Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar)
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 1828)
Tétel Korlátozottan hozzáférhető A metabolikus szindrómák szerepe a COVID-19 szövődményeinek kialakulásábanBölöny, Eszter; Kálmán, Zsuzsanna; Egyetemen kívüli; DE--Általános Orvostudományi Kar; Uj, Edith Alexandra; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet::Klinikai Laboratóriumi Kutató TanszékEgyes tanulmányok azt sugallják, hogy a cukorbetegség, hipertónia, magas vérzsírszint, kardiovaszkuláris betegségek a COVID-19 súlyosabb prognózisával jár. A jelen tanulmány elsődleges célja az volt, hogy összehasonlítsa a klinikai jellemzőket és kimeneteleket egy budapesti kórházban kezelt metabolikus szindrómákban szenvedő és nem szenvedő COVID-19 fertőzött betegeknél. 2020.03.01-től 2021.03.01-ig egy budapesti kórház COVID osztályaira (COVID 1, COVID 2, COVID C) és COVID intenzív osztályára igazolt COVID-19 fertőzéssel felvett felnőtt (18 év feletti) betegeket vontam be. A metabolikus szindróma több rizikófaktorát vizsgáltam, mely vizsgálatoknál az elsődleges végpont a betegek ITO-n történő lélegeztetőgépre kerülése volt, a másik a kórházban eltöltött idő. A komponenseket elemeztem khí-négyzet próbával és Spearman- korrelációval. Összesen 120 beteget vontam be a vizsgálatba (medián életkor: 67 év), akik közül 78 (65%) férfi; 42 (35%) nő. A korrelációs elemzések és a khí-négyzet próba elemzések is azt mutatták, hogy az összes vizsgált változó közül, csak a cukorbetegség (OR: 2,36; 95% CI 1,12- 4,99), P=0,024) áll szignifikáns összefüggésben a gépi lélegeztetés gyakoriságával. A kórházban eltöltött idő sem mutatott sajnos szignifikanciát a vizsgált változókra. Ennek oka feltehetően a mintaszám nem megfelelő nagysága, mivelhogy más jelentős publikációk vizsgálatai találtak összefüggéseket ezen változók és a COVID-19 rosszabb prognózisa között.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A szülésélmény feldolgozása a szülést megelőző pszichés felkészülés tükrébenAlmássy-Bíró , Lídia; Kenyhercz, Flóra; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Ambrus, Anett Ibolya; Klinikai KözpontDolgozatomban azon tényezők közül, melyek a szakirodalom szerint befolyásolhatják a szülés élmény megélésének milyenségét, azt vizsgáltam, hogy a szülésfelkészítő tanfolyamon való részvétel, illetve a szülési terv elkészítése vajon segíti-e a szülés élményének pozitívabb megélését és ha igen, milyen dimenziók mentén. Kérdéseimre a válaszokat egy 171 fős mintán végzett empirikus kutatás mentén kerestem. A felméréshez egy saját kérdésekből összeállított kérdőívet és adaptált kérdőíveket, mint pl. a szülésélmény leírására szolgáló 3 alskálás Salmon Item List (SIL) kérdőívet, az Észlelt Stressz Skála 4 tételes, vajúdásra és szülésre adaptált változatát (PSS-L) is használtam. A kérdőívcsomagot online formában juttattam el olyan 20 évnél idősebb édesanyákhoz, akik az elmúlt 5 évben szültek. Hipotéziseim között szerepelt, hogy azok az édesanyák, akik részt vettek szülésfelkészítő tanfolyamon és/vagy írtak szülési tervet, szülésélményüket pozitívabban élik meg, a vajúdás és szülés során alacsonyabb az észlelt stressz szintjük, elégedettebbek a szülésélményükkel, nagyobb tudatosságról és kontrollról számolnak be. Az elemzésekhez az SPSS programot használtam és mivel a változók ferde eloszlásúnak bizonyultak, nem paraméteres próbákat alkalmaztam: Mann-Whitney, Kruskal-Wallis, Jonckheere Terpstra próbák. Az alkalmazott mérőeszközök megbízhatóságáról feltáró faktoranalízissel és reliabilitásvizsgálattal bizonyosodtam meg. Az elemzések eredményeként arra a megállapításra jutottam, hogy azok az édesanyák, akik részt vettek szülésfelkészítőn átlagosan jobb, élvezetesebb szülésélményről, a vajúdás és szülés során megélt nagyobb fokú ellazultságról számoltak be szemben azokkal, akik nem vettek részt szülésfelkészítőn. A szülési tervet készítőket összehasonlítva azokkal, akik nem készítettek tervet nem találtam szignifikáns különbséget a két csoport között a szülésélmény megélését illetően. A szülés pozitív megítélésében fontos szempontnak bizonyult a szülés módja. A beavatkozások nélküli szülések valamennyi érték mentén pozitív irányú eltérést mutattak azokkal szemben, akik hüvelyi úton, de beavatkozásokkal vagy császármetszéssel szültek. A szülésfelkészítőn részt vettek és/vagy szülési tervet készítők kisebb arányban szültek császármetszéssel, mint azok, akik nem vettek részt szülésfelkészítőn és/vagy nem írtak szülési tervet, tehát a szülésre való felkészülés növelheti a hüvelyi szülések arányát és ez által közvetve pozitív hatással lehet a szülésélményre, mely további kutatások témáját képezheti.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A kiégés vizsgálata pszichológusok, pszichoterapeuták körébenBéres, Renáta; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar; DE--Általános Orvostudományi Kar; Rádi, Bence Márk; Általános Orvostudományi KarJelen tanulmány célja az volt, hogy elemezze a pszichológusok, pszichiáterek és pszichoterapeuták körében a kiégés és a szervezeti tényezők, a jóllét, és a megküzdési mód közötti kapcsolatot. A mintát 53 fő alkotta (48 nő és 5 férfi), átlagéletkoruk 38 év (szórás = 9,77) volt. A kiégés felmérése a Mini Oldenburg Kiégés Kérdőívvel történt, a domináns megküzdési mód a Folkman és Lazarus-féle Megküzdési módok kérdőív 22 itemes, rövidített változatával került meghatározásra, a jóllét pedig az 5 tételes WHO Jól-lét Kérdőív alapján lett felmérve. Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált mintának 62,26%-a szenved a kiégéstől. A vizsgálatnak a kiégés és a szervezeti tényezők közötti kapcsolatot nem sikerült alátámasztania, azonban számos más dologra fény derült a kiégéssel összefüggő tényezőket illetően. A problémaközpontú megküzdést alkalmazók a kiégés alacsonyabb és a jóllét magasabb mértékével jellemezhetők, mint az érzelemközpontú megküzdést preferáló társaik. A vizsgálat azt is alátámasztotta, hogy a kiégés szintje negatívan befolyásolja a jóllétet. A kutatásból gyakorlati haszon is származhat, hiszen a kiégéssel összefüggő tényezőket pontosan fel kell mérni, és figyelembe kell venni egy hatékony munkahelyi kiégést megelőző program megtervezésekor.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A testkép vizsgálata az alexitímia és a szelffejlődés tükrébenBalogh, Petra; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarBevezetés: A testképzavarok kialakulásában fontos tényező a szelf fejlődése, melyben a szülőkkel való korai kapcsolatnak kitüntetett szerepe van. A gyermek tőlük várja nárcisztikus igényeinek a kielégítését. A szelf fejlődésének elégtelenségei azt eredményezhetik, hogy a személy önmagát a fizikai szelfen keresztül tapasztalja meg, illetve ezek a hiányosságok az érzelmek felismerésének és kifejezésének a képességét is károsítják. Így kitüntetett szerepet kap a test, mi által annak változásai nagyobb identitásváltozásokkal járnak, illetve az érzelmek kifejezésének az eszközévé a test válik. Célkitűzések: Jelen vizsgálat célja feltárni, hogy milyen kapcsolat lehet a szelffejlődés esetleges elégtelenségei, valamint a testképpel kapcsolatos elégedetlenség között, illetve az alexitímiás vonások ebben milyen szerepet játszanak. Módszer: A mintát pszichiátriai anamnézissel nem rendelkező, 18. életévüket betöltött személyek alkották (n=131). A demográfiai adatokon kívül a szelffejlődés és a nárcisztikus szükségletek vizsgálatára a Self Psychology Questionnaire magyarra fordított változata, az alexitímia vizsgálatára a Torontói Alexitímia Skála (TAS-20), valamint a testtel való elégedettség vizsgálatára nők esetében a Testi Attitűdök Tesztje (BAT), férfiak esetében pedig az Izomzattal Való Elégedettség (MASS-HU) kérdőívek kerültek felvételre. Az adatok feldolgozását lineáris regresszió analízissel és mediációs elemzéssel végeztük. Eredmények: A teljes mintán igazolódott a szelffejlődés elégtelensége és az alexitímia közötti kapcsolat (B=0,41, p<0,001). Női mintán a vizsgált nárcisztikus szükségletek mindegyike indirekt hatást gyakorolt a testképre, mely az alexitímia mediáló hatásán keresztül járul hozzá a testtel való elégedetlenséghez (B=0,62, p=0,025). A férfiaknál a nárcisztikus szükségletek közül az idealizálás iránti igény kielégítetlensége jelezte előre a testtel való elégedetlenséget (B=0,80, p=0,003). Férfi mintán az alexitímia mediáló hatása nem volt kimutatható. Diszkusszió: Eredményeink szerint a szelffejlődés fontos szerepet játszik az érzelmi fejlődésben és a testkép alakulásában. Míg férfiak esetén a megfelelő szelffejlődéshez szükséges idealizálás iránti szükséglet kielégítetlensége önmagában is a testtel való elégedetlenség kialakulásához vezethet, nők esetében ahhoz a szelffejlődés elégtelensége mellett az elégtelen érzelmi fejlődés is szükséges.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Onkológiai betegek poszttraumás növekedéseArany, Fanni; Füzi, Márta; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Facsar, Lilla; Egyetemen kívüliA rosszindulatú daganatos betegségek incidenciája növekvő tendenciát mutat, már alig van olyan ember, akit ne érintene valamilyen formában. A daganatos betegséggel való szembesülés mind fizikailag, mind lelkileg megterhelő időszak a páciensek számára. Azonban a negatív hatások mellett pozitív változások is megtapasztalhatók a helyzet következményeként, ilyen a poszttraumás növekedés (PTN). A PTN segíti a daganatos betegséghez való alkalmazkodást, az érzelemszabályozást és az egészségmagatartás fenntartását. Jelen diplomadolgozat célja az volt, hogy feltárjuk a poszttraumás növekedést befolyásoló tényezőket a betegek körében. Többek között vizsgáltuk kapcsolatát a betegség szubjektív súlyosságával, a betegség reprezentációkkal, a társas támasz mértékével és a szubjektív jólléttel.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A diabetes mellitus pszichológiai vonatkozásaiSzilágyi, Éva Lilla; Füzi, Márta; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Dallos, Kata; Egyetemen kívüliA cukorbetegség komoly népegészségügyi problémának tekinthető, ugyanis egyre nagyobb a prevalenciája világszinten. A két leggyakrabban előforduló formája az 1-es és 2-es típusú diabetes mellitus, ezek közül is az utóbbi a gyakoribb. Krónikus betegségnek tekinthető, tehát kezeléssel elérhető javulás, teljes gyógyulás azonban nem lehetséges. A cukorbetegség esetén az életmód megváltoztatása elengedhetetlen, ami számos pszichológiai teherrel is járhat, a betegség terhe pedig negatívan hat az életminőségre, ami komolyabb pszichés problémák kialakulásához is vezethet. Emellett egy ilyen új és stresszes helyzetben nagy hangsúly van a rugalmas ellenállóképességen, azaz a reziliencián is, vagyis mennyire tud sikeresen alkalmazkodni a helyzethez. Jelen tanulmány egy, a 2-es típusú cukorbetegek körében végzett vizsgálatot kíván bemutatni, a betegségteher, reziliencia, valamint a változáshoz való alkalmazkodás, a betegséggel kapcsolatos nehézségek és pozitívumok oldaláról közelítve.