A kényszerbetegség a negyedik leggyakoribb pszichiátriai kórkép a világon, hazánkban a betegség élettartam prevalenciája 2,8%. A kórkép tanulmányozását indokolja, hogy a tünetek már fiatalkorban megjelenhetnek, a páciens életminőségét jelentős mértékben ronthatják és az érintettek gyakran élethosszig tartó kezelésre szorulnak. Kényszeres személyiségzavarral együtt való tárgyalását, a differenciáldiagnosztikai nehézségek, valamint a terápiás intervenciók hatékonyságában tapasztalható eltérések indokolják. Diplomamunkám célja, hogy a rendelkezésre álló kutatási eredmények feldolgozásával, átfogó képet nyújtson a kényszerbetegség etiológiájáról, tünettanáról, legelterjedtebb diagnosztikai lehetőségeiről, valamint a kórképhez leggyakrabban társuló pszichiátriai kórképekről. Összefoglalómban áttekintem a kényszerbetegség és a kényszeres személyiségzavar között fennálló kapcsolat sajátosságait, és kiemelt figyelmet fordítok a rendelkezésre álló terápiás lehetőségekkel kapcsolatos adatgyűjtésre.