveszteséghez, ugyanakkor az esztétikai zónában sokszor nagyobb protetikai és lágyrészmenedzsment rugalmasságot biztosít. Az egy- és kétrészes rendszerek összevetésének tanulsága, hogy megfelelő indikációválasztás és precíz kivitelezés mellett mindkét megoldás magas túlélési aránnyal alkalmazható, a különbségek inkább a klinikai kompromisszumokban és a tervezési szabadságban jelennek meg. Összeségében kiemelhető, hogy a modern implantátumrendszerek általában jó és kiszámítható eredményeket nyújtanak, azonban nincs univerzális, minden helyzetre optimális megoldás: a hosszú távú siker érdekében a rendszer kiválasztását a páciens anatómiai adottságaihoz, csont- és lágyrészviszonyaihoz, a tervezett protetikai rehabilitációhoz és az elvárt funkcionális és esztétikai célokhoz kell igazítani.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Implantátumon elhorgonyzott kivehető fogpótlásokJászovics, René; Berta, Boglárka; Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi KarA diplomamunkám során az implantátumon elhorgonyzott kivehető fogpótlásokat vizsgáltam, áttekintve e kezelési forma szerepét a teljes fogatlanság terápiájában. A teljes fogatlanság megfelelő kezelés nélkül súlyosan rontja a rágófunkciót, az esztétikát és a beszédet, továbbá az alveoláris csontgerinc reszorpciójával, a lágyrészek kedvezőtlen átalakulásával és életminőség-romlással jár. Bár a hagyományos teljes lemezes fogpótlások sok esetben megfelelőek, retenciójuk és stabilitásuk az anatómiai adottságoktól, a csontkínálattól és a készítés minőségétől függ. Az implantátumon elhorgonyzott kivehető fogpótlások (overdenture-ök) az implantátumok stabilitását a kivehetőség előnyeivel ötvözik, javítva a rágóhatékonyságot, a komfortot és a pácienselégedettséget. A dolgozatban bemutattam az edentulizmus hátterét, a csont- és lágyrészváltozásokat, valamint az implantáció protetikai indikációit és kontraindikációit. Összefoglaltam az implantáció tervezésének fő lépéseit, a csont- és lágyrészviszonyok értékelését, a 3D-s képalkotás szerepét, valamint az implantátumok számának és pozíciójának meghatározását mandibuláris és maxilláris esetekben. Ismertettem a lenyomatvételi eljárásokat, továbbá az analóg és digitális (CAD/CAM) technológiák lehetőségeit és korlátait. Áttekintettem a fő elhorgonyzó és retenciós rendszereket (gömbretenciós, locator, teleszkópos, mágneses, merevítőrudas), valamint azok működését és alkalmazási területeit. Rámutattam, hogy a választott elhorgonyzás befolyásolja az overdenture mozgását, a terhelés megoszlását, a rágóerőt, a komfortot és a hosszú távú szövődmények kialakulását. Bemutattam az implantátumokra ható erőket és a periimplantáris csontterhelést meghatározó tényezőket. A szakirodalmi adatok alapján ismertettem az overdenture-ök eredményességét, túlélési rátáit, funkcionális előnyeit és életminőségre gyakorolt hatását a hagyományos teljes lemezes fogpótlásokhoz viszonyítva. Foglalkoztam a biológiai és technikai komplikációkkal, valamint kiemeltem a rendszeres kontrollvizsgálatok, a fenntartó kezelés, a megfelelő szájhigiéné és a páciensoktatás jelentőségét. Összességében az implantátumon elhorgonyzott kivehető fogpótlások a teljes fogatlanság korszerű kezelési lehetőségei, amelyek kedvező funkcionális, esztétikai és életminőségi eredményeket biztosítanak. A klinikus feladata, hogy a kezelést a páciens egyéni adottságaihoz és igényeihez igazítsa, biztosítva a hosszú távon stabil rehabilitációt.