Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar)
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Az Általános Orvostudományi Kar 2012-ben létrejött hallgatói dolgozatainak gyűjteménye.
A Debreceni Egyetemen a hallgatói dolgozatok a 2011-es felsőoktatási törvény 2022. évi törvénymódosításához alkalmazkodva csak az Egyetem által szolgáltatott Eduroam WiFi hálózatra csatlakoztatott eszközről, vagy egyetemi IP címről érhetőek el.
“A sikeres záróvizsgát tett hallgató szakdolgozatát vagy diplomamunkáját a felsőoktatási intézmény tanulmányi rendszerében teljes egészében tárolja, és azokról nyilvántartást vezet. A tárolt szakdolgozatokat és diplomamunkákat – jogszabályban meghatározottak szerint titkosított részek kivételével – a tanulmányi rendszeren keresztül korlátozás nélkül hozzáférhetővé és kereshetővé kell tenni.” A törvényről további részletek: Felsőokt. tv. (új) - 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye.
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 2211)
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Nosocomiális infekciót okozó Staphylococcus aureus törzsek antibiotikum-rezisztenciáinak mechanizmusai, és lehetséges terápiákLehóczki, Bettina; Keserű, Judit; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Genetikai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Kovács, Renátó; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Mikrobiológiai IntézetA Staphylococcus aureus az egyik legjelentősebb humán patogenitással rendelkező baktérium, amely mind kórházi, mind közösségi környezetben súlyos fertőzések kialakítására képes. A dolgozat célja a Staphylococcus aureus baktérium bemutatása, a kórházi és közösségi környezetben történő terjedésének ismertetése, a rezisztencia típusainak leírása, a fertőzések terjedésében való részvételének ismertetése, továbbá terjedésének megelőzési és infekciókontroll stratégiáknak a bemutatása különböző irodalmi források alapján. A dolgozat kizárólag irodalmi elemzésre épül, statisztikai adatok hiányában. A releváns nemzetközi és hazai tudományos források alapján, különböző ajánlások és irányelvek feldolgozásával egy átfogó képet nyújt a Staphylococcus aureus baktérium biológiai sajátosságairól, terjedési mechanizmusairól, valamint az infekciókontroll gyakorlatáról.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Mikroszatellita instabilitás molekuláris vizsgálata vastagbéldaganatokbanNajsli, Vivien; Bádon , Emese Sarolta; Madarász, Kristóf; Általános Orvostudományi Kar::Pathológiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Bessenyei, Beáta; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet::Klinikai Genetikai TanszékA kolorektális karcinóma az egyik leggyakoribb daganattípus, mely hátterében genetikai és környezeti tényezők kölcsönhatása áll. A vastagbéldaganatokban bekövetkező molekuláris változások egyik csoportjába tartozik a mikroszatellita instabilitás, melynek vizsgálata diagnosztikai, prognosztikai és terápiás szempontból fontos szerepet kap. A mikroszatellitek olyan kis méretű DNS-szakaszok, melyek ismétlődő szerkezetük miatt hajlamosak genetikai eltérésekre. A mikroszatellita instabilitást a DNS-hibajavító rendszer nem megfelelő működése okozza, mely következtében mutációk halmozódnak fel az ismétlődő szekvenciákban. Ezek a tumorok jó prognózissal rendelkeznek, mivel jól reagálnak az immunrendszert aktiváló terápiára. Kimutatására két módszer alkalmazható. Az egyik az immunhisztokémiai eljárás, mely közvetetten áll kapcsolatban a mikroszatellita instabilitás kimutatásával, a másik módszer pedig specifikus mikroszatellita ismétlődések amplifikációja plimeráz láncreakcióval alkalmazásával. A kolorektális karcinóma kialakulhat sporadikus APC gén mutációja következtében (klasszikus adenoma-carcinoma útvonal), a mikroszatellitek csíravonalbeli mutációja révén, mely Lnych-szindróma kialakulásához vezet, illetve az MLH1 hipermetilációja következtében. Az MLH1 metiláció szoros összefüggést mutat a BRAF mutációjával, mely kizárja a Lynch-szindrómát, így a BRAF mutáció vizsgálatát alkalmazzuk a Lynch-szindróma diagnosztikájában. Kutatásunkban 184 beteg vizsgálati anyaga vett részt, melyeken végeztünk immunhisztokémiai reakciót, BRAF mutáció vizsgálatot, valamint kapilláris elektroforézissel elválasztott fragment méret meghatározást. Az immunhisztokémiai vizsgálat során az MLH1 és PMS2 együttes expresszió vesztése volt a leggyakrabban kimutatható. A teljes vizsgálati anyag 51,09% mutatott BRAF mutációt, míg az MLH1 és PMS2 deficiens minták 56,36%-a volt BRAF mutáns. A BRAF vad típusú minták 31 esetben voltak MSI-H, 10 esetben MSI-L és 14 esetben voltak MSS státuszba sorolhatók.