Hallgatói dolgozatok (Általános Orvostudományi Kar)
Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez
Az Általános Orvostudományi Kar 2012-ben létrejött hallgatói dolgozatainak gyűjteménye.
A Debreceni Egyetemen a hallgatói dolgozatok a 2011-es felsőoktatási törvény 2022. évi törvénymódosításához alkalmazkodva csak az Egyetem által szolgáltatott Eduroam WiFi hálózatra csatlakoztatott eszközről, vagy egyetemi IP címről érhetőek el.
“A sikeres záróvizsgát tett hallgató szakdolgozatát vagy diplomamunkáját a felsőoktatási intézmény tanulmányi rendszerében teljes egészében tárolja, és azokról nyilvántartást vezet. A tárolt szakdolgozatokat és diplomamunkákat – jogszabályban meghatározottak szerint titkosított részek kivételével – a tanulmányi rendszeren keresztül korlátozás nélkül hozzáférhetővé és kereshetővé kell tenni.” A törvényről további részletek: Felsőokt. tv. (új) - 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye.
Böngészés
legfrissebb feltöltések
Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 2202)
Tétel Korlátozottan hozzáférhető Policisztás ovárium szindróma terhességi kockázatai és a megelőzés lehetőségeiNagy-Szalontay, Emese; Jakab , Attila; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Bubnó, Orsolya; Diószegi , Ágnes; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Endochrinológiai TanszékDolgozatom irodalmi áttekintés a policisztás ovárium szindróma (PCOS) és a terhesség kapcsolatáról. A szakirodalom és kutatási eredmények áttekintése után a policisztás ovárium szindróma patomechanizmusai és a terhesség alatti folyamatok kapcsolatát elemeztem. Ismertetem a betegség hátterét, tüneteit és kezelési lehetőségeit. Kitérek a PCOS által okozott infertilitásra és annak terápiás megközelítéseire, egészen az asszisztált reprodukciós eljárásokig. Központi témám a PCOS terhességi kockázatai: részletezve a kora és késői terhességi szövődményeket, ezek kezelését. Az érintett várandósok gondozásának sajátosságait, a magzati és anyai kockázat csökkentésére és megelőzésére irányuló lehetőségeket. A témaválasztás aktualitását mutatja, hogy a policisztás ovárium szindróma a leggyakrabban előforduló nőgyógyászati endokrinológiai rendellenesség a reproduktív korú nőknél. Egy komplex endokrin és anyagcserezavar, ami az ováriumokat, a női reproduktív rendszert, a test metabolikus és hormonális egyensúlyát érinti. A PCOS összetett, poligénes öröklődésű, multifaktoriális meghatározottságú tünetegyüttes, aminek prevalenciája 8-15% a fogamzóképes korú nőknél. Az anovuláció miatti infertilitás elsőszámú oka, ezért minél korábbi életkorban történő felismerése kulcsfontosságú a reproduktív egészség szempontjából. Nőgyógyászati szövődményeken kívül növeli a kardiovaszkuláris megbetegedések, 2-es típusú diabétesz kockázatát, krónikus gyulladásos állapotot okoz és az érintett betegek mentális egészségére is hatással van. Számos jellegzetes tünete (akné, hirsutizmus, menstruációs zavarok, inzulinrezisztencia, túlsúly) ellenére világszerte alul diagnosztizált állapot, az érintett nők csupán mintegy harminc százaléka kerül felismerésre, így napjainkban is rendkívül fontos területet képvisel a nőgyógyászatban.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Anthocyaninokban gazdag Prunus Cerarus kivonat hatásának vizsgálata experimentális dermatitis modellenGaál, Réka; Kiss, Rita; Általános Orvostudományi Kar::Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarA psoriasis egy élethosszig tartó progresszív bőrbetegség, mely jelenleg még nem gyógyítható. Különböző terápiás eljárások hatására a tüneteket mérsékelni tudjuk, illetve a tünetmentes időszakokat képesek vagyunk meghosszabbítani. Napjainkban a polifenolok egyre inkább a tudományos kutatások előterébe kerültek, bizonyított antioxidáns, antikarcinogén