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A várandósság során fellépő parodontális elváltozások etiológiája és kezeléseKaprinay, Judit; Skopkó, Boglárka Emese; Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi KarSzámos bizonyíték utal a parodontális kórokozók, a rossz parodontális egészség és a kedvezőtlen terhességi kimenetelek, különösen az alacsony születési súlyú csecsemők és a koraszülés közötti összefüggésre. Jelen ismereteink szerint ismert, hogy a terhesség során fellépő hormonális változások jelentős szerepet játszanak a parodontális elváltozások kialakulásában. A fogágybetegségeket okozó kórokozókra adott különböző immunválaszok különböző hatással vannak a terhesség káros kimenetelének előfordulására. Javasolt a rutinszerű fogászati vizsgálatok elvégzése és a szájüregi fertőzések kezelése a fogantatás előtt, hogy megelőzzük a nők parodontális betegséggel kapcsolatos problémáit a várandósság során. Eközben a terhesség alatti parodontális fertőzések ellátásának a vonatkozó kezelési elveket kell követnie, és a parodontális kezelés ideális időpontja a második trimeszter (14–27. hét). A már diagnosztizált parodontitises páciensek esetében pedig a gondozási folyamatot, alkalmas időponttól folytatni kell, hogy a már kialakult állapot ne súlyosbodjon tovább.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Komplikációk és kezelési hibalehetőségek a nem sebészeti parodontális terápiábanPogonyi, Dávid; Varga, István; Fogorvostudományi Kar::Parodontológiai nem önálló Tanszék; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Róka, István; Oláh, Martin; Fogorvostudományi Kar::Parodontológiai nem önálló TanszékA dolgozat a nem sebészeti parodontális terápia során előforduló lehetséges komplikációkat és kezelési hibalehetőségeket tekinti át, hangsúlyozva azok klinikai jelentőségét. A parodontitis krónikus gyulladásos betegség, melynek alapkezelése a mechanikus plakk- és fogkőeltávolítás, valamint a szájhigiéné javítása. Bár a nem sebészeti terápia általában biztonságos és hatékony, intra- és posztoperatív szövődmények előfordulhatnak, beleértve a lágyrész- és fogfelszíni sérüléseket, fokozott vérzést, dentinérzékenységet, valamint ritkán szisztémás komplikációkat. A kiegészítő szerek mellékhatásai és a magas kockázatú páciensek ellátása különös körültekintést igényel. A komplikációk megelőzésében kulcsszerepet játszik az alapos betegértékelés, a megfelelő kezelési technika és a gondos utókövetés.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A pericervikális dentinDomonkos, Örs András; Suta, Péter; Fogorvostudományi Kar; DE--Fogorvostudományi Kar; Szitha, András; Hidi, Erika; Fogorvostudományi KarA diplomamunka a pericervikális dentin megőrzésének jelentőségét vizsgálja, amely anatómiai zóna épsége alapvetően meghatározza a gyökérkezelt fogak törésállóságát és hosszú távú túlélését. A dolgozat célja annak bemutatása, hogy a korszerű, minimálisan invazív endodonciai eljárások miként járulnak hozzá e kritikus terület integritásának megóvásához. A szöveg részletesen tárgyalja az üregalakítási technikák fejlődését, különös tekintettel a CBCT-vezérelt és a konzervatív (például Ninja vagy Truss) trepanációs nyílásokra, amelyek radikálisan csökkentik a dentinveszteséget. A gyökércsatorna-megmunkálás terén az elemzés rámutat, hogy a modern nikkel-titán rendszerek közül a TruNatomy eszközök teszik lehetővé a legkíméletesebb preparációt. A munka hangsúlyozza az átmosó folyadékok (NaOCl, EDTA) kettős szerepét, mivel helytelen alkalmazásuk a fertőtlenítés mellett a dentin mikrokeménységének gyengülését okozhatja. A helyreállítás kapcsán a biomimetikus fogászat paradigmaváltása kerül középpontba, amely a fog természetes biomechanikájának utánzására törekszik. Következtetésként megállapítható, hogy a gyökérkezelt fogak élettartamának maximalizálása a szövetkímélő feltárás, a precíz kémiai tisztítás és a biomimetikus restauráció együttes alkalmazásával érhető el.