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A csemegekukorica látási funkciókra és szénhidrát anyagcserére gyakorolt hatásainak vizsgálata patkánymodellenZsóri, Zsolt; Kiss, Rita; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Vasvári, Gábor; Gyógyszerésztudományi Kar::Gyógyszertechnológiai TanszékA kutatások során, patkánymodellen vizsgáltuk a csemegekukorica fogyasztásának hatását a látásra és egyes metabolikus paraméterekre. Eredményeink szerint a csemegekukorica fogyasztása nem befolyásolta szignifikánsan sem a patkányok testsúlyát, sem a vércukorszintjüket. Az OGTT vizsgálatok nem mutattak különbséget a glükóz toleranciában a különböző csemegekukorica-hibridek között. A csemegekukorica gazdag lutein és zeaxanthin tartalma a látásjavuláshoz kapcsolódik, azonban a kísérletek még folytatódnak, hogy pontosan megértsük ezeknek a hatóanyagoknak a hatásmechanizmusát és a látásra gyakorolt hatásukat. A dolgozatomban ennek okán elsősorban a metabolikus változásokra összpontosítok, és bemutatom a kutatásaim eredményeit. Emellett részletesen ismertetem az elektroretinográfia (ERG) vizsgálat módszerét és az ERG kontroll eredményeit. Jelenlegi eredményeink hozzájárulnak a csemegekukorica táplálékkiegészítőként rendszeres fogyasztásának egészségre gyakorolt hatásának jobb megértéséhez.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Együtt könnyebb: Az egyéni és csoportos pszichológiai intervenciók jelentősége az onkológiai betegek pszichés jóllétének és betegséggel való megküzdésének alakulásábanMaier, Krisztina; Dr. Kenyhercz , Flóra; Ötvös , Dóra Kata; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Zádor-Virág, Diána; Egyetemen kívüliAz elmúlt évtizedekben jelentős előrelépés történt az onkológiai kezelések terén, amelyek javították a túlélési arányokat és a betegek életminőségét. Ezzel párhuzamosan növekedett a betegség pszichológiai aspektusainak figyelembevétele, ami fokozta az egyéni és csoportterápiás kezelések iránti igényt. A kutatás célja az onkológiai betegek körében a koherenciaérzés hatását vizsgálni a betegségteherre, az egészségkontroll és betegségfeldolgozás összefüggéseinek feltárásával. Az eredmények szerint a magasabb koherenciaérzés alacsonyabb betegségteherrel járt együtt. Az egészségkontroll érzése és az aktív betegségfeldolgozási stratégiák között pozitív kapcsolatot találtunk. A családi támogatás erősítette az egészségkontrollt, bár a társas támogatás nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a depresszív tünetekkel. Azok az onkológiai betegek, akik pszichológiai megsegítésben részesültek, alacsonyabb koherenciaérzést mutattak, valószínűleg a terápia kezdeti szakaszában lévő krízis miatt. A jövőbeni kutatásokban javasolt a terápiás hatások longitudinális vizsgálata és a megsegítés típusának részletesebb elemzése.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A daganatos betegségek pszichológiai vizsgálata az alexitímia aspektusábólRikkerné Locher , Krisztina; Dr. Fábián , Balázs; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Oláh, Barnabás; Klinikai KözpontA daganatos betegségben szenvedők életminősége más súlyos, krónikus megbetegedésekkel összevetve kevés kivételtől eltekintve, alacsonyabb. Pedig a kórral való sikeres megküzdéshez a betegséghez való alkalmazkodáson túl, az élettel való elégedettség is hozzájárul. Vizsgálatunk célja az volt, hogy hazai mintán, az onkológiai betegek körében az alexitímia szempontjából összehasonlítsunk néhány pszichológiai tényezőt. A páciensek körében megvizsgáltuk a betegségteher mértékét, a megküzdési módokat, az észlelt társas támogatottságot és a depresszió előfordulási gyakoriságát, súlyosságát is. Mintánkban 115 különböző típusú daganatos beteget kérdeztünk meg, a résztvevőket a Torontói Alexitímia Skála alapján három alcsoportba soroltuk be: nem alexitímiás alcsoport (N= 49), a határeseti alcsoport (N=38) és alexitímiás alcsoport (N=28). A szociodemográfiai adatok felvétele mellett az életmódra és jelen betegségre vonatkozó kérdéseket is föltettünk, ezen kívül a Torontói Alexitímia Skála, A Betegségteher Index, A Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás Kérdőív és a Beck Depresszió Kérdőív rövidített változata került alkalmazásra. Eredményeink szerint az alexitímiás páciensek jelentősen nagyobb betegségteherről számolnak be a nem alexitímiás csoport tagjaihoz viszonyítva. Az alexitímia és betegségteher mértéke között nem túl erős, de biztos pozitív kapcsolatot állapítottunk meg. A megküzdési módok tekintetében az alexitímiás betegekre a passzív megküzdési stratégiák (pl.: rumináció, nyugtatók szedése) jellemzők, valamint a feszültségredukciós módszereket (pl.: evés, ivás, dohányzás) részesítik előnyben. A kognitív átstrukturálás módszerét a nem alexitímiás betegek számottevően gyakrabban alkalmazzák, mint az alexitímiás onkológiai betegek. A problémaelemzés a határeseti alcsoport tagjaira jellemző leginkább. Az észlelt társas támogatottság tekintetében a korábbi vizsgálatoktól eltérően nem találtunk jelentős különbségeket az alexitímia szerinti besorolás alapján a vizsgált csoportok között. Vélhetően a daganatos betegséggel élőkre is jellemző elégedettségi paradoxon, mely segíti a krónikus betegséghez való alkalmazkodást. Mintánkban a határeseti és az alexitímiás alcsoportok valamennyi tagja (100%), enyhe, középsúlyos vagy súlyos depressziós tünetekkel küzd. Továbbá eredményeink azt mutatták, hogy az alexitímia és a depresszió mértéke és súlyossága között pozitív irányú kapcsolat van. Vagyis az alexitímia, mint személyiségvonás egy olyan, krónikus állapot esetén, mint az onkológiai megbetegedések súlyosabb depressziós állapottal jár együtt. Kutatásunk, arra hívja fel a figyelmet, hogy az alexitímia mint affektív-kognitív érzelemszabályozási zavar számos pszichológiai tényezőn keresztül kedvezőtlenül befolyásolja a betegségtörténést. A megnövekedett betegségteher és/vagy a súlyosabb depresszió révén az életminőség romlásához járulhat hozzá, a kevésbé adaptív megküzdési stratégiák használatával pedig megnehezíti a betegséghez való adaptációt, alkalmazkodást, a pozitív kimenetet. Ezért számos további vizsgálatra van szükség e témában, melyek segítik az olyan pszichoonkológiai felmérések és intervenciók kidolgozását (pl.: alexitímia kérdőív, új megküzdés stratégiák elsajátítása), melyek révén az alexitímia negatív hatásai kompenzálhatók, csökkenthetők.