és gyulladáscsökkentő hatásuk miatt. Ennek tükrében kutatásunk elsődleges célja olyan hatóanyagok felkutatása, melyekkel hatékonyan befolyásolhatóak lennének a bőr károsodásában jelentős szerepet játszó apoptózisos, nekrózisos, autofágiás folyamatok. Kutatásainkhoz magas anthocyanin tartalmú meggy mátrixot használunk imiquimod-indukálta psoriasis dermatitis patkány modellen. Az IMQ indukálta psoriasis modellt felnőtt, hím SD patkányokban váltottuk ki 62,5 mg 5%-os Aldara (IMQ tartalmú) krém helyi alkalmazásával. Az állatokat 4 csoportba osztottuk, csoportonként pedig 5 állat a következők szerint: előkezelt kontroll csoport (0,1%-os mometazon kenőcs); anthocyaninnal előkezelt csoport (10% anthocyanin tartalmú krém); utókezelt kontroll csoport (0,1%-os mometazon kenőcs); anthocyaninnal utókezelt csoport (10% anthocyanin tartalmú krém). A psoriasis tünetek kiváltásához az állatok hátán egy meghatározott nagyságú, téglalap alakú bőrfelületet (2 x 3 cm) leborotváltunk. Előkezelés esetében 12 napig kezeltük az állatokat mometazon kenőccsel (kontroll), illetve 10% anthocyanin tartalmú krémmel, majd következett az Aldara krém alkalmazása 6 napon keresztül, amellyel kialakultak a pikkelysömörhöz hasonló bőrelváltozások. A 7. napon megkezdtük az állatok terápiás kezelését az előkezelés alatt használt készítményekkel. Az állatok hátán a bőrelváltozásokat naponta ellenőriztük. A kísérlet végpontján a modellállatok életének kíméletes kioltása után, szövetmintákat vettünk mindegyik kísérleti állat bőréből a kezelt, illetve kezeletlen bőrfelületekből egyaránt. A minták egy részét 10%-os formalinba helyeztük, míg a másik részét azonnal lefagyasztottuk folyékony nitrogénben, és -80°C-on tároltuk a molekuláris biológiai vizsgálatok céljára. Eredményeink alapján elmondható, hogy 1) az imiquimod kezelés hatására a jellemző tünetek 6 nap után jellegzetessé váltak; 2) az előkezelt állatok esetében bőrelváltozások kisebb mértékben alakultak ki; 3) az utókezelt állatok esetében az imiquimod kezelés hatásai hamarabb és látványosabban jelentkeznek, melyeket az anthocyanin tartalmú kenőcs képes volt helyreállítani.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Szolid tumorok molekuláris diagnosztikájaÁgai-Kovács, Beatrix; Méhes, Gábor; Általános Orvostudományi Kar::Pathológiai Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Virga, József; Balog, Klaudia; Általános Orvostudományi Kar::Onkológiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti IntézetNők körében a tüdőrák után az emlőrák a leggyakoribb daganatos megbetegedés. Számos hajlamosító tényező van a kialakulására, úgymint a női nem, az emlő parenchyma magas denzitása, az 50 év feletti életkor, a nagy és a közepes penetranciájú csírasejtes mutációk, a családi halmozódás, mellkast ért nagydózisú ionizáló sugárzás fiatal életkorban, a korai menarche, a késői menopauza, a késői első terhesség, a nulliparitás, a szoptatás mellőzése, az exogén hormonterápia, valamint a posztmenopauzális elhízás. A 2019-ben kiadott WHO klasszifikáció az emlődaganatokat epithelialis-, fibroepithelialis-, mesenchymalis-, neuroendokrin- és haematolymphoid eredetű csoportokba sorolja, továbbá elkülöníti a jóindulatú, precancerosus és malignus tumorokat. Az emlőtumorokat további 4 molekuláris alcsoportra lehet elkülöníteni: luminal A, luminal B, Her-2-enriched és basal-like emlőcarcinoma. Legfontosabb prognosztikai tényezők a tumor teljes mérete, az invazív tumor mérete, a nyirokcsomó-státusz, a daganat differenciáltsági foka, a mitotikus aktivitás, a tumort infiltráló limfociták, a hormonreceptor és a HER2 státusz, illetve a Ki67. Napjainkban számos prognosztikus és prediktív teszt áll rendelkezésre az emlőcarcinomák kiújulásának megjóslására és az adjuváns kemoterápia szükségességének