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Nyaki terimék és vizsgálómódszereikDankó , Csenge; Károlyi-Farkas , Georgina; Szilágyi , Tímea; Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Liska , Orsolya; Lukács, Levente; Fogorvostudományi KarA nyaki terimék differenciáldiagnosztikája jelentős klinikai kihívást jelent a fej-nyak régió anatómiai komplexitása és az elváltozások etiológiai heterogenitása miatt. A veleszületett rendellenességektől kezdve, az odontogén és nem odontogén gyulladásokon át, a benignus és malignus daganatokig széles patológiai spektrum húzódhat meg a klinikailag gyakran hasonló megjelenést mutató nyaki duzzanatok hátterében. Dolgozatom célja a nyaki terimék differenciáldiagnosztikájának rendszerezett áttekintése, az anatómiai alapok, a klinikai vizsgálati módszerek, a korszerű képalkotó és kiegészítő diagnosztikai eljárások, valamint az egyes, kóreredeti csoportok jellegzetességeinek integrált bemutatásával. A diagnosztika kiindulópontját a részletes anamnézis és a gondosan kivitelezett fizikális vizsgálat képezi, amelyet a megfelelő indikáció alapján alkalmazott képalkotó eljárások - elsősorban az ultrahang, a komputertomográfia és a mágneses rezonanciás vizsgálat - egészítenek ki. A citológiai és szövettani mintavételi módszerek, különösen a vékonytű aspirációs biopszia szintén döntő szerepet tölthet be a kórisme megerősítésében. A dolgozatom kóreredet alapján történő csoportosítás szerint külön tárgyalja a congenitalis elváltozásokat, a jóindulatú daganatokat, a nyaki régió primer rosszindulatú daganatait és az odontogén és nem odontogén gyulladásos folyamatokat. Külön fejezet foglalkozik a cervicalis lymphadenopathia etiológiai hátterével és diagnosztikai megközelítésével, mivel a nyaki nyirokcsomó megnagyobbodás a fej-nyak régió kórfolyamatainak egyik leggyakoribb klinikai megjelenési formája. A fogorvosi gyakorlatban a nyaki régió tudatos vizsgálata különös jelentőséggel bír. A fogorvos szerepe ugyanis nem csupán a lokális, szájüregi kórképek kezelésére korlátozódik, hanem meghatározó a fej-nyak régió komplex betegségeinek felismerésében és a beteg megfelelő szakellátásba történő integrálásában is. Összességében a nyaki terimék diagnosztikája multidiszciplináris szemléletet igénylő területe az orvoslásnak, amelyben az anatómiai ismeretek, a klinikai gondolkodás és a modern képalkotás egysége biztosítja a hatékony betegellátást.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A temporomandibuláris ízületi diszfunkciók etiológiája és diagnosztikájaÁrvai, Noé; Biacsko, Csilla; DE--Fogorvostudományi KarA temporomandibuláris ízület (TMI) anatómiai felépítése rendkívül összetett, és a koponya valamint az állkapocs közötti funkcionális kapcsolat alapját képezi. A discus által biztosított csúszó-forgó mozgás teszi lehetővé a rágás, a beszéd és a mimika finom koordinációját. Ugyanez a komplex szerkezet azonban sérülékennyé is teszi az ízületet, ezért a diszfunkciók több, jól elkülöníthető csoportba sorolhatók. A