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A méhnyakrák szűrés új dimenziói: p16 és Ki-67 biomarkerek expressziójának az immuncitokémiai analíziseNémeth, Dávid; Szöllősi , Zoltán; Bereczky , Zsuzsanna; Egyetemen kívüli; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet::Klinikai Laboratóriumi Kutató Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Ujfalusi, Anikó; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet::Klinikai Genetikai TanszékA CINtec® PLUS kettős jelölésű immunhisztokémiai módszer olyan innovatív klinikai vizsgálómódszer, mely lehetővé teszi a humán papilloma vírus által indukált sejtciklus zavarok közvetlen morfológiai azonosítását. A módszer lényege, hogy kvalitatív módon, egyidejűleg képes detektálni hagyományos és folyadékalapú kenetek sejtmintájában a p16INK4A (ciklin-dependens kináz inhibitor) és a Ki-67 (humán proliferációs marker) koexpresszióját, mely aktív HPV-mediált transzformációt jelez. A vizsgálati populációban 25 esetet karakterizáltunk, akik rendelkeztek citológiai reflexteszttel -közülük a leggyakoribb volt a ASCUS, LSIL CIN1, LSIL, HPV+ előzmény és valós idejű in vitro diagnosztikai módszerrel PCR reakcióval mért HPV genotípusok molekuláris mintázatait hasonlítottuk össze a szövettani diagnózissal. A HPV teszt eredményeként differenciáltam a magas rizikójú, de nem onkogén hatású és a méhnyakrák kialakulásának kockázatát növelő HPV16/18 genotípusok incidenciáját a vizsgálati mintában. A vizsgálati mintát képező alanyok átlag életkora 38 év (medián: 34 év, IQR: 18-64 év). Minden betegnél igazoltunk egyéb magas rizikójú HPV genotípus pozitivitást, onkogén hatású HPV16/18 pozitív esetek 3 főnél (12%) fordult elő. A szövettani diagnózis tekintetében túlnyomórészt a benignus elváltozások és a kevés mintaszám nem erősíti meg citológiai-hisztológiai korrelációt. A kettős immuncitokémiai CINtec® PLUS kittel végzett vizsgálatok során a minták túlnyomó többségében vagy egyik marker sem festődött (20%), vagy csak p16 expresszió volt jelen Ki-67 nélkül (52%). A valódi kettős pozitivitás, amely az onkogén HPV transzformáció aktív biológiai folyamatára utal, ritkán fordult elő a vizsgálati populáció 16%-ában. A CINtec® PLUS teszt hasznos komplementere lehet a méhnyakrák szűrésnek HPV+, enyhe cervicalis intraepithelialis elváltozást mutató nők esetében. A teszt alkalmazásával nagy biztonsággal kiszűrhetők azok a páciensek, akiknél valóban jelen van kezelést igénylő cervicalis preneoplasias laesio, ezáltal csökkenthető a felesleges colposcopiák száma. Összességében a CINtec® PLUS teszt klinikailag értékes triage eszköznek bizonyult ebben a pilot tanulmányban, de az eredmények kis esetszám melletti korlátozottságát figyelembe kell venni.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Keringő tumor DNS alapú EGFR mutáció analízis szerepe a tüdődaganatos betegek monitorozásában és diagnosztizálásábanSzabó, Bence Zsolt; Szöllősi, Zoltán; Egyetemen kívüli; DE--Általános Orvostudományi Kar; Fejes, Zsolt; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina IntézetBevezetés: A tüdődaganatok szövettani megkülönböztetése és molekuláris diagnosztikája alapvető lépés a megfelelő terápiás vonal megválasztása érdekében. Szövettani mintavételek mellett, liquid biopsziás mintavételek alkalmazása is egyre elterjedtebb az onkológiai gyakorlatban, a különböző driver mutációk igazolására. Ezen driver mutációk csoportjába tartozik az EGFR gén mutációja, amelyekre napjainkban célzott kezelések állnak rendelkezésre. Célkitűzések: A Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Tüdőgyógyászati osztályain levett vérmintákból keringő tumor DNS izolálása, és az izolátumokból az EGFR mutáció kimutatása, és a betegek kórelőzményei alapján a molekuláris vizsgálatok eredményeit a szövettani vizsgálatok eredményeivel összehasonlítani. Anyagok és módszerek: 147 tüdődaganatos beteg beteganyaga került feldolgozásra retrospektív adatelemzés módszerével a 2024. 01. 01. és 2025. 11.01. közötti időszakban. Eredmények: A 147 vizsgált betegből 81 nőbeteg és 66 férfibeteg volt, A betegek átlagéletkora 68 év volt. Az esetek 88%-ban a diagnosztizált tüdődaganat inoperabilis volt, 62%-ban technikailag inoperabilis. Leggyakrabban felhasznált diagnosztikus modalitások a CECT, illetve PET-CT voltak az operabilitási státusz meghatározására. 69%-ban kiegészítésként vettek liquid biopszát a betegektől. A leggyakrabban előforduló szövettani diagnózis az adenocarcinoma volt. Szövettani mintákból a leggyakrabban kimutatott genetikai mutációk a KRAS, 2. exon 12/13 kodon, aktiváló mutáció és a EGFR, 19. exon deletio voltak. A betegek 20%-ban irradiációt és 16%-ban Gefitinib terápiát alkalmaztak. 21 betegnél jelent meg mutációváltás az EGFR 21. exon L858R mutációja volt, ahol a mutáció megjelenése vagy annak megszűnése ugyan olyan arányban jelent meg, a betegek 62%-ban a mutációk egy éven belül igazolhatóak voltak. Megbeszélés: A nők és a férfiak nagyjából ugyanolyan mértékben voltak érintettek, az idősebb korosztályban. A daganatok többsége technikai inoperabilitást mutatott, stadizáló modalitásként a CT és a PET-CT volt jelen. A betegek túlnyomó többségénél adenocarcinoma diagnózisát állították fel, 53 beteg esetében igazolódott mutáció. Leggyakrabban használt terápiás modalitás az irradiáció mellett a Gefitinib terápia volt. 50%ban történt utánkövetés ahol 21 esetben igazolódott a betegeknél a mutációváltás.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Anti-TNF-α kezelés hatása az endothelsejtek jelenlétében mért, TNF-α indukált trombin képződésre in vitro vizsgálatokbanPlerpa, Lili; Bekéné Debreceni, Ildikó; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Mádi, András; Általános Orvostudományi Kar::Biokémiai és Molekuláris Biológiai IntézetFokozott TNF-α termelődés figyelhető meg gyulladásos kórképekben. Az autoimmun betegségek közül rheumatoid arthritisben, gyulladásos bélbetegségekben és pikkelysömörben széles körben alkalmazzák a TNF-α elleni biológiai terápiákat. Klinikai adatok megerősítették, hogy az anti-TNF-α antitestek gátolják a betegség progresszióját, csökkentik a csontvesztést és a sebészeti beavatkozás számát. Az általunk vizsgált infliximab is ezen TNF-gátlók közé tartozik. Vizsgálataink során célul tűztük ki, hogy in vitro körülmények között megvizsgáljuk az infliximab kezelés hatását a TNF-α kiváltott endothelsejt aktivációra és az endothelsejtek jelenlétében mért trombin képződésre.