megállapítására, szakdolgozatom célja ezeknek a módszereknek az összegyűjtése és ismertetése volt. A leggyakrabban alkalmazott teszt az Oncotype DX, amely 16 tumorgén és 5 referenciagén segítségével megjósolja a daganat várható kiújulását és az adjuváns kemoterápia szükségességét. A Mammaprint 70 gén expresszióját vizsgálja, segítségével alacsony és magas kockázatú csoportok különíthetők el, mely szintén fontos a kemoterápiás kezelés szükségességének megállapításához. A Prosigna teszt 50 gént vizsgál, eredménye meghatározza a tumor molekuláris altípusát, valamint kiszámítja a ROR pontszámot, amely a következő tíz évben bekövetkező távoli kiújulás valószínűségét becsüli meg. Az Endopredict 12 gént vizsgált, célja, hogy előre jelezze a távoli áttét kialakulásának kockázatát és segítse a hosszútávú adjuváns endokrin terápia szükségességének megítélését. A teszt azoknál a betegeknél hasznos, akiknél a hagyományos klinikopatológiai jellemzők alapján nem egyértelmű, hogy szükség van-e kemoterápiára, illetve indokolt-e a hormonterápia kiterjesztése. Az Sensitivity to Endocrin Therapy Index-et abból a célból fejlesztették ki, hogy megjósolják az ER+ emlőcarcinomák hormonális terápiára adott válaszát. Az IHC4-teszt a ER-, PR-, HER2- és KI67-gének immunhisztokémiai meghatározásán alapszik. Az IHC4 által alkalmazott formula a gének pozitivitásán kívül a kifejeződésének mértékét is figyelembe veszi ahhoz, hogy megbecsülje a várható kockázatot. Mindezeknek a vizsgálatoknak az alkalmazásával lényegesen csökkenthető a betegek alul- vagy túlkezelése, hiszen a kemoterápia sokszor kellemetlen mellékhatásokkal jár, amelyek hatással vannak mind a fizikai, mind a mentális egészségre.Tétel Korlátozottan hozzáférhető INFLAMMATORY CYTOKINES AND COVID-19 ASSOCIATED COAGULOPATHY IN PREGNANCY: A PROSPECTIVE, CASE-CONTROL STUDYAnayo-Ezikeoha , Chukwudi Charles; Bagoly, Zsuzsa; Tóth, Eszter Lilla; Általános Orvostudományi Kar::Laboratóriumi Medicina Intézet::Klinikai Laboratóriumi Kutató Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Krisztina; Általános Orvostudományi KarBackground. Coronavirus disease 2019 (COVID-19) is associated with enhanced inflammatory response and disturbed hemostasis balance. Little is known about the association between the COVID-19-induced inflammatory response and hemostasis alterations in pregnancy, and their associations with the clinical course. Aims. To test a comprehensive set of inflammatory cytokines in pregnant women with/without COVID-19 and correlate results with a global test of hemostasis (thrombin generation assay, TGA), as well as with maternal and perinatal outcomes. Methods. In this single-center observational case-control study, 100 women with acute COVID-19 at 24-40 gestational weeks (COVID-19+ group) and 100 healthy age- and gestational week-matched pregnant women (COVID-19- group) were enrolled. All women were outpatients with mild/no symptoms at admission. Acute infection was confirmed/ruled out using SARS-CoV-2 RT-PCR and/or antigen test. Blood was taken on admission and the levels of 13 inflammatory cytokines/chemokines (IL-6, IL-1ß, IFN-α2, IFN-γ, TNF-α, MCP-1, IL-10, IL-8, IL-12p70, IL-17A, IL-18, IL-23, IL-33) were analyzed using the LEGENDPlex bead-based immunoassay by flow cytometry. TGA was performed from all samples, and lag time, endogenous thrombin potential, peak thrombin were calculated. Detailed clinical parameters of pregnancy, labour and postpartum period were registered. All women were followed for 6 weeks postpartum. Results. In the COVID-19+ group, IL-6, IFN-α2, IFN-γ, MCP-1, IL-10, IL-12p70, IL-17A, IL-18, IL-23, IL-33 were significantly increased as compared to the non-infected group. TG was significantly decreased in the COVID-19+ vs. COVID-19- group (peak thrombin: 531±139 vs. 594±104 