TMD-k kialakulása általában multifaktoriális, ritkán vezethető vissza egyetlen okra. A háttérben állhatnak strukturális eltérések, traumák, parafunkciók, pszichoszociális tényezők, malocclusiók, gyulladásos folyamatok vagy szisztémás betegségek. A pontos diagnózis érdekében elengedhetetlen a részletes anamnézis és a gondos fizikális vizsgálat. Ezek segítenek az érintett struktúrák, a fájdalom jellemzői és a funkcionális eltérések azonosításában. A diagnosztikai pontosságot képalkotó eljárások, különösen MRI és CBCT, valamint modern funkcionális eszközök, például axiográfok és digitális arcívek tovább növelhetik.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Antibiotikumok helye a fogászatbanBradács, Ákos; Suta, Péter; Fogorvostudományi Kar::Konzerváló Fogászati nem önálló Tanszék; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Kelentey, Barna Árpád; Sipos, Kitti; Fogorvostudományi Kar::Konzerváló Fogászati nem önálló TanszékAz antibiotikumok felfedezése jelentős előrelépés volt a baktériumok okozta fertőzések kezelésében és a tudomány fejlődésével egyre hatékonyabb, specifikusabb vegyületek jöttek létre. A fogorvoslásban ezek főként súlyos komplikációk, például IE vagy MRONJ megelőzésére, valamint odontogén és parodontális fertőzések empirikus és célzott kezelésére szolgálnak, az egészségügyi szervezetek ajánlásai alapján. Elsőként a szájon át adható penicillin-tartalmú készítmények, mint az amoxicillin vagy amoxicillin–klavulánsav kombináció alkalmazandóak; penicillinallergia esetén cefalosporinok vagy makrolid antibiotikumok jöhetnek szóba, míg a clindamycin szerepe folyamatosan háttérbe szorul. Fontos azonban a túlzott és indokolatlan antibiotikum használat kerülése, mert növeli a multirezisztens kórokozók számát, ami súlyos egészségügyi problémát jelent. Ezek a baktériumok mutációk és biokémiai mechanizmusok révén képesek ellenállni a gyógyszereknek, miközben a környezetben is felhalmozódnak. A megoldást az egészségügyi ellátás és szűrőprogramok fejlesztése, a szorosabb receptírási kontroll, valamint stabilabb antimikróbás szerek jelenthetik. A szájüregi baktériumok a mikrobiom részét képezik, és egyensúlyuk megbomlása különböző betegségekhez vezethet, ezért a mikroflóra módosítására irányuló kutatások új terápiás és preventív lehetőségeket, például prebiotikumok és probiotikumok alkalmazását kínálják.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Nyálkövesség diagnosztikája, kezeléseSzalacsi, Balázs Milán; Lukács , Levente; Fogorvostudományi Kar; DE--Fogorvostudományi Kar; D. Tóth, Etelka; Szilágyi, Tímea; Fogorvostudományi Kar; Fogorvostudományi KarA nyálkövesség egy ismeretlen etiológiájú betegség, mely a populáció mintegy 1%-át érinti, leggyakoribb kialakulási helye a szubmandibuláris nyálmirigy. A nyálkövek osztályozása történhet az érintett nyálmirigy, a kő alakja (cilindrikus vagy kerek), felszíne (sima vagy egyenetlen), valamint mérete alapján. Kémiai felépítésüket tekintve fő szervetlen alkotóelemük a hidroxi-apatit, míg szerves vázukat fehérjék és szénhidrátok alkotják. Kialakulásukhoz egy kristályosodási mag, azaz nidus jelenléte szükséges, amely származhat baktériumokból vagy a szervezet saját sejtjeiből. A patomechanizmus multifaktoriális: az egyén életmódja (például dohányzás), szisztémás megbetegedései (Sjögren-szindróma, diabétesz), valamint a férfi nem és a magasabb életkor egyaránt hajlamosító tényezők lehetnek. A nyálkövesség akut esetében étkezéshez kötött