Dialektusváltás Nyírvasvári cigány közösségében

Abstract

Dolgozatom tárgya a nyírvasvári cigány közösségben végbement dialektusváltás, és ahhoz kapcsolódó presztízsviszonyok felmérése. A vizsgált jelenség tartalma, hogy a nyírvasvári cigányság nagyjából az 1960-as évek végéig, '70-es évek elejéig az addig beszélt gurvári (más néven bodóc) nyelvváltozatot elhagyva átváltott a cerhári dialektusra. A vizsgálat során arra kerestem a választ, hogy miért és hogyan történt a váltás, illetve jelen van-e a jelenlegi nyelvváltozatban az előző, és ha igen, milyen formában és mértékben. Ehhez kapcsolódóan egy attitűdvuzsgálatot is végeztem, mellyel a beszélőközösség viszonyulásait mértem fel a két nyelvváltozatot illetően. Az eredmények egyértelműen mutatják, hogy a két változat közötti presztízskülönbség fontos mozgatórugója volt a váltásnak, illetve a maga a váltás egy folyamat volt, ezért korosztályonként eltérő a bodóc jegyek aránya a beszédprodukcióban. A vizsgált jelenség markáns bizonyítéka azon elgondolásnak, mely szerint az egyes nyelvi jegyekhez kötődő társas, szociális jelentések visszahatnak a nyelvhasználatra, jelentős mértékben meghatározzák és alakítják azt. Megerősíti azt a felfogást is, amely a nyelvhasználatot az adott közösség szociokulturális dinamikáinak fontos elemeként értelmezi, sőt szociokulturális tényezőkkel (identitás, presztízs) összefüggésben vizsgálja.