nM, p=0.017). Admission IL1, and IL-33 were significantly lower, while IL-18 was significantly higher in cases when COVID-19 became more severe (stage 2 disease requiring O2 therapy, n=9 patients). In the COVID 19+ group, postpartum hemorrhage (PPH) developed in 4 cases, associated with significantly increased IL-8, IL-17A and IL-23 levels vs. those without PPH. IL-6, IFN-α2, MCP-1, IL-10, IL-17A and IL-18 showed a significant negative correlation with TG parameters. Thrombotic events did not occur in either group. Conclusions. Third trimester COVID-19+ pregnancies were associated with increased inflammatory cytokine levels and decreased TG. Increased IL-8, IL-17A and IL-23 levels were suggestive of future PPH events, warranting further investigations in larger cohorts.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az autizmus spektrum zavar etiológiája, genetikai háttere, peri- és prenatalis kockázati tényezőiSmider, Rebeka; Katona, Nóra; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Bálega, Erika; Kovács, Petronella; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; Egyetemen kívüliAz autizmus spektrum zavar egy komplex idegrendszeri rendellenesség, melyben a kommunikáció, a szociális interakciók és a viselkedés jellegzetes eltérései figyelhetőek meg. Fontos, hogy foglalkozzunk a kórképpel és felderítsük a lehetséges kockázati tényezőket, kiemelten fókuszálva a befolyásolható, esetleg megelőzhető rizikófaktorokra, ezzel is csökkentve a betegség kialakulásának valószínőségét, esetleg súlyosságát. Az autizmus kialakulásában mind genetikai, mind környezeti tényezők szerepet játszanak, dolgozatom célja ezen tényezők összegyűjtése és másodelemzés készítése a meglévő szakirodalmak alapján. A környezeti tényezőkön belül a perinatalis és a prenatalis kockázati tényezőket vizsgálom. A perinatalis tényezők közül a koraszülöttség, az alacsony születési súly, a gestacios korhoz képest kis születési súly, a születéskori hypoxia, asphyxia és az autizmus kialakulása közötti összefüggéseket keresem. A prenatalis tényezőkön belül pedig az anyai rizikófatorokkal foglalkozom, különösen a 35 év feletti anyai életkor, a terhességi diabetes, a terhességi magasvérnyomás, a terhesség alatti anyai fertőzések és a magzatban kialakuló autizmus közötti kapcsolatot vizsgálom. A szakirodalmak és metaanalízisek alapján kijelenthető, hogy a fentebb felsorolt tényezők, bár kis mértékben, de szignifikánsan növelik az autizmus kialakulásának valószínűségét, együttes jelenlétük pedig jelentősen növeli a kockázatot.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az idegrendszer sérülései és regenerációja – ECM lehetséges szerepei a regenerációbanMata , Norbert; Gaál, Botond; Általános Orvostudományi Kar::Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Deák , Ádám; Matta, Csaba; Általános Orvostudományi Kar::Sebészeti Műtéttani Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani IntézetDiplomamunkámban szeretném bemutatni az idegrendszer sérüléseit és regenerációs lehetőségeiket. Érdemes összehasonlítani a perifériás idegrendszert a központi idegrendszerrel, mivel különbségeik a regenerációs folyamatokban is megnyilvánulnak. Részletesen kitérek a gliasejtekre és az extracelluláris mátrixra. A diplomamunkám első részében írok a károsító hatások következtében kialakuló neuropatológiai változásokról. Kitérek a sejteket és idegrostokat ért elváltozásokra. Tárgyalom a Schwann-sejteket, oligodendrogliákat, mielin-hüvelyt ért változásokat és azokra adott regenerációs lehetőségeket. Kitérek a klinikumra, vagyis bemutatóm az idegrendszeri károsító hatások mechanizmusait. A gliasejtek részt vesznek a regenerációs folyamatokban. Nagyon fontos szerepük van a helyreállításban. A gliákat illetőn sok különbség fedezhető fel a centrális