fájdalom és duzzanat jellemző, míg krónikus elzáródásnál, ha a kő sokáig rejtve marad, a tompa, bizonytalan jellegű fájdalom a fő tünet. A tartós gyulladás idővel a nyálmirigy hegesedéséhez, fibrózisához vezet. Diagnosztikája esetén a pontos lokalizációhoz a képalkotó vizsgálatok, mint a hagyományos fogászati röntgenfelvételek, az ultrahang, vagy a kontrasztanyaggal kombinált CBCT elengedhetetlenek. A korábban hatásosnak bizonyult szialográfiát napjainkra a pontosabb, minimál invazív szialoendoszkópia váltotta fel. A terápiája összetett folyamat, melyet nagyban befolyásol a kő helyzete és mérete. Kisebb kövek esetén a konzervatív kezelés (bőséges folyadék, masszázs, nyáltermelést fokozók) javasolt, míg a nyílásnál elakadt kövek a vezeték marszupializációjával könnyen eltávolíthatók. Akut gyulladásos fázisban elsődleges a tüneti kezelés és az antibiotikum-terápia, a kő eltávolítása csak ezt követően lehetséges. Míg régebben a radikális sebészi eljárások jelentették a definitív terápiát, ma már a minimál invazív módszereket részesítik előnyben, mint például a szialoendoszkópia, illetve nagyobb kövek esetén a kőzúzási technikákon alapuló ESWL vagy a lézeres kőzúzás. Ha ezen konzervatívabb terápiák kudarccal járnak, a sebészi terápia válik szükségessé, mely a megközelítés alapján lehet transz- vagy extraorális. A nyálmirigy megtartásáért tett végső lehetőség a fiducális markerekkel készült CT felvétel által irányított sebészet, továbbá a jövőben a da Vinci robotsebészet is ígéretes alternatíva lehet.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Ranula típusai, ellátásaHajdú, Gergely; Lukács, Levente; Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Tóth, Janka; Hegymegi, Ferenc; Fogorvostudományi Kar; Fogorvostudományi KarA ranula egy extravazációs álciszta (ritkábban valódi retenciós ciszta), amely az esetek döntő többségében a szublingvális mirigyet érinti. Két fő klinikai formáját az érintett spáciumok alapján különítjük el: az egyszerű orális ranula a szublingvális térre korlátozódik, míg a komplex nyaki ranula a szubmandibuláris és gyakran a parapharyngeális spáciumokba is továbbterjed. Kialakulásának hátterében szájfenéki trauma, nyálmirigy-obstrukció vagy anatómiai variációk állnak. A sérülés miatt a nyál a környező lágyrészek közé szivárogva gyulladásos reakciót provokál, melynek eredményeképp granulációs szövet képződik a nyál köré. Az orális ranula a mylohyoid izom felett marad, a nyaki forma viszont az izom nyílásain vagy hátulsó pereme mentén a mélyebb nyaki szövetek közé penetrál. A diagnózis az anamnézisen és a klasszikus klinikai képen alapul, de orális komponens nélküli nyaki forma esetén nehezebb az elkülönítés más térfoglaló folyamatoktól. Képalkotók tekintetében elsődleges az ultrahang, míg kiterjedt esetekben CT vagy MRI elvégzése indokolt. A differenciáldiagnosztikában modern és hasznos eljárás a vékonytű-aspirációs citológia (FNAC), de a definitív diagnózist a szövettani vizsgálat adja. A legfontosabb elkülönítendő entitások a cisztikus hygroma, branchiális-, ductus thyreoglossus-, dermoid- és epidermoid ciszták, valamint neplasztikus és gyulladásos folyamatok. A kezelési tervet egyénre szabottan, a klinikai szituáció, a beteg életkora, általános állapota és a progresszió alapján kell felállítani. Kisméretű orális ranulák és fiatal páciensek esetén a kisebb morbiditású eljárások (pl. marsupializáció, szkleroterápia) javasoltak, de ezek magas recidíva-kockázattal járnak, és egy sikertelen marsupializáció nyaki ranulát is provokálhat. Recidíváló vagy nagyméretű nyaki esetekben radikális megoldás – a ranula és a szublingvális mirigy együttes eltávolítása – szükséges: ez a műtét megterhelőbb ugyan, de a kiújulás esélyét minimálisra csökkenti. A ranula ellátása a modern szájsebészet komplex feladata: a sikeres, egyénre szabott terápia a pontos diagnózis, a fej-nyaki anatómia és patofiziológia alapos ismerete, valamint a precíz sebészi kivitelezés együttesén múlik.