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A csökkent nyáltermeléssel összefüggő szájnyálkahártya eltérések mikrobiomjának vizsgálataMolnár, Zsófia; Szarka, Krisztina Zsuzsanna; Egészségtudományi Kar; Metagenomikai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; A TDT elnökség által kijelölt 2 titkos bíráló; Általános Orvostudományi KarA legfrissebb tanulmányok szerint a mikrobiom, és a szervezet állapota között szoros összefüggés van. Az orális mikrobiom összetétele és abban bekövetkező változások indikátorai lehetnek a szájnyálkahártya elváltozásoknak. Jelen tanulmány célja a mikrobiális szájflóra diverzitásának és szerkezetének vizsgálata, mely négy betegcsoportra terjedt ki, mint a xerostomia (n=20), hyposalivatio (n=12), az Sjögren-szindróma (n=6), a Bechterew (n=4), valamint a kontroll (n=15) és 57 mintát tartalmazott. A mikrobiális közösségek profilozását 16S rDNS alapú metabarcoding eljárással végeztük. A szekvenálás Oxford Nanopore (ONP) technológia alkalmazásával történt. A szekvenálás során keletkezett adatok bioinformatikai-statisztikai módszerekkel kerültek kiértékelésre. Az ONP technológiával generált adatok hibaszázaléka relatíve magas, így kifejezetten erre a célra fejlesztett EMU szoftvert alkalmaztunk, mellyel meg tudtuk határozni a minták mikrobiális összetételét faj szinten. A törzsszintű relatív abundancia elemzés azt mutatta, hogy a kontroll, a hyposalivált és a xerostomia csoport mikrobiális összetétele hasonló, amelyet a Proteobacteria és a Firmicutes törzsek dominanciája jellemez, míg az Actinobacteria, a Bacteroidetes és a Fusobacteria törzsek alacsonyabb gyakorisággal vannak jelen, minimális eltérést mutatva a csoportok között. Az alfa-diverzitást a Shannon- és Simpson-indexek alapján mérve nem tapasztaltunk szignifikáns különbségeket a csoportok között. A béta-diverzitás Aitchison-távolságon alapuló elemzése a PCoA-ábrákon eltérő klasztereződési mintázatokat mutatott a kontrollcsoport, a hyposalivatio és xerostomia páciensek között genus szinten. A PERMANOVA teszt szignifikáns különbségeket igazolt a kontrollcsoport, illetve a hyposalivatio és xerostomia csoportok között (p <0,05). A törzsszintű eloszlásban megfigyelhető eltérések voltak az egyes minták között a kontroll és a hyposalivatio csoport, valamint a kontroll és a xerostomia csoport között is; ugyanakkor a csoporton belüli diverzitási értékek variabilitása viszonylag magas volt, különösen a patológiás állapotokban. Az ALDEx2 szoftverrel végzett differenciális abundancia elemzés mutatott szignifikáns, statisztikailag megbízható változásokat a mikrobiális összetételben. Az alacsony mintaszám korlátozta a szájüregi mikrobióta diverzitásának és összetételének statisztikai megbízhatóságát; a csökkent nyáltermeléssel összefüggő mikrobiális változások pontosabb feltárásához további, nagyobb mintaszámú vizsgálatok szükségesek.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A FAPI (Fibroblast Activation Protein Inhibitor) szerepe a nukleáris medicinábanBalogh, Miklós; Trencsényi, György; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Nukleáris Medicina Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Nyesténé Nagy, Teréz; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Radiológiai TanszékA diplomamunka a fibroblaszt aktivációs fehérje (FAP) célzott képalkotásának és terápiás alkalmazásának modern szerepét vizsgálja, különös tekintettel a FAPI (Fibroblast Activation Protein Inhibitor) molekulák diagnosztikai és theranostic jelentőségére. A dolgozat áttekinti a tumormikrokörnyezet biológiai sajátosságait, a FAP expressziójának szerepét az onkológiai folyamatokban, valamint részletesen bemutatja a FAPI-rádiófarmakonok kémiai és farmakológiai tulajdonságait. A FAPI PET/CT klinikai alkalmazási lehetőségeit daganatos és nem daganatos betegségekben egyaránt tárgyalja, kiemelve a technológia előnyeit az FDG PET-tel szemben. A dolgozat hangsúlyozza a FAPI theranostic potenciálját és jövőbeli kutatási irányait, amelyek várhatóan jelentős hatással lesznek az onkológiai diagnosztikára és személyre szabott terápiára.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Fémműtermék csökkentő algoritmusok alkalmazási lehetőségei CT vizsgálatok soránGáspárdy, Hajnalka; Balázs , Ervin; Klinikai Központ; Klinikai Központ::Kenézy Gyula Campus; DE--Általános Orvostudományi Kar; Béresova, Monika; Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Képalkotó Intézet::Radiológiai TanszékA szakdolgozat a fémimplantátumok által okozott műtermékek csökkentésének lehetőségeit vizsgálja CT-vizsgálatok során. Bemutatja a leggyakrabban alkalmazott fémműtermék-csökkentő algoritmusokat (iMAR, O-MAR, Smart MAR), működési elvüket és hatékonyságukat. A dolgozat célja a képminőség javításának és a diagnosztikai pontosság növelésének bemutatása, valamint egy gyakorlati ajánlás kidolgozása a radiológiai gyakorlat számára.