kontra perifériás idegrendszer esetében. Fontosnak tartom a gliasejtek regenerációs folyamatokban betöltött szerepeiket, így részletesen értekezem a központi és környéki idegrendszer támasztó, segítő sejtjeiről. Bemutatom a hasonlóságokat és különbségeket a centrális és perifériás idegrendszeri regenerációs folyamataiban. Az idegsérülések típusait elemezve tárgyalom a kezelési lehetőségeket és a prognózist. Kitérek az őssejtek szerepére is. Ma már tudjuk, hogy a központi idegrendszerben is vannak úgynevezett különleges őssejt nichek, ahol speciális környezetben és körülmények között tudnak megbújni a neurális őssejtek. Ilyen helyek találhatók a centrális idegrendszerben: hippocampus, oldalkamrák fala. Bemutatom a sejten belüli védelmi mechanizmusokat is (itt a hősokk fehérjék szerepét részletezem). Az extracelluláris mátrix (ECM) bemutatása, részletesen a neurális sajátságokra kitérve alkotja diplomamunkám gerincét. Mai tudásunk szerint a neurális ECM nélkülözhetetlen mind a fejlődő idegrendszer, mind a felnőtt idegrendszer számára. Extracelluláris mátrix nélkül nincs emberi élet. Ma a neurális ECM kutatása az egyik forró pont az idegtudományokban. Számos idegrendszeri betegséget kötnek részben vagy egészben az extracelluláris mátrix kóros állapotához. Az ECM biztosítja az optimális közeget az őssejtek, progenitor sejtek számára az őssejt fészkekben. Az ECM nélkül nincs a szinapszisokban ingerületátvitel. Szükség van rájuk a szinaptikus plaszticitásban. ECM nélkül a fejlődő idegrendszerben a neuronok vándorlása nem tudna megvalósulni. Ez a speciális struktúra irányítja az idegsejtek nyúlványainak növekedését és fejlődését. Számos biológiailag aktív anyagot köt meg és tárol. Részletesen kitérek az ECM alkotóelemeire és jellemzem azokat. A sejtek túléléséhez és proliferációjukhoz nélkülözhetetlen az extracelluláris mátrix. Az ECM szerepet játszik a sejtek polaritásuknak, alakjuknak és formájuknak a kialakulásában. Az agy jóval bonyolultabb felépítésű más szervekhez képest. Összetett, bonyolult architechtúrát mutat, melyben egy dinamikus hálózat jön létre a neuronok, gliasejtek és a vasculáris rendszer elemei között. A szinapszisok fenntartása és átalakítása aktív feladat. Sejt-sejt és sejt-mátrix kapcsolatok szabályozzák a neuronok és gliasejtek szerveződését és a szinapszisok lokalizációját. Az idegrendszeri struktúrák ECM-be ágyazódnak, amelyek rostképző és hálózatképző fehérjék, melyek membránhoz rögzítetten alkotnak bonyolult hálózatot vagy szekretált glikozaminoglikánok alkotják. A neurális ECM-nek fontos szerepe van az idegrendszer élettani funkcióiban és patológiás állapotaiban. A legújabb tanulmányok olyan betegségekkel hozzák összefüggésbe a neurális extracelluláris mátrixot, mint például a függőségek, bipoláris zavarok, daganatos betegségek terjedése, autizmus, tanulási zavarok, dementia, epilepszia stb.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A vastagbél diverticulosis kezeléseFabu, Rozália; Bubán, Tamás; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Gastroenterológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Vitális , Zsuzsanna; Tóth , László József; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Gastroenterológiai Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Pathológiai IntézetDolgozatomban a vastagbél diverticulosis jellemzőit, kialakulását, diagnosztikáját, kezelését és megelőzését ismertetem. Célom az volt, hogy a legfrissebb szakirodalmak alapján bemutassam a betegség legfontosabb kockázati tényezőit, klinikai megjelenési formáit és az aktuális terápiás irányelveket. Részletesen bemutatom a diverticulosis etiológiai tényezőit, kiemelve az életkor, az étrend és az életmód szerepét a betegség kialakulásában. Ismertetem a különböző osztályozási rendszereket, köztük a