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A májtranszplantáció fogászati vonatkozásaiRagó, Viktória; Gebri, Enikő Zsuzsa; Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi KarA májtranszplantáció fejlődése, és az indikációs körök bővülése következtében egyre nagyobb arányban vannak jelen transzplantációra váró, vagy már májátültetésen átesett betegek, akik a fogászati beavatkozások során speciális ellátást igényelnek. A májelégtelenség számos szisztémás szövődménnyel jár, amely a beteg életminőségének romlását okozza, illetve befolyásolhatják a fogászati ellátást, olykor komoly komplikációkat okozva. További nehézséget jelent az ellátásuk során a májfunkció beszűkülése következtében kialakuló vérzékenység, fokozott fertőzési hajlam, vitaminhiányok, valamint a másodlagosan kialakuló osteoporosis terápiájában használt biszfoszfonát és egyéb antirezorptív terápia, diuretikumok, amelyek hatással lehetnek a hatékony ellátásukra. Mindezeket figyelembe véve ezen betegek kezelése sokszor több szakterületet magába foglaló együttműködést követel meg. A szájüregünk állapota számos információt elárul az egyén egészségi állapotáról, különböző betegségek képesek orális elváltozásokat okozni. A transzplantáció előtt a leglényegesebb dolog a fogászati góckutatás és góctalanítás. A sikeres szervátültetés után alkalmazott immunszuppresszív terápia alapja az immunrendszer mesterséges gyengítése, amely hozzájárul a fertőzéses epizódok és a malignus elváltozások megnövekedéséhez. Mindezek miatt az egészségügyi személyzetnek fokozott figyelemmel kell lennie ezen betegek ellátása során.Kiemelten fontos, hogy a beteg rendszeresen jelenjen meg fogászati szűrővizsgálaton, hiszen a fertőzéses és premalignus léziók korai felismerése elengedhetetlen a graft és a beteg egészsége szempontjából. A jövőben fontos cél egy megbízható, mindenkihez eljutó protokoll kialakítása a májbetegek ellátását illetőenTétel Korlátozottan hozzáférhető Torlódás kialakulásának okai és kezelési lehetőségeiSimon, Anna; Hevesi, Judit; Fogorvostudományi Kar; DE--Fogorvostudományi KarA torlódás a leggyakoribb ortodonciai eltérés, mellyel a betegek felkeresik fogorvosukat. Számos etiológiai tényező hozzájárulhat kialakulásához, például állcsont fejlődési rendellenességek, korai tejfogvesztés, genetikai tényezők, illetve olyan gyermekkori rossz szokások, mint az ujjszopás vagy nyelvlökéses nyelés. A bölcsességfogak szerepe vitatott, legújabb tanulmányok szerint nem járulnak hozzá a tercier torlódás vagy recidíva kialakulásához. Torlódás diagnosztizálásában kulcsfontosságú a gipszmodellelemzés. Gipszmodelleken elvégzett helyanalízissel számszerűsíthető a torlódás mértéke. Ez azért fontos, mivel a kezelés a torlódás súlyosságától függően változik. Enyhe, 4 mm-nél kisebb torlódás jól oldható enyhe fogív expanzióval. 5 és 9 mm közötti helyhiánynál, amennyiben non-extrakciós terápia mellet döntünk, szükséges az ívek transzverzális tágítása. 