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Kényszerbetegség és kényszeres személyiségzavar, a hatékony kezelés lehetőségeiSolymosi, Adrienn; Égerházi, Anikó; Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Fekete, Zita; Kovács, Attila István; Általános Orvostudományi Kar::Magatartástudományi Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Pszichiátriai TanszékA kényszerbetegség a negyedik leggyakoribb pszichiátriai kórkép a világon, hazánkban a betegség élettartam prevalenciája 2,8%. A kórkép tanulmányozását indokolja, hogy a tünetek már fiatalkorban megjelenhetnek, a páciens életminőségét jelentős mértékben ronthatják és az érintettek gyakran élethosszig tartó kezelésre szorulnak. Kényszeres személyiségzavarral együtt való tárgyalását, a differenciáldiagnosztikai nehézségek, valamint a terápiás intervenciók hatékonyságában tapasztalható eltérések indokolják. Diplomamunkám célja, hogy a rendelkezésre álló kutatási eredmények feldolgozásával, átfogó képet nyújtson a kényszerbetegség etiológiájáról, tünettanáról, legelterjedtebb diagnosztikai lehetőségeiről, valamint a kórképhez leggyakrabban társuló pszichiátriai kórképekről. Összefoglalómban áttekintem a kényszerbetegség és a kényszeres személyiségzavar között fennálló kapcsolat sajátosságait, és kiemelt figyelmet fordítok a rendelkezésre álló terápiás lehetőségekkel kapcsolatos adatgyűjtésre.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Policisztás ovárium szindróma terhességi kockázatai és a megelőzés lehetőségeiNagy-Szalontay, Emese; Jakab , Attila; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Bubnó, Orsolya; Diószegi , Ágnes; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Endochrinológiai TanszékDolgozatom irodalmi áttekintés a policisztás ovárium szindróma (PCOS) és a terhesség kapcsolatáról. A szakirodalom és kutatási eredmények áttekintése után a policisztás ovárium szindróma patomechanizmusai és a terhesség alatti folyamatok kapcsolatát elemeztem. Ismertetem a betegség hátterét, tüneteit és kezelési lehetőségeit. Kitérek a PCOS által okozott infertilitásra és annak terápiás megközelítéseire, egészen az asszisztált reprodukciós eljárásokig. Központi témám a PCOS terhességi kockázatai: részletezve a kora és késői terhességi szövődményeket, ezek kezelését. Az érintett várandósok gondozásának sajátosságait, a magzati és anyai kockázat csökkentésére és megelőzésére irányuló lehetőségeket. A témaválasztás aktualitását mutatja, hogy a policisztás ovárium szindróma a leggyakrabban előforduló nőgyógyászati endokrinológiai rendellenesség a reproduktív korú nőknél. Egy komplex endokrin és anyagcserezavar, ami az ováriumokat, a női reproduktív rendszert, a test metabolikus és hormonális egyensúlyát érinti. A PCOS összetett, poligénes öröklődésű, multifaktoriális meghatározottságú tünetegyüttes, aminek prevalenciája 8-15% a fogamzóképes korú nőknél. Az anovuláció miatti infertilitás elsőszámú oka, ezért minél korábbi életkorban történő felismerése kulcsfontosságú a reproduktív egészség szempontjából. Nőgyógyászati szövődményeken kívül növeli a kardiovaszkuláris megbetegedések, 2-es típusú diabétesz kockázatát, krónikus gyulladásos állapotot okoz és az érintett betegek mentális egészségére is hatással van. Számos jellegzetes tünete (akné, hirsutizmus, menstruációs zavarok, inzulinrezisztencia, túlsúly) ellenére világszerte alul diagnosztizált állapot, az érintett nők csupán mintegy harminc százaléka kerül felismerésre, így napjainkban is rendkívül fontos területet képvisel a nőgyógyászatban.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Anthocyaninokban gazdag Prunus Cerarus kivonat hatásának vizsgálata experimentális dermatitis modellenGaál, Réka; Kiss, Rita; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarA psoriasis egy élethosszig tartó progresszív bőrbetegség, mely jelenleg még nem gyógyítható. Különböző terápiás eljárások hatására a tüneteket mérsékelni tudjuk, illetve a tünetmentes időszakokat képesek vagyunk meghosszabbítani. Napjainkban a polifenolok egyre inkább a tudományos kutatások előterébe kerültek, bizonyított antioxidáns, antikarcinogén és gyulladáscsökkentő hatásuk miatt. Ennek tükrében kutatásunk elsődleges célja olyan hatóanyagok felkutatása, melyekkel hatékonyan befolyásolhatóak lennének a bőr károsodásában jelentős szerepet játszó apoptózisos, nekrózisos, autofágiás folyamatok. Kutatásainkhoz magas anthocyanin tartalmú meggy mátrixot használunk imiquimod-indukálta psoriasis dermatitis patkány modellen. Az IMQ indukálta psoriasis modellt felnőtt, hím SD patkányokban váltottuk ki 62,5 mg 5%-os Aldara (IMQ tartalmú) krém helyi alkalmazásával. Az állatokat 4 csoportba osztottuk, csoportonként pedig 5 állat a következők szerint: előkezelt kontroll csoport (0,1%-os mometazon kenőcs); anthocyaninnal előkezelt csoport (10% anthocyanin tartalmú krém); utókezelt kontroll csoport (0,1%-os mometazon kenőcs); anthocyaninnal utókezelt csoport (10% anthocyanin tartalmú krém). A psoriasis tünetek kiváltásához az állatok hátán egy meghatározott nagyságú, téglalap alakú bőrfelületet (2 x 3 cm) leborotváltunk. Előkezelés esetében 12 napig kezeltük az állatokat mometazon kenőccsel (kontroll), illetve 10% anthocyanin tartalmú krémmel, majd következett az Aldara krém alkalmazása 6 napon keresztül, amellyel kialakultak a pikkelysömörhöz hasonló bőrelváltozások. A 7. napon megkezdtük az állatok terápiás kezelését az előkezelés alatt használt készítményekkel. Az állatok hátán a bőrelváltozásokat naponta ellenőriztük. A kísérlet végpontján a modellállatok életének kíméletes kioltása után, szövetmintákat vettünk mindegyik kísérleti állat bőréből a kezelt, illetve kezeletlen bőrfelületekből egyaránt. A minták egy részét 10%-os formalinba helyeztük, míg a másik részét azonnal lefagyasztottuk folyékony nitrogénben, és -80°C-on tároltuk a molekuláris biológiai vizsgálatok céljára. Eredményeink alapján elmondható, hogy 1) az imiquimod kezelés hatására a jellemző tünetek 6 nap után jellegzetessé váltak; 2) az előkezelt állatok esetében bőrelváltozások kisebb mértékben alakultak ki; 3) az utókezelt állatok esetében az imiquimod kezelés hatásai hamarabb és látványosabban jelentkeznek, melyeket az anthocyanin tartalmú kenőcs képes volt helyreállítani.