DICA-klasszifikációt. A terápiás részben összefoglalom a gyógyszeres és diétás kezelési lehetőségeket a legújabb szakmai ajánlások alapján. A munka részeként retrospektív vizsgálatot is végeztem, melyben 400 colonoscopiával diagnosztizált beteg adatait elemeztem, figyelemebe véve többek között a társbetegségeket és a kapott gyógyszeres terápiákat. Eredményeim nem mutattak szignifikáns összefüggést a diverticulosis súlyossága és a társbetegségek száma között, viszont megállapítottam, hogy a klinikánkon alkalmazott gyógyszeres kezelési gyakorlat összhangban áll a nemzetközi guidelineokkal.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A rapid szekvencia indukció indikációi és biztonságos kivitelezéseKisvárday-Papp , Dániel Kolos; Fülesdi, Béla; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Asztalos, László; Puskás, István; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati IntézetDiplomamunkám középpontjában a rapid szekvencia indukció (RSI) indikációi és biztonságos kivitelezése áll, különös tekintettel az aneszteziológiai és sürgősségi orvoslás gyakorlatára. Az RSI célja, hogy minimalizálja a légúti komplikációk, például az aspiráció vagy hypoxia kockázatát, miközben biztosítja a gyors és hatékony légútbiztosítást. Érintettem az időfaktor jelentőségét különösen súlyos traumás agysérülés vagy stabil, de késleltetve biztosított légúti beavatkozások esetében. Eredmények bizonyítják, hogy az időben végzett RSI javítja a neurológiai és halálozási kimeneteleket. Szemléztem a különböző izomrelaxánsok alkalmazását, hatékonyságát és mellékhatásait. Az elemzés rámutat arra, hogy a relaxánsok használata szignifikánsan csökkenti az intubációs szövődményeket, különösen a többszöri intubációs kísérletek által okozott traumák esetében. Továbbá a rocuronium és szukcinil-kolin összehasonlítása során kiderült, hogy míg a szukcinil-kolin gyorsabb hatást nyújt, több mellékhatással járhat (például hyperkalaemia, bradycardia, malignus hyperthermia). A rocuronium biztonságos alternatíva lehet, különösen, ha sugammadex-szel kombinálva alkalmazzák. A neuromuszkuláris blokád és reverziója kapcsán kitértem a sugammadex és egyéb reverziós szerek hatékonyságára és alkalmazási körülményeire a perioperatív és sürgősségi helyzetekben. Ezentúl a perioperatív anaphylaxia kérdéskörének áttekintése során a neuromuszkuláris blokkolók, antibiotikumok és egyéb szerek használata során gyűjtött információkat összegeztem. A dolgozat külön kiemeli az incidenciákat. A dolgozat rámutat arra, hogy az RSI sikeressége és biztonságossága a pontos időzítésen, a megfelelő gyógyszerválasztáson és a protokoll követésén múlik. A modern RSI technikák és szerek, mint például a rocuronium és sugammadex, hatékonyabbá és biztonságosabbá teszik az eljárást, miközben gondos használat mellett minimalizálhatják a szövődményeket.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Aorta aneurizma miatt operált betegek rövid-és középtávú utánvizsgálati eredményeiNagy, Natália; Szerafin, Tamás; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Szívsebészeti Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Soltész, Pál; Horváth , Ambrus; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Kardiológiai Intézet::Szívsebészeti TanszékAz aorta aneurizma egy potenciálisan életet veszélyeztető kardiovaszkuláris kórkép, amelynek kimenetelét a beteg állapota, társbetegségei és a választott sebészi technika jelentősen befolyásolja. Vizsgálatunk célja a Debreceni Egyetem Szívsebészetén 2007 és 2022 között mellkasi aorta aneurizma miatt operált 488 beteg rövid- és középtávú eredményeinek értékelése volt. Retrospektív módon elemeztük a pre-, intra- és posztoperatív adatokat, a szövődményeket, valamint a halálozási és reoperációs rátákat. A teljes keringésleállítással és aortaív cserével járó beavatkozások magasabb szövődményrátával és mortalitással társultak, mint az izolált aortaműtétek. A leggyakoribb posztoperatív szövődmény a pitvarfibrilláció volt (33,8%), míg neurológiai eltérés 8,2%-ban, tartós pacemaker-beültetés 9,2%-ban fordult elő. A teljes utánkövetés alatt 100 beteg (20,5%) igényelt reoperációt, és 90 beteg (18,4%) hunyt el. Eredményeink alapján a betegre szabott műtéti stratégia megválasztása kulcsfontosságú a szövődmények csökkentése és a hosszú távú túlélés javítása érdekében.