10 mm-nél nagyobb diszkrepanciák esetében az extrakciós terápia jelenti az egyetlen megoldást a helyhiány kezelésére. Az alsó frontfogak területén a recidíva igen gyakori, így a retenciós fázisnak kiemelt szerepe van a kezelés után elért új dentális és szkeletális helyzet megtartásában. Itt javasolt rögzített retainer felhelyezni, mely a fogak orális felszínére ragasztott acélívet jelenti.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Titán allergia vonatkozásai: valós probléma a fogászatban?Gyulai, Zsombor; Hrubi, Edit; Fogorvostudományi Kar; Fogorvostudományi Kar::Bioanyagtani és Fogpótlástani Nem Önálló Tanszék; DE--Fogorvostudományi Kar; Berta, Boglárka; Hegymegi, Gergely; Fogorvostudományi Kar; Fogorvostudományi Kar::Bioanyagtani és Fogpótlástani Nem Önálló TanszékA fogászati implantológia egyik leggyakrabban alkalmazott anyaga a titán, amely kiváló biokompatibilitása, korrózióállósága és mechanikai tulajdonságai miatt széles körben elterjedt. Bár hagyományosan hipoallergén fémként tartják számon, az utóbbi években egyre több klinikai megfigyelés és kutatás vetette fel a titánnal szembeni túlérzékenységi reakciók lehetőségét, amelyek befolyásolhatják az implantátumok hosszú távú sikerességét. Dolgozatom célja a titánallergia általános orvosi és fogászati vonatkozásainak áttekintése, a kialakulási mechanizmusok, klinikai tünetek, diagnosztikai lehetőségek és terápiás megoldások bemutatása, valamint a potenciális alternatív anyagok ismertetése. Az epidemiológiai adatok szerint a titánallergia prevalenciája rendkívül alacsony, megközelítőleg 0,6%, ugyanakkor klinikai jelentősége mégis számottevő lehet, mivel implantátum-sikertelenséghez, ismételt beavatkozásokhoz és életminőség-romláshoz vezethet. A tünetek többnyire nem specifikusak, leggyakrabban elhúzódó periimplantitis, mucositis formájában jelentkeznek, melyeket fájdalom, erythema, duzzanat vagy nyálkahártya-irritáció kísérhet; súlyos esetben csontveszteség is kialakulhat. Ritkán szisztémás panaszok, például bőrkiütések vagy általános rossz közérzet is társulhatnak. A diagnózis felállítása nehéz, mivel jelenleg nincs egységesen elfogadott vizsgálati módszer, ezért komplex megközelítés szükséges, amely a klinikai tünetek, anamnézis és laboratóriumi tesztek együttes értékelésén alapul. A titánallergia felismerése interdiszciplináris együttműködést igényel a fogorvos, allergológus és szükség esetén patológus között. Összességében a titánallergia ritka jelenség, de bizonyos esetekben valódi klinikai problémát jelenthet, ezért az implantáció előtt különösen fontos a beteg kockázati tényezőinek felmérése és az anyagválasztás gondos mérlegelése. Kiemelten indokolt a fokozott körültekintés azoknál a pácienseknél, akik anamnézisében egyéb fémallergia szerepel, ilyen esetekben javasolt a titánérzékenység előzetes vizsgálata, valamint szükség esetén alternatív kezelési megoldás megfontolása.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Rövid implantátum versus csontpótlásPunyi, Anna Krisztina; Hegedüs , Nándor; Fogorvostudományi Kar::Dentoalveoláris Sebészeti nem önálló Tanszék; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Kunka, Árpád; Szilágyi , Tímea; Fogorvostudományi Kar::Dentoalveoláris Sebészeti nem önálló TanszékA fogelvesztést követően kialakuló alveoláris csontreszorpció jelentős klinikai kihívást jelent az implantációs rehabilitáció során. A csont mennyiségének és minőségének csökkenése, különösen a maxilla hátsó régiójában a sinus