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A viselkedési függőségekre kockázatot mutató személyiségvonások vizsgálataPinhasov, Mirjam; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar; DE--Általános Orvostudományi Kar; Rádi, Bence Márk; Klinikai KözpontA viselkedési függőségek olyan ismétlődő magatartásformák, melyek fölött a személy kontrollt gyakorolni képtelen, károsítva önmagát/környezetét, és melyek közegészségügyi jelentőségük miatt intenzíven kutatottak. A viselkedés addikciók jellegzetes premorbid személyiség talaján szerveződnek, így diagnosztikai és terápiás szempontból is lényeges a releváns személyiségvonások feltárása. Éppen ezért kutatásunk célja, azon személyiségvonások azonosítása, melyek fokozott kockázatot jelenthetnek a szerencsejáték zavar, internetfüggőség, illetve online játékfüggőség kialakulására. Mintánkat pszichiátriai diagnózissal nem rendelkező, 18 év feletti személyek alkották (n=123). A demográfiai változók mellett felmértük az internet-, videójáték- és szerencsejáték használati szokásokat. A potenciálian jelenlévő problémás használatot a Problémás Internethasználat Kérdőívvel (PIU-Q), a Tíztételes Internetesjáték-használati Zavar Teszttel (IGDT-10) és a South Oaks Szerencsejáték Kérdőív magyar változatával (SOGS-HU) vizsgáltuk. Az eredmények alapján a mintánkat nem problémás, illetve problémás internethasználó, problémás internetesjáték-használó és problémás szerencsejátékos alcsoportra osztottuk. A megkérdezettek személyiségvonásait 6 dimenzió mentén mértük fel a Hexaco-60 tételes változatával. Eredményeink alapján a problémás szerencsejátékosok a Becsületesség (p<0,01), Érzelmesség (p<0,000), Lelkiismeretesség (p<0,01) és Nyitottság (p<0,014) skálákon szignifikánsan alacsonyabb értékeket értek el nem problémás társaikhoz képest. Hasonló eredményeket kaptunk a Lelkiismeretesség skálán a teljes minta egészséges résztvevőihez viszonyítva (p<0,038). Az Érzelmesség kapcsán a problémás internethasználóknál szignifikáns eltérést találtunk a nem problémásokhoz (p<0,01), az egészséges résztvevőkhöz (p<0,013) és a problémás szerencsejátékosokhoz (p<0,000) képest is. Az Extraverzió vonásában tendenciaszintű különbség van jelen a nem problémások javára. Eredményeink többnyire megfelelnek a szakirodalomi adatoknak. A problémás szerencsejátékosoknál a viselkedési addikcióra kockázatot nem mutató személyekhez képest kevesebb proszociális vonást találtunk. Míg a kockázatos internethasználó alcsoportra jellemző leginkább az érzelmesség. A problémás internetesjáték-használat esetén a korábbi vizsgálatok a negatívabb személyiségvonások jelenlétére utalnak, amit eredményeink nem tükröznek.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Kodependens vonások vizsgálata a kötődési minták és maladaptív sémák tükrébenBalla, Mariann; Fekete, Zita; Krébesz, Róbert; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Sándor, Alexandra; Klinikai KözpontBevezetés: A szerelemfüggőség (más néven kodependencia, társfüggőség) mára már széles körben ismert az addiktológusok, terapeuták és a gyógyulók közösségében. Egyre szélesebb körben elfogadott ez a jelenség. Cermak szerint a személyiség és annak működésének, illetve a másokhoz való kapcsolódásnak a diszfunkcionális módja. Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a társfüggőség különböző mentális zavarokkal, etiológiai tényezőkkel is kapcsolatba hozható. Együtt járhat például bizonytalan kötődéssel is. Továbbá a kodependens személyek több korai maladaptív sémában érintettek, mint az egészséges személyek. A társfüggőség kialakulásában az is szerepet játszhat, ha a korai években a gyermek durva, türelmetlen, nem megfelelő bánásmódban részesül. Mindezeket figyelembe véve elmondható, hogy a kodependencia felismerése és kezelése is több figyelmet érdemelne. Célkitűzések: Jelen kutatás célja annak vizsgálta, hogy kodependens vonások megjelenése esetében tapasztalható-e aktív maladaptív séma. Illetve, hogy a szülői bánásmód szerepet játszik-e a kodependens vonások megjelenésében és ezek következtében másfajta kötődési stílus lesz-e jellemző az eset csoportra. Módszer: A kutatásban 18 év feletti párkapcsolatban vagy házasságban élő személyek vettek részt (n=100). Online kérdőíves adatfelvétel történt, amihez a vizsgálati személyeket hólabda módszerrel toboroztam. A kérdőív kitöltése anonim módon, önkéntesen történt. A kérdőív elején öt demográfia kérdés található, illetve az általam feltett kérdések a kitöltők párkapcsolatára vonatkoztak. A kodependens vonások megjelenésének azonosítására a Kodependencia Kérdőívet (CdQ), a gyermekkorban tapasztalt szülői bánásmód felmérésére a Szülői Bánásmód Kérdőív magyar változatát (H-PBI), a kötődési stílus vizsgálatára a Kötődési Stílus Kérdőív magyarra adaptált változatát (ASQ-H) és a korai maladaptív sémák azonosítására a Séma Kérdőív 90 tételes változatát (YSQ-S3) használtuk. Eredmények: A kutatási eredmények igazolták, hogy kodependens vonások megjelenése esetén korai maladaptív sémák is megjelennek. Kodependens vonások mellett az érzelmi gátoltság, az elhagyatottság, a könyörtelen mércék és az önfeláldozás maladaptív sémát találtam aktívnak. Továbbá elmondható vizsgálatom alapján, hogy kodependens vonások megjelenése esetében bizonytalan kötődési stílus tapasztalható. A szülői bánásmód kutatásom alapján nem játszik szerepet a kodependens vonások megjelenésében, illetve a férfi és női kitöltők között sem tapasztalható szignifikáns különbség a kodependens vonások megjelenési gyakoriságát tekintve.