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Szolid tumorok molekuláris diagnosztikájaÁgai-Kovács, Beatrix; Méhes, Gábor; Általános Orvostudományi Kar::Pathológiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Virga, József; Balog, Klaudia; Általános Orvostudományi Kar::Onkológiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti IntézetNők körében a tüdőrák után az emlőrák a leggyakoribb daganatos megbetegedés. Számos hajlamosító tényező van a kialakulására, úgymint a női nem, az emlő parenchyma magas denzitása, az 50 év feletti életkor, a nagy és a közepes penetranciájú csírasejtes mutációk, a családi halmozódás, mellkast ért nagydózisú ionizáló sugárzás fiatal életkorban, a korai menarche, a késői menopauza, a késői első terhesség, a nulliparitás, a szoptatás mellőzése, az exogén hormonterápia, valamint a posztmenopauzális elhízás. A 2019-ben kiadott WHO klasszifikáció az emlődaganatokat epithelialis-, fibroepithelialis-, mesenchymalis-, neuroendokrin- és haematolymphoid eredetű csoportokba sorolja, továbbá elkülöníti a jóindulatú, precancerosus és malignus tumorokat. Az emlőtumorokat további 4 molekuláris alcsoportra lehet elkülöníteni: luminal A, luminal B, Her-2-enriched és basal-like emlőcarcinoma. Legfontosabb prognosztikai tényezők a tumor teljes mérete, az invazív tumor mérete, a nyirokcsomó-státusz, a daganat differenciáltsági foka, a mitotikus aktivitás, a tumort infiltráló limfociták, a hormonreceptor és a HER2 státusz, illetve a Ki67. Napjainkban számos prognosztikus és prediktív teszt áll rendelkezésre az emlőcarcinomák kiújulásának megjóslására és az adjuváns kemoterápia szükségességének megállapítására, szakdolgozatom célja ezeknek a módszereknek az összegyűjtése és ismertetése volt. A leggyakrabban alkalmazott teszt az Oncotype DX, amely 16 tumorgén és 5 referenciagén segítségével megjósolja a daganat várható kiújulását és az adjuváns kemoterápia szükségességét. A Mammaprint 70 gén expresszióját vizsgálja, segítségével alacsony és magas kockázatú csoportok különíthetők el, mely szintén fontos a kemoterápiás kezelés szükségességének megállapításához. A Prosigna teszt 50 gént vizsgál, eredménye meghatározza a tumor molekuláris altípusát, valamint kiszámítja a ROR pontszámot, amely a következő tíz évben bekövetkező távoli kiújulás valószínűségét becsüli meg. Az Endopredict 12 gént vizsgált, célja, hogy előre jelezze a távoli áttét kialakulásának kockázatát és segítse a hosszútávú adjuváns endokrin terápia szükségességének megítélését. A teszt azoknál a betegeknél hasznos, akiknél a hagyományos klinikopatológiai jellemzők alapján nem egyértelmű, hogy szükség van-e kemoterápiára, illetve indokolt-e a hormonterápia kiterjesztése. Az Sensitivity to Endocrin Therapy Index-et abból a célból fejlesztették ki, hogy megjósolják az ER+ emlőcarcinomák hormonális terápiára adott válaszát. Az IHC4-teszt a ER-, PR-, HER2- és KI67-gének immunhisztokémiai meghatározásán alapszik. Az IHC4 által alkalmazott formula a gének pozitivitásán kívül a kifejeződésének mértékét is figyelembe veszi ahhoz, hogy megbecsülje a várható kockázatot. Mindezeknek a vizsgálatoknak az alkalmazásával lényegesen csökkenthető a betegek alul- vagy túlkezelése, hiszen a kemoterápia sokszor kellemetlen mellékhatásokkal jár, amelyek hatással vannak mind a fizikai, mind a mentális egészségre.Tétel Korlátozottan hozzáférhető INFLAMMATORY CYTOKINES AND COVID-19 ASSOCIATED COAGULOPATHY IN PREGNANCY: A PROSPECTIVE, CASE-CONTROL STUDYAnayo-Ezikeoha , Chukwudi Charles; Bagoly, Zsuzsa; Tóth, Eszter Lilla; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet::Klinikai Laboratóriumi Kutató Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Krisztina; Általános Orvostudományi KarBackground. Coronavirus disease 2019 (COVID-19) is associated with enhanced inflammatory response and disturbed hemostasis balance. Little is known about the association between the COVID-19-induced inflammatory response and hemostasis alterations in pregnancy, and their associations with the clinical course. Aims. To test a comprehensive set of inflammatory cytokines in pregnant women with/without COVID-19 and correlate results with a global test of hemostasis (thrombin generation assay, TGA), as well as with maternal and perinatal outcomes. Methods. In this single-center observational case-control study, 100 women with acute COVID-19 at 24-40 gestational weeks (COVID-19+ group) and 100 healthy age- and gestational week-matched pregnant women (COVID-19- group) were enrolled. All women were outpatients with mild/no symptoms at admission. Acute infection was confirmed/ruled out using SARS-CoV-2 