pneumatizáció, illetve a mandibulában a nervus alveolaris inferior közelsége miatt, lényeges korlátozó tényezőként szolgálhat a standard hosszúságú implantátumok behelyezését illetően. Ezekben az esetekben két alapvető kezelési lehetőség merül fel: hagyományos implantátumok beültetése csontpótló beavatkozás mellett vagy rövid implantátumok alkalmazása a meglévő csontállomány maximális kihasználásával. A diplomamunka bemutatja az implantológia alapelveit, az implantátumok típusait, az osszeointegráció mechanizmusát, valamint a csontvesztés és a csont augmentáció legfontosabb aspektusait. Áttekintésre kerülnek azok a tényezők is, melyek befolyásolják a hosszú távú sikerességet. A két terápiás megközelítés összehasonlító elemzése klinikai, sebészi, valamint biomechanikai szempontok alapján segítséget nyújt annak feltárásában, hogy az egyes klinikai helyzetekben milyen szempontok alapján hozható megalapozott döntés, és hogyan alkalmazhatjuk ezeket a lehetőségeket a korszerű, minimálinvazív implantológiai szemléletben.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az űrutazás fogászati vonatkozásaiFerenczi, Tamás; Gebri, Enikő Zsuzsa; Fogorvostudományi Kar; DE--OEC--Fogorvostudományi Kar; Tar, Ildikó; Molnár , Lilla; Fogorvostudományi KarDiplomamunkámban az űrutazás élettani hatásainak fogászati vonatkozásait vizsgáltam, különös tekintettel a mikrogravitáció és az űrbéli sugárzás orofaciális régióra gyakorolt hatásaira. A téma aktualitását az adja, hogy a hosszú távú űrmissziók során a szájüregi egészség megőrzése nemcsak egyéni, hanem a küldetésbiztonság szempontjából is kiemelt jelentőségű. Célom az volt, hogy rendszerezett formában bemutassam az űrkörnyezet által kiváltott élettani változásokat, azok fogászati következményeit, valamint a megelőzés és ellátás lehetőségeit. A dolgozat első részében áttekintettem a mikrogravitáció és az ionizáló sugárzás szervezetre gyakorolt hatásait, különös tekintettel a mozgásszervi, kardiovaszkuláris, szenzomotoros és immunrendszeri változásokra. Elemeztem, hogy a csontdenzitás csökkenése, az izomatrophia, a folyadékeloszlás átrendeződése és az immunrendszer gyengülése miként befolyásolja a csont- és foganyagcserét, a temporomandibuláris ízület működését, a nyál összetételét és a szájüregi mikrobiom egyensúlyát. Külön foglalkoztam a fertőzések fokozott kockázatával és a sebgyógyulás megváltozásával. Ezt követően bemutattam a prevenció szerepét, beleértve a missziók előtti szűrővizsgálatokat, a speciális szájhigiénés eszközöket és technikákat, valamint a megfelelő táplálkozás jelentőségét. Rámutattam arra, hogy a mikrogravitációban alkalmazott higiénés megoldások technológiai adaptációt igényelnek, és eltérnek a földi gyakorlattól. A továbbiakban ismertettem az űrhajósok körében előforduló fogászati problémákat, a traumás és nem traumás vészhelyzeteket, a parodontális elváltozásokat, a fogszuvasodást és a barodontalgiát. Kiemeltem, hogy a korlátozott eszközkészlet és a helyszíni szakellátás hiánya miatt az ellátás többnyire ideiglenes jellegű. Végül áttekintettem az űrben alkalmazható kezelési lehetőségeket, a konzerváló fogászat, az endodoncia, a szájsebészet és a protetika sajátosságait, valamint a telemedicina, a 3D nyomtatás és a fogászati robotika jövőbeni szerepét. Összegzésként megállapítottam, hogy az űrfogászat interdiszciplináris terület, és a hosszú távú missziók sikeréhez elengedhetetlen a komplex, technológiailag támogatott prevenció és ellátás biztosítása.