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A páros megküzdés kvalitatív vizsgálata szívműtéten átesett gyermekek szüleinek körébenMészáros, Krisztina; Tisljár-Szabó, Eszter; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Krébesz, Róbert; Klinikai KözpontA szívfejlődési rendellenességgel születő gyermekek száma egyre növekvő tendenciát mutat, ugyanakkor az orvostudomány, a műtéti technikák fejlődésének köszönhetően a kongenitális szívbetegséggel küzdő gyermekek életkilátásai javulnak, várható élettartamuk nő. A krónikus betegséggel élők nemcsak az egészségügyre, de a családi rendszerre is nagy megterhelést jelentenek. Az életvezetési, ápolási ás anyagi nehézségek mellett kifejezett és tartós pszichés kihívásokkal kell szembenézniük a szülőknek. A dolgozat elméleti részében körbejárjuk a stressz és a megküzdés fogalmát, áttekintjük a páros stressz és páros megküzdés definícióját, valamint ez utóbbi elméleti modelljeit, és a kapcsolódó kutatásokat. Jelen kutatás szívműtéten átesett gyermekek szüleinek megküzdési folyamataival foglalkozik, azok jellemzőit tárja fel kvalitatív vizsgálat keretében (N=12). A félig strukturált interjúk tartalomelemzésével azt vizsgáljuk, hogy milyen stresszfaktorok hatnak rájuk, milyen változásokon megy keresztül a családi rendszer és a diádikus kapcsolat, valamint hogy a szülők milyen coping stratégiákat működtetnek a páros megküzdés során. A vizsgálat feltárta, hogy a gyermek állapota, az állandó bizonytalanság, a gyakori és tartós hospitalizáció, az orvosokkal és ápolókkal történő interakciók, a mindennapi életben bekövetkezett változások, és a párkapcsolati nehézségek jelentik a legnagyobb nehézséget a szülők számára. A coping stratégiák működésében meghatározóak a kezelések során az egészségügyi dolgozókkal történő együttműködés során szerzett pozitív tapasztalatok, a család környezete által biztosított társas támogatás, a kielégítő mennyiségű és minőségű információ, és a szülők közti érzelem- és problémafókuszú kölcsönös támogatás.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A gyermekkorban elszenvedett bántalmazás retrospektív vizsgálata édesanyáknál, annak együtt járása a későbbi nevelői attitűddelLukács , Zsolt; Kovács-Tóth, Beáta; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Ivancsó, Rebeka; Klinikai KözpontAz anyák nevelői attitűdjére komoly hatással lehet a korai környezet, amelyben felnőtt. A súlyos, hosszan tartó, halmozott, korán kezdődő ártalmas gyermekkori élmények hajlamossá tehetik az egyént különböző pszichopatológiák, továbbá a maladaptív nevelői attitűdök kialakulására. Célunk annak vizsgálata, hogy a különböző ártalmas gyermekkori élmények milyen szülői-nevelői attitűdökkel mutatnak együttjárást, illetve hogy az anyai depresszió és szorongás mértéke együttjárást mutat-e valamilyen ártalom megtapasztalásával. Kitekintettünk arra is, hogy a depresszió és a szorongás közvetítő tényezőként szerepelhet-e az ártalmas gyermekkori élményeknek szülői-nevelői attitűdre gyakorolt hatásában. A kutatásban olyan 18. életévüket betöltött édesanyák vettek részt, akik vérszerinti gyermeküket nevelik, a kitöltés idején volt legalább egy olyan gyermekük, aki nem töltötte be a 18. életévét (N=72). Az adatgyűjtés 2023 októberétől decemberig tartott. A kérdőív felvétele online és anonim módon történt. A demográfiai kérdések mellett a Traumatikus Előzmények Kérdőívet, a Szülői Nevelői Stílus kérdőívet, a Beck Depressziós Skála Rövidített változatát, továbbá a Spielberger-féle Állapot- vonásszorongás kérdőívet vettük fel. Azoknál az édesanyáknál, akik gyermekkorában jellemzőbb volt az elhanyagolás, bántalmazás és szemtanúság – olyan érzelmileg megterhelő eseményeket látott, amelyre nem volt befolyása –, jobban megmutatkoznak a szorongás és depresszió jelei. Az elhanyagolásnak, érzelmi bántalmazásnak, szexuális abúzusnak való kitettség enyhe pozitív korrelációt mutat a tekintélyelvű nevelési attitűddel – illetve annak két szubfaktorával: a testi fenyítéssel és a verbális ellenségességgel. A depresszió és szorongás enyhe pozitív együttjárást mutatott a tekintélyelvű nevelői attitűddel. Nem sikerült igazolni, hogy a szorongás vagy a depresszió közvetítő tényezőként szerepelne a korai ártalmak nevelői attitűdre való hatását illetően. A korai ártalmak, pszichopatológiák és a maladaptív nevelői attitűd enyhe pozitív együttjárást mutatnak egymással. Azon feltételezésünk, hogy a korai ártalmak pszichopatológia kialakulásán keresztül növelik a maladaptív nevelői attitűd kialakulását, nem igazolódott. A kutatás megerősíti, hogy a maladaptív nevelői attitűddel jellemezhető édesanyák körében gyakrabban figyelhető meg szorongás és depresszió, továbbá az ártalmas gyermekkori élmények előfordulása is jellemzőbb.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A szülői támogatás hatása az 1-es típusú diabéteszes gyermekek adherenciájáraCorodan , Dorottya; Tisljár-Szabó , Eszter; Grebely, Péter; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Ivancsó, Rebeka; Klinikai KözpontBevezetés: Az 1-es típusú cukorbetegség incidenciája világszerte folyamatosan növekszik, amely a terápiás együttműködés, valamint az azt befolyásoló tényezők átfogó vizsgálatát teszi szükségessé. A szülői támogatásnak fontos szerepe van a diabéteszes gyermekek adherenciájának alakulásában, a szülők aktív részvétele és támogatásuk biztosítása a fiatalok betegségében kulcsfontosságú, hiszen a család és családi környezet erőteljes befolyást gyakorol a terápiás együttműködésre. Emellett, számos más faktornak is fontos szerepet tulajdonítanak az adherenciában, mint például az önértékelt egészségi állapotnak, az inzulinpumpás kezelés alkalmazásának, az életkornak, nemnek, a család anyagi helyzetének és a szülők iskolai végzettségének. Az említett adherenciát alakító tényezők vizsgálata, középpontban a szülői támogatás hatásával, segíthet a későbbiekben a terápiás együttműködés növelésében és lehetővé teszi, hogy segítsük a diabétesszel élő gyermekek hosszútávú egészségmegőrzését. Célkitűzések: Jelen kutatás célja a szülői támogatás hatásának vizsgálata az 1-es típusú diabéteszes gyermekek adherenciájára, emellett a gyermekek önértékelt egészségi állapota, az inzulinpumpás kezelés, illetve a különböző demográfiai háttérváltozók és társadalmi-gazdasági tényezők, mint az életkor, nem, család anyagi helyezte, szülők iskolai végzettsége, adherenciával való összefüggésének feltárása. Módszer: A kutatásban 12-17 év közötti 1-es típusú diabétesszel kezelt gyermekek vettek részt (n=49). A vizsgálat a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház, Velkey László Gyermekegészségügyi Központjának Gyermek Diabetológiai szakrendelésén történt. A diabétesz-specifikus adherencia felmérésére a Diabétesz Adherencia Kérdőív gyermekváltozatát (DAK-GY), a diabétesz-specifikus szülői viselkedés, támogatás vizsgálatára pedig a Diabetes Family Behavior Scale (DFBS) magyarra fordított változatát alkalmaztuk. A vizsgálat során nyert adatokat elektronikus formában felvezettük a Microsoft Excel programban létrehozott adatbázisba, az elemzéshez pedig a JASP statisztikai programot használtuk. Eredmények: A kutatási eredmények igazolták a szülői támogatás hatását a diabétesz-specifikus adherenciára. Emellett, az életkornak és nemnek, valamint az önértékelt egészségi állapotnak meghatározó szerepe volt a terápiás együttműködés alakulásában. A szülők iskolai végzettsége, a család anyagi helyzete és az inzulinpumpás kezelés alkalmazása nem mutatott összefüggést az adherenciával, illetve a szülői támogatásnak nem volt szerepe a gyermekek önértékelt egészségi állapotának alakulásában.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Pszichológiai immunrendszer a jóga és meditáció tükrébenTakács, Beatrix Kitty; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Vincze, Dávid; Klinikai KözpontA szakdolgozati vizsgálatom során arra kerestem a választ, hogy a jóga és a meditáció milyen kapcsolatban lehet a pszichológiai immunrendszerrel, a szubjektív jólléttel és a flow állapottal. Hogyan befolyásolják egymást, hogy a jógázók pszichológiai immunrendszerének egyes alskálái milyen kapcsolatban állnak a flow állapottal és a szubjektív boldogsággal. Illetve, hogy hogyan változik a jógázók szubjektív boldogsága és flow állapota a jóga során.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A meditációs gyakorlatok és az életminőség kapcsolataVáradi, Gábor; Dr. Tisljár-Szabó , Eszter; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Muha , Bettina; Egyetemen kívüliAz elmúlt évtizedek tudományos klinikai kutatásaiban azt bizonyítják a szerzők, hogy a meditációnak számos egészségvédő hatása van, és szerepet játszik a stresszkezelésben, a mentális figyelem és a pszichológiai jóllétünk javításában, valamit a magasabb testi tudatosság elérésében (Laureys, 2021). A meditációs gyakorlatoknak számos aspektusa lehet, de dolgozatomban a buddhista hagyományból kialakult zen meditáció és az abból eredeztethető mindfulness meditáció gyakorlatait, valamint ezek pszichoterápiás szemléletét vizsgálom, amelyeket a klinikai egészségpszichológiában és a pszichiátriai kezelésekben is alkalmaznak (Kondo, 1958). Dolgozatom további részeiben részletesen vizsgálom a meditációs gyakorlatok stresszre gyakorolt hatását és a légzés folyamatait, amelynek alappillére a testtudatosság, valamint, hogy a meditációs gyakorlatok és az életminőség milyen kapcsolatban állnak egymással. A vizsgálat kérdőíves kutatási keretek között valósult meg, 69 fő került a mintába a következő összetétellel: 25 fő haladó meditáló, 24 fő kezdő meditáló és a kontroll személyek közül 20 fő, akik nem meditálnak. A szakdolgozati kutatásunkhoz a Jóllét Kérdőív rövidített változatát (WHO Well-Being Index, WBI-5), az Észlelt Stressz Kérdőívet (Perceived Stress Scale, PSS), a Mentális Figyelem és Tudatosság Kérdőívet (Mindful Attention Awareness Scale, MAAS) és a Testi Válaszkészség Kérdőívet (Body Responsiveness Questionaire, BRQ) használtam. A kérdőívekkel a következő két hipotézist vizsgáltam. Az első hipotézis szerint a meditációs technikákat gyakorlók alacsonyabb észlelt stresszel, nagyobb mentális figyelemmel és tudatossággal, magasabb szubjektív jólléttel és nagyobb testi válaszkészséggel rendelkeznek, mint azok, akik nem gyakorolják a meditációs technikákat. A második hipotézis azt feltételezi, hogy a mentális figyelem (az a képesség, amikor az adott pillanatot a középpontba tudjuk helyezni és képesek vagyunk ezeket átmeneti mentális eseményekként megfigyelni) pozitív összefüggést mutat a pszichológiai jólléttel és az észlelt stresszel. Az eredmények azt mutatják, hogy az első hipotézis teljesült, a