RT-PCR and/or antigen test. Blood was taken on admission and the levels of 13 inflammatory cytokines/chemokines (IL-6, IL-1ß, IFN-α2, IFN-γ, TNF-α, MCP-1, IL-10, IL-8, IL-12p70, IL-17A, IL-18, IL-23, IL-33) were analyzed using the LEGENDPlex bead-based immunoassay by flow cytometry. TGA was performed from all samples, and lag time, endogenous thrombin potential, peak thrombin were calculated. Detailed clinical parameters of pregnancy, labour and postpartum period were registered. All women were followed for 6 weeks postpartum. Results. In the COVID-19+ group, IL-6, IFN-α2, IFN-γ, MCP-1, IL-10, IL-12p70, IL-17A, IL-18, IL-23, IL-33 were significantly increased as compared to the non-infected group. TG was significantly decreased in the COVID-19+ vs. COVID-19- group (peak thrombin: 531±139 vs. 594±104 nM, p=0.017). Admission IL1, and IL-33 were significantly lower, while IL-18 was significantly higher in cases when COVID-19 became more severe (stage 2 disease requiring O2 therapy, n=9 patients). In the COVID 19+ group, postpartum hemorrhage (PPH) developed in 4 cases, associated with significantly increased IL-8, IL-17A and IL-23 levels vs. those without PPH. IL-6, IFN-α2, MCP-1, IL-10, IL-17A and IL-18 showed a significant negative correlation with TG parameters. Thrombotic events did not occur in either group. Conclusions. Third trimester COVID-19+ pregnancies were associated with increased inflammatory cytokine levels and decreased TG. Increased IL-8, IL-17A and IL-23 levels were suggestive of future PPH events, warranting further investigations in larger cohorts.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az autizmus spektrum zavar etiológiája, genetikai háttere, peri- és prenatalis kockázati tényezőiSmider, Rebeka; Katona, Nóra; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Bálega, Erika; Kovács, Petronella; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; Egyetemen kívüliAz autizmus spektrum zavar egy komplex idegrendszeri rendellenesség, melyben a kommunikáció, a szociális interakciók és a viselkedés jellegzetes eltérései figyelhetőek meg. Fontos, hogy foglalkozzunk a kórképpel és felderítsük a lehetséges kockázati tényezőket, kiemelten fókuszálva a befolyásolható, esetleg megelőzhető rizikófaktorokra, ezzel is csökkentve a betegség kialakulásának valószínőségét, esetleg súlyosságát. Az autizmus kialakulásában mind genetikai, mind környezeti tényezők szerepet játszanak, dolgozatom célja ezen tényezők összegyűjtése és másodelemzés készítése a meglévő szakirodalmak alapján. A környezeti tényezőkön belül a perinatalis és a prenatalis kockázati tényezőket vizsgálom. A perinatalis tényezők közül a koraszülöttség, az alacsony születési súly, a gestacios korhoz képest kis születési súly, a születéskori hypoxia, asphyxia és az autizmus kialakulása közötti összefüggéseket keresem. A prenatalis tényezőkön belül pedig az anyai rizikófatorokkal foglalkozom, különösen a 35 év feletti anyai életkor, a terhességi diabetes, a terhességi magasvérnyomás, a terhesség alatti anyai fertőzések és a magzatban kialakuló autizmus közötti kapcsolatot vizsgálom. A szakirodalmak és metaanalízisek alapján kijelenthető, hogy a fentebb felsorolt tényezők, bár kis mértékben, de szignifikánsan növelik az autizmus kialakulásának valószínűségét, együttes jelenlétük pedig jelentősen növeli a kockázatot.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az idegrendszer sérülései és regenerációja – ECM lehetséges szerepei a regenerációbanMata , Norbert; Gaál, Botond; Általános Orvostudományi Kar::Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Deák , Ádám; Matta, Csaba; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani IntézetDiplomamunkámban szeretném bemutatni az idegrendszer sérüléseit és regenerációs lehetőségeiket. Érdemes összehasonlítani a perifériás idegrendszert a központi idegrendszerrel, mivel különbségeik a regenerációs folyamatokban is megnyilvánulnak. Részletesen kitérek a gliasejtekre és az extracelluláris mátrixra. A diplomamunkám első részében írok a károsító hatások következtében kialakuló neuropatológiai változásokról. Kitérek a sejteket és idegrostokat ért elváltozásokra. Tárgyalom a Schwann-sejteket, oligodendrogliákat, mielin-hüvelyt ért változásokat és azokra adott regenerációs lehetőségeket. Kitérek a klinikumra, vagyis bemutatóm az idegrendszeri károsító hatások mechanizmusait. A gliasejtek részt vesznek a regenerációs folyamatokban. Nagyon fontos szerepük van a helyreállításban. A gliákat illetőn sok különbség fedezhető fel a centrális kontra perifériás idegrendszer esetében. Fontosnak tartom a gliasejtek regenerációs folyamatokban betöltött szerepeiket, így részletesen értekezem a központi és környéki idegrendszer támasztó, segítő sejtjeiről. Bemutatom a hasonlóságokat és különbségeket a centrális és perifériás idegrendszeri regenerációs folyamataiban. Az idegsérülések típusait elemezve tárgyalom a kezelési lehetőségeket és a prognózist. Kitérek az őssejtek szerepére is. Ma már tudjuk, hogy a központi idegrendszerben is vannak úgynevezett különleges őssejt nichek, ahol speciális környezetben és körülmények között tudnak megbújni a neurális őssejtek. Ilyen helyek találhatók a centrális idegrendszerben: hippocampus, oldalkamrák fala. Bemutatom a sejten belüli védelmi mechanizmusokat is (itt a hősokk fehérjék szerepét részletezem). Az extracelluláris mátrix (ECM) bemutatása, részletesen a neurális sajátságokra kitérve alkotja diplomamunkám gerincét. Mai tudásunk szerint a neurális ECM nélkülözhetetlen mind a fejlődő idegrendszer, mind a felnőtt idegrendszer számára. Extracelluláris mátrix nélkül nincs emberi élet. Ma a neurális ECM kutatása az egyik forró pont az idegtudományokban. Számos idegrendszeri betegséget kötnek részben vagy egészben az extracelluláris mátrix kóros állapotához. Az ECM biztosítja az optimális közeget az őssejtek, progenitor sejtek számára az őssejt fészkekben. Az ECM nélkül nincs a szinapszisokban ingerületátvitel. Szükség van rájuk a szinaptikus plaszticitásban. ECM nélkül a fejlődő idegrendszerben a neuronok vándorlása nem tudna megvalósulni. Ez a speciális struktúra irányítja az idegsejtek nyúlványainak növekedését és fejlődését. Számos biológiailag aktív anyagot köt meg és tárol. Részletesen kitérek az ECM alkotóelemeire és jellemzem azokat. A sejtek túléléséhez és proliferációjukhoz nélkülözhetetlen az extracelluláris mátrix. Az ECM szerepet játszik a sejtek polaritásuknak, alakjuknak és formájuknak a kialakulásában. Az agy jóval bonyolultabb felépítésű más szervekhez képest. Összetett, bonyolult architechtúrát mutat, melyben egy dinamikus hálózat jön létre a neuronok, gliasejtek és a vasculáris rendszer elemei között. A szinapszisok fenntartása és átalakítása aktív feladat. Sejt-sejt és sejt-mátrix kapcsolatok szabályozzák a neuronok és gliasejtek szerveződését és a szinapszisok lokalizációját. Az idegrendszeri struktúrák ECM-be ágyazódnak, amelyek rostképző és hálózatképző fehérjék, melyek membránhoz rögzítetten alkotnak bonyolult hálózatot vagy szekretált glikozaminoglikánok alkotják. A neurális ECM-nek fontos szerepe van az idegrendszer élettani funkcióiban és patológiás állapotaiban. A legújabb tanulmányok olyan betegségekkel hozzák összefüggésbe a neurális extracelluláris mátrixot, mint például a függőségek, bipoláris zavarok, daganatos betegségek terjedése, autizmus, tanulási zavarok, dementia, epilepszia stb.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A vastagbél diverticulosis kezeléseFabu, Rozália; Bubán, Tamás; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Gastroenterológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Vitális , Zsuzsanna; Tóth , László József; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Gastroenterológiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Pathológiai IntézetDolgozatomban a vastagbél diverticulosis jellemzőit, kialakulását, diagnosztikáját, kezelését és megelőzését ismertetem. Célom az volt, hogy a legfrissebb szakirodalmak alapján bemutassam a betegség legfontosabb kockázati tényezőit, klinikai megjelenési formáit és az aktuális terápiás irányelveket. Részletesen bemutatom a diverticulosis etiológiai tényezőit, kiemelve az életkor, az étrend és az életmód szerepét a betegség kialakulásában. Ismertetem a különböző osztályozási rendszereket, köztük a DICA-klasszifikációt. A terápiás részben összefoglalom a gyógyszeres és diétás kezelési lehetőségeket a legújabb szakmai ajánlások alapján. A munka részeként retrospektív vizsgálatot is végeztem, melyben 400 colonoscopiával diagnosztizált beteg adatait elemeztem, figyelemebe véve többek között a társbetegségeket és a kapott gyógyszeres terápiákat. Eredményeim nem mutattak szignifikáns összefüggést a diverticulosis súlyossága és a társbetegségek száma között, viszont megállapítottam, hogy a klinikánkon alkalmazott gyógyszeres kezelési gyakorlat összhangban áll a nemzetközi guidelineokkal.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A rapid szekvencia indukció indikációi és biztonságos kivitelezéseKisvárday-Papp , Dániel Kolos; Fülesdi, Béla; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Asztalos, László; Puskás, István; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati IntézetDiplomamunkám középpontjában a rapid szekvencia indukció (RSI) indikációi és biztonságos kivitelezése áll, különös tekintettel az aneszteziológiai és sürgősségi orvoslás gyakorlatára. Az RSI célja, hogy minimalizálja a légúti komplikációk, például az aspiráció vagy hypoxia kockázatát, miközben biztosítja a gyors és hatékony légútbiztosítást. Érintettem az időfaktor jelentőségét különösen súlyos traumás agysérülés vagy stabil, de késleltetve biztosított légúti beavatkozások esetében. Eredmények bizonyítják, hogy az időben végzett RSI javítja a neurológiai és halálozási kimeneteleket. Szemléztem a különböző izomrelaxánsok alkalmazását, hatékonyságát és mellékhatásait. Az elemzés rámutat arra, hogy a relaxánsok használata szignifikánsan csökkenti az intubációs szövődményeket, különösen a többszöri intubációs kísérletek által okozott traumák esetében. Továbbá a rocuronium és szukcinil-kolin összehasonlítása során kiderült, hogy míg a szukcinil-kolin gyorsabb hatást nyújt, több mellékhatással járhat (például hyperkalaemia, bradycardia, malignus hyperthermia). A rocuronium biztonságos alternatíva lehet, különösen, ha sugammadex-szel kombinálva alkalmazzák. A neuromuszkuláris blokád és reverziója kapcsán kitértem a sugammadex és egyéb reverziós szerek hatékonyságára és alkalmazási körülményeire a perioperatív és sürgősségi helyzetekben. Ezentúl a perioperatív anaphylaxia kérdéskörének áttekintése során a neuromuszkuláris blokkolók, antibiotikumok és egyéb szerek használata során gyűjtött információkat összegeztem. A dolgozat külön kiemeli az incidenciákat. A dolgozat rámutat arra, hogy az RSI sikeressége és biztonságossága a pontos időzítésen, a megfelelő gyógyszerválasztáson és a protokoll követésén múlik. A modern RSI technikák és szerek, mint például a rocuronium és sugammadex, hatékonyabbá és biztonságosabbá teszik az eljárást, miközben gondos használat mellett minimalizálhatják a szövődményeket.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Aorta aneurizma miatt operált betegek rövid-és középtávú utánvizsgálati eredményeiNagy, Natália; Szerafin, Tamás; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Szívsebészeti Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Soltész, Pál; Horváth , Ambrus; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Szívsebészeti TanszékAz aorta aneurizma egy potenciálisan életet veszélyeztető kardiovaszkuláris kórkép, amelynek kimenetelét a beteg állapota, társbetegségei és a választott sebészi technika jelentősen befolyásolja. Vizsgálatunk célja a Debreceni Egyetem Szívsebészetén 2007 és 2022 között mellkasi aorta aneurizma miatt operált 488 beteg rövid- és középtávú eredményeinek értékelése volt. Retrospektív módon elemeztük a pre-, intra- és posztoperatív adatokat, a szövődményeket, valamint a halálozási és reoperációs rátákat. A teljes keringésleállítással és aortaív cserével járó beavatkozások magasabb szövődményrátával és mortalitással társultak, mint az izolált aortaműtétek. A leggyakoribb posztoperatív szövődmény a pitvarfibrilláció volt (33,8%), míg neurológiai eltérés 8,2%-ban, tartós pacemaker-beültetés 9,2%-ban fordult elő. A teljes utánkövetés alatt 100 beteg (20,5%) igényelt reoperációt, és 90 beteg (18,4%) hunyt el. Eredményeink alapján a betegre szabott műtéti stratégia megválasztása kulcsfontosságú a szövődmények csökkentése és a hosszú távú túlélés javítása érdekében.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Klinikopatológiai megfigyelések agyi keringészavarral kezelt betegeinknél a reperfúziós kezelések bevezetése előtti és utáni időszakbanReviczki, Dénes; Bencs , Viktor; Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarAz ischemiás stroke világszerte a vezető halálokok közé tartozik. A reperfúziós terápiát a Neurológia Klinikán a kétezres évek elején vezették be. 2007-től a Klinika az Auguszta Tömbben működik, ahol korszerű intenzív osztály, csőposta révén gyors laborvizsgálati lehetőség és ugyanazon épületen belül belgyógyászat, kardiológia, idegsebészet, valamint teljes képalkotó diagnosztika áll rendelkezésre. Célkitűzésünk volt felmérni, hogy tükröződik-e klinikai és patológiai vizsgálatokban a javuló diagnosztikus és terápiás feltételrendszer. Összehasonlítottuk a nemeket, életkort, ápolási napok számát, iv. trombolízis, vérzéses transzformáció, pneumónia, trombotikus szövődmények, valamint a tumorok gyakoriságát a reperfúziós éra előtt (1989-1999) és után (2007-2017).Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az agyi vérátáramlás változásának vizsgálata enyhe és súlyos preeclampsiábanMolnár, Luca Panka; Fülesdi, Béla; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarHáttér és kérdésfelvetés: A korábbi vizsgálatok azt igazolták, hogy preeclampsia (PE) és eclampsia során az agyi hemodinamika jelentős fokú változása következik be, amely súlyos, helyenként életet veszélyeztető szövődmények forrása lehet. A jelen vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az agyi hemodinamika változása és az agyi keringés autoregulációja különbözik-e enyhe és súlyos preeclampsia esetén. Az erre vonatkozó nemzetközi adatok hiányosak. Betegek és módszerek: Terhességük harmadik trimeszterében járó egészséges és preeclampsiás terheseket vizsgáltunk. A jobb arteria cerebri media (MCA) áramlását vizsgáltuk trnascranialis Doppler segítségével a beteg bal oldalra fordult helyzetében, majd 5 perccel a hanyatt fordult helyzet felvételét követően (roll over test= ROT). A szisztémás vérnyomás mérésére rutin sphygmomanometert használtunk. A preeclampsia súlyosságának megítélését egy független szülész végezte a klinikai tünetek és a laboratóriumi vizsgálatok alapján. A TCD- t végző személyek nem ismerték, hogy a várandós személyek mely csoportba tartoztak. Eredmények: 21 egészséges terhest (átlagéletkor: 26.1±5.1 év), 11 enyhe PE (28.2±6.8év) és 18 súlyos PE (29±7.4 év) beteget vizsgáltunk. Az artériás középvérnyomás (MAP) mindhárom csoportban szignifikánsan emelkedett a ROT során: normal: 106.3±16.3 - 113.8±15.9 Hgmm, enyhe PE: 96.6 (CI: 93-111) - 106 (CI: 104-116) Hgmm, súlyos PE: 106.3±16.3 - 113.8±15.8 Hgmm. Az MCA átlagsebessége (MCAV) bal oldalra fordult helyzetben szignifikánsan alacsonyabb volt a kontroll személyekben, mint preeclampsiában: MCAV kontroll: 71.2±12.7 cm/s, enyhe PE: 78.2±19.4 cm/s, súlyos PE: 96±15.6 cm/s, p<0,001. Hanyatt fekvő helyzetbe fordulást követően az MCAV mindegyik csoportban csökkent, de a csoportok közötti különbség megmaradt: kontroll: 71 (CI: 62.5-74) cm/s, enyhe PE: 76 (CI: 61-92,7) cm/s, súlyos PE: 89 (CI 72-100) cm/s, p=0,014. A MAP %-os változásának lépcsőzetes növekedését figyeltük meg ROT során a normál terhesség-enyhe PE- súlyos PE irányban, amelyhez az MCAV %-os értékének csökkenése és a pulzációs index emelkedése társult. Következtetések: Eredményeink alapján az agyi keringés autoregulációja mind enyhe, mind súlyos PE-ban megtartott.