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Klinikopatológiai megfigyelések agyi keringészavarral kezelt betegeinknél a reperfúziós kezelések bevezetése előtti és utáni időszakbanReviczki, Dénes; Bencs , Viktor; Általános Orvostudományi Kar::Neurológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarAz ischemiás stroke világszerte a vezető halálokok közé tartozik. A reperfúziós terápiát a Neurológia Klinikán a kétezres évek elején vezették be. 2007-től a Klinika az Auguszta Tömbben működik, ahol korszerű intenzív osztály, csőposta révén gyors laborvizsgálati lehetőség és ugyanazon épületen belül belgyógyászat, kardiológia, idegsebészet, valamint teljes képalkotó diagnosztika áll rendelkezésre. Célkitűzésünk volt felmérni, hogy tükröződik-e klinikai és patológiai vizsgálatokban a javuló diagnosztikus és terápiás feltételrendszer. Összehasonlítottuk a nemeket, életkort, ápolási napok számát, iv. trombolízis, vérzéses transzformáció, pneumónia, trombotikus szövődmények, valamint a tumorok gyakoriságát a reperfúziós éra előtt (1989-1999) és után (2007-2017).Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az agyi vérátáramlás változásának vizsgálata enyhe és súlyos preeclampsiábanMolnár, Luca Panka; Fülesdi, Béla; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarHáttér és kérdésfelvetés: A korábbi vizsgálatok azt igazolták, hogy preeclampsia (PE) és eclampsia során az agyi hemodinamika jelentős fokú változása következik be, amely súlyos, helyenként életet veszélyeztető szövődmények forrása lehet. A jelen vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az agyi hemodinamika változása és az agyi keringés autoregulációja különbözik-e enyhe és súlyos preeclampsia esetén. Az erre vonatkozó nemzetközi adatok hiányosak. Betegek és módszerek: Terhességük harmadik trimeszterében járó egészséges és preeclampsiás terheseket vizsgáltunk. A jobb arteria cerebri media (MCA) áramlását vizsgáltuk trnascranialis Doppler segítségével a beteg bal oldalra fordult helyzetében, majd 5 perccel a hanyatt fordult helyzet felvételét követően (roll over test= ROT). A szisztémás vérnyomás mérésére rutin sphygmomanometert használtunk. A preeclampsia súlyosságának megítélését egy független szülész végezte a klinikai tünetek és a laboratóriumi vizsgálatok alapján. A TCD- t végző személyek nem ismerték, hogy a várandós személyek mely csoportba tartoztak. Eredmények: 21 egészséges terhest (átlagéletkor: 26.1±5.1 év), 11 enyhe PE (28.2±6.8év) és 18 súlyos PE (29±7.4 év) beteget vizsgáltunk. Az artériás középvérnyomás (MAP) mindhárom csoportban szignifikánsan emelkedett a ROT során: normal: 106.3±16.3 - 113.8±15.9 Hgmm, enyhe PE: 96.6 (CI: 93-111) - 106 (CI: 104-116) Hgmm, súlyos PE: 106.3±16.3 - 113.8±15.8 Hgmm. Az MCA átlagsebessége (MCAV) bal oldalra fordult helyzetben szignifikánsan alacsonyabb volt a kontroll személyekben, mint preeclampsiában: MCAV kontroll: 71.2±12.7 cm/s, enyhe PE: 78.2±19.4 cm/s, súlyos PE: 96±15.6 cm/s, p<0,001. Hanyatt fekvő helyzetbe fordulást követően az MCAV mindegyik csoportban csökkent, de a csoportok közötti különbség megmaradt: kontroll: 71 (CI: 62.5-74) cm/s, enyhe PE: 76 (CI: 61-92,7) cm/s, súlyos PE: 89 (CI 72-100) cm/s, p=0,014. A MAP %-os változásának lépcsőzetes növekedését figyeltük meg ROT során a normál terhesség-enyhe PE- súlyos PE irányban, amelyhez az MCAV %-os értékének csökkenése és a pulzációs index emelkedése társult. Következtetések: Eredményeink alapján az agyi keringés autoregulációja mind enyhe, mind súlyos PE-ban megtartott.