haladó meditálók alacsonyabb stresszt élnek, mint a nem meditálók, a haladó meditálók magasabb mentális figyelemmel és tudatossággal rendelkeznek, mint a nem meditálók, a meditálók magasabb jóllétet mutatnak a nem meditálókkal szemben és magasabb testi válaszkészségről számoltak be, mint a nem meditálók. A kezdő és a haladó meditálók között nincs szignifikáns különbség, de egy tendencia megfigyelhető. A második hipotézis szintén beigazolódott a kérdőívekre adott válaszok alapján, a Pearson korreláció vizsgálatából azt láthatjuk, hogy a mentális figyelem és a pszichológiai jóllét között pozitív kapcsolat van, míg az észlelt stressz vonatkozásában negatív kapcsolatot találtunk. Jelen vizsgálatunk kiemelkedően foglalkozik a meditációs gyakorlatok rendszeres alkalmazásának hatásaival, annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet az önismeretre, a teljes önvalónk megismerésére, pszichológiai jóllétünkre egészségünk szempontjából.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az egészségszorongás vizsgálata egészségügyi dolgozók körében a személyiségvonások és az élettel való elégedettség tükrébenHarnos, Ágnes; Fekete, Zita; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Horváth-Balogh, Cintia; Egyetemen kívüliKutatásunk során arra tettünk kísérletet, hogy feltárjuk az egészségügyben dolgozók körében az egészségszorongás, a személyiségvonások és az élettel való elégedettség összefüggéseit. A hazai és a nemzetközi szakirodalom feldolgozása során azt tapasztaltuk, hogy kevés kutatást végeztek e konstruktumok együttes elemzésére egészségügyi dolgozók körében, ezért célként tűztük ki a mostani – magyar nemzetiségű, felnőtt személyek körében végzett – és a korábbi kutatások eredményeinek összevetését. A vizsgálatot egy budapesti magánkórház dolgozói körében végeztük. Az egészségügyi dolgozók körét nem korlátoztuk kizárólag a közvetlenül a betegellátásban dolgozó szakszemélyzetre, hanem kibővítettük az egészségügyben adminisztratív jellegű munkát végzőkkel és egyéb támogató területeken dolgozókkal. Kutatásunk során kérdőíves felmérést alkalmaztunk, melyhez a 100 itemből álló HEXACO Személyiségkérdőívet, a 18 itemes Egészségszorongás Kérdőívet (SHAI), valamint az 5 itemből álló Élettel Való Elégedettség Skála magyar változatát (SWLS-H) használtuk fel. A kérdőívet összesen 183-an töltötték ki online, illetve papír-ceruza teszt formájában. A válaszadók átlagéletkora 45,11 év és 74,3%-uk nő. A résztvevők 49%-a vesz részt közvetlenül a betegellátásban, 26,2%-uk 5 évnél rövidebb, míg 38,3%-uk pedig 20 évnél hosszabb ideje dolgozik az egészségügyben. A korábbi kutatási eredmények alapján hat hipotézist állítottuk fel. Az első négy hipotézis teszteléséhez hierarchikus klaszteranalízist használtunk, Ward módszerrel. A H1 hipotézist amelyben azt vizsgáltuk, hogy azonosítható-e a vizsgálati mintából a magas emocionalitással és alacsony élettel való elégedettséggel rendelkező személyek csoportja, sikerült igazolnunk, a mintából különálló klaszterként azonosítottuk azon személyeket, akik a HEXACO kérdőív Emocionalitás dimenziójában magas átlagpontszámot értek el, viszont az SWLS-H skálán elért pontszámuk alacsony élettel való elégedettségre utal. A H1a hipotézis, miszerint a magas emocionalitással rendelkező, élettel kevésbé elégedett egészségügyi dolgozók egészségszorongása magasabb lenne a többi klaszternél, nem igazolódott, ugyanis a SHAI skálán általuk elért pontszámok átlaga nem különbözik szignifikánsan a magas emocionalitással és magas élettel való elégedettséggel rendelkező személyekétől. A H2 hipotézisben azt vizsgáltuk, hogy a kutatási mintából kiválasztható-e az extravertált, magas élettel való elégedettséggel rendelkező személyek csoportja. Sikerült azonosítanunk önálló klaszterként az extravertált, élettel elégedett személyeket, a hipotézisünk igazolódott. A H2a hipotézisünk megállapítása szerint az extravertált, élettel elégedett egészségügyi dolgozók egészségszorongása alacsony, igazolódott. A H3 hipotézisünk, miszerint a betegellátásban közvetlenül résztvevők esetében az egészségszorongás magasabb, mint közvetlenül a nem betegellátásban dolgozóké, teszteléséhez független mintás t-próbát alkalmaztunk. A hipotézis nem igazolódott, mert az egészségszorongást illetően nem találtunk szignifikáns különbséget a csoportok között. A H4 hipotézisünkben az egészségszorongás és az egészségügyben eltöltött idő közötti kapcsolatot vizsgáltuk Pearson-féle korrelációs együttható segítségével. A hipotézisünk igazolódott, miszerint a két változó közötti korreláció negatív irányú. A kutatást egy adott budapesti magánklinikán végeztük. Mivel nem állt rendelkezésünkre adat a vizsgált populáció életkori és nemek szerinti megoszlásáról, ezért a minta nem tekinthető reprezentatívnak. A vizsgálatot több, különböző egészségügyi intézményre kiterjesztve és nagyobb számú mintán megismételve az eredmények jobban általánosíthatóak lennének a magyar egészségügyi dolgozók teljes körére.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Menstruációval kapcsolatos attitűdök és hiedelmek nőgyógyászati betegségekbenKorompai, Virág Anna; Tisljár-Szabó, Eszter; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Sándor, Alexandra; Klinikai KözpontA policisztás ovárium szindróma és az endometriózis napjaink leggyakoribb reproduktív egészséget érintő kórképei. Mindkettő rendkívül komplex klinikai képpel jellemezhető, melyben kiemelt jelentőséggel bírnak a menstruáció olyan rendellenességei, mint az extrém fájdalom, illetve a rendszertelen, hiányzó, vagy épphogy szokatlanul intenzív vérzés. Kutatásom célja az volt, hogy felmérjem e két betegség menstruáció-élményének jellegzetességeit, így a menstruációs tünetek nyomán fellépő distresszt és menstruációs attitűdöket, továbbá hogy ezek a tényezők milyen összefüggésben állnak a betegek egészséggel kapcsolatos életminőségével. A vizsgálatom mintáját 229 reproduktív életkorú nő alkotta, 160 egészséges, 40 PCOS-el és 19 endometriózissal és 10 mindkét kórképpel diagnosztizált. A kutatáshoz használt kérdőívcsomagot egy demográfiai és egészségügyi adatokra vonatkozó saját kérdéssor, valamint a Menstruációs Attitűd Kérdőív (MAQ), a Menstruációs Distressz Kérdőív (MEDI-Q), és az egészséggel kapcsolatos életminőségre vonatkozó SF-36 alkotta, felvételére pedig online, anonim módon került sor 2024. március-április között. Eredményeim szerint a kontrollcsoport és betegcsoport nem térnek el menstruációs distresszük tekintetében, azonban az életminőség csökkenése tapasztalható a két betegség, illetve azok kombinációja esetén. A menstruációs attitűdök enyhe eltérései figyelhetők meg a kórképek, azok kombinációja és a kontrollcsoport között. Az endometriózissal diagnosztizáltak jobban tudatában vannak a menstruáció hatásainak, tüneteinek, illetve inkább tartják azt debilizáló hatásúnak mint a kontrollcsoport, a PCOS-es nők viszont feltételezéseimmel szemben nem tartják azt természetes folyamatnak, mi több, a mindkét kórképpel diagnosztizáltakkal együtt ők tartják azt a legkevésbé természetesnek. Összességében a negatív menstruációs attitűdök enyhe összefüggést mutatnak a magasabb menstruációs distresszel, azonban nincsenek kapcsolatban az egészséggel kapcsolatos életminőség alakulásával, míg utóbbi csökkent szintje együtt jár viszont a magas menstruációs distresszel. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a menstruációs attitűdökkel kevésbé a kórállapotok általános jelenléte és azok életminőséget csökkentő jellege, inkább a személyes menstruációs élmények állnak összefüggésben.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az életminőség és poszttraumás növekedés vizsgálata gyermektelenséggel élő meddő nők körében a társas támasz és a spiritualitás/vallásosság dimenzióinak összefüggéseibenKoncz, Réka; Dr. Kenyhercz, Flóra; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Ambrus, Anett Ibolya; Klinikai KözpontA meddőséggel kapcsolatos pszichés jóllét mutatókat a legtöbb kutatás az asszisztált reprodukciós eljárás során vizsgálja, kevés kutatás készül a reprodukciós eljáráson kívül, vagy reprodukciós lehetőségen túl lévő nők körében. Jelen kutatás célkitűzése az önkéntelen gyermektelenséggel élő, meddőséggel küzdő nők életminőségének, valamint a terméketlenségi probléma nyomán megélt distressz, és lehetséges poszttraumás növekedés vizsgálata a társas támasz valamint a vallásosság/spiritualitás függvényében. Online kérdőíves vizsgálatunkban 46 fő vett részt, akik megfeleltek a feltételeknek. A kutatás során egy saját összeállítású szociodemográfiai és meddőségspecifikus jellemzőket vizsgáló kérdőívet, valamit öt, magyar nyelvre fordított, validált kérdőívet használtunk: a Meddőségspecifikus Életminőség Kérdőív nemzetközi változatát (FertiQoL), és a Termékenységi Problémák Kérdőívet (FPI) kifejezetten a termékenységi problémákkal összefüggő pszichés jellemzők vizsgálatára alakították ki. A Multidimenzionális Észlelt Társas Támogatás Kérdőív (MSPSS), a Vallásosság és Spiritualitás Multidimenzionális Vizsgálata Kérdőív (BMMRS) és a Poszttraumás Növekedésérzés Kérdőív (PTGI) segítségével mértük a mentális állapot további tényezőit. A változók közötti kapcsolatokat Spearman-féle korrelációvizsgálattal végeztük. A kérdőívek belső megbízhatósági mutatóit is megvizsgáltuk. Eredményeink alapján a társas támasz kapcsolata kimutatható a poszttraumás növekedéssel, az életminőséggel és az észlelt stresszel, továbbá alátámasztható a vallásosság/spiritualitás együttjárása is a poszttraumás növekedéssel.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A kötődési stílus, a kóros evési attitűdök és a disszociatív tünetek közötti kapcsolat vizsgálata átlagpopulációnCsoma, Bettina; Sándor, Alexandra; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Ujvárosy-Papp, Anna; Klinikai KözpontDolgozatom három fő témája a kötődés, az evészavarok, illetve a disszociáció voltak. Jelen kutatásomban ezek összevetésével foglalkoztam, a kötődés felnőttkori sajátosságait, a maladaptív evési attitűdöket, illetve a disszociatív élmények jellegzetességeit, befolyásoló tényezőit mutattam be, majd összefüggéseiket online kérdőíves vizsgálatban tártam fel 18 év feletti átlagpopuláción. A vizsgálatban három standard kérdőívet alkalmaztam, ezek a Kötődési Stílus Kérdőív magyar változata, az Evési Attitűdök Tesztje, illetve a Disszociáció Kérdőív magyar változata. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a kötődésben fellelhetőek-e olyan sajátos mintázatok, amelyek eltérően alakulnak olyan személyeknél, akik nagyobb hajlamot mutatnak disszociatív élmények megélésére, illetve olyanoknál, akik valamilyen evészavarral, maladaptív evési attitűddel rendelkeznek. Emellett azt is megvizsgáltam, hogy fennáll-e összefüggés a táplálkozási rendellenességek, illetve a disszociációs hajlam kialakulása között. Ezek mentén szignifikáns különbséget találtam a Kötődési Stílus Kérdőív egyes alskáláin a disszociáció mentén, illetve mind az evészavar alapján létrehozott két kockázati csoportban, mind az önbevallás alapú evészavar estén. Az evési attitűdök és a disszociáció összefüggései azonban a várakozásaimmal szemben nem hoztak szignifikáns különbséget a két kockázati csoportban.