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Borderline petefészek tumorok ultrahang morfológiájaHeim-Szentei, Júlia Zsófia; Erdődi, Balázs; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; Koroknai , Erzsébet; Szatmári, Szilárd; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; Általános Orvostudományi Kar::Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás TanszékMunkámban összefoglaltam a fellelhető szakirodalmak alapján a petefészek tumorok típusait, illetve a borderline petefészek tumorok típusait. Ezen kívül röviden bemutattam az ultrahang, illetve a Doppler-ultrahang működési elvét. A kutatásomban az IOTA szakrendelésen megjelent betegek eredményeit foglaltam össze, különös tekintettel a borderline tumorokat meghatározó jellemzőkre. A jellemzőket összehasonlítottam a borderlinenak vélt, de szövettan alapján benignus, borderline, illetve malignus esetekben. Ezeket összefoglaló diagramokon jelenítettem meg. A megbeszélésben összehasonlítottam az eredményeimet a korábbi kutatásokban megjelent adatokkal. Eredményül kaptam, hogy a 4-nél több papilla jelenléte, a papillákban jelenlévő véráramlás, illetve a terime erős vagy mérsékelt véráramlása jó jelzője lehet a borderline tumoroknak. Azonban a terime locularitásának mértéke nem jelentős előrejelzője a borderline tumorokak.Tétel Embargó alatt A protein arginin metiltranszferáz 5 szerepének vizsgálata a humán tüdődaganatok kialakulásábanSzékely, Mihály; Horváth, Dániel; Lontay, Beáta; Általános Orvostudományi Kar::Orvosi Vegytani Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarKutatásunk célja annak vizsgálata volt, hogy a miozin foszfatáz (MP)-protein arginin metiltranszferáz 5 (PRMT5)-hiszton H4 jelátviteli útvonal miként járul hozzá humán tüdődaganatok kialakulásához, és az útvonal elemei alkalmasak-e tumormarkerként. Különböző tüdőtumorokból szövetbankot hoztunk létre, majd Western blottal és qPCR-ral mértük a MP alegységeinek, valamint a PRMT5 és hiszton H4 expresszióját és poszttranszlációs módosításait. Kimutattuk, hogy a MP katalitikus alegységének szintje változatlan, a szabályozó alegység expressziója csökkent, míg a MP gátló foszforilációja szignifikánsan emelkedett, ami aktivitásának csökkenésére utal. A PRMT5 expressziója mRNS- és fehérjeszinten nem változott, ugyanakkor a MP által szabályozott aktiváló foszforilációja fokozódott, ezzel párhuzamosan pedig a H4 szimmetrikus dimetilációja nőtt. A módosulások együtt jártak a retinoblasztóma tumorszuppresszor fehérje relatív expressziójának csökkenésével. Eredményeink rávilágítanak a PPM1B expressziójának csökkenésére mint lehetséges okra a MP gátló foszforilációjának növekedésében, ami az útvonal onkogén aktiválódásához járulhat hozzá. Mindezek alapján a PPM1B/MP/PRMT5/hiszton tengely zavara mérhető génexpressziós módosulást idéz elő tüdődaganatokban, és ígéretes diagnosztikai, illetve terápiás célpontot kínál.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A cardiovascularis morbiditás rizikófaktorai idiopathiás inflammatorikus myopathiákbanMolnár, Henrik; Nagy-Vincze, Melinda; Griger, Zoltán; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet::Klinikai Immunológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarTudományos háttér: A cardiovascularis (CV) betegségek világszerte a vezető halálokok közé tartoznak. Az idiopáthiás inflammatorikus myopathiák (IIM) esetében az átlagos túlélés jó (10 év: 74-89%), de a CV halálozás kiemelkedő, a betegség első 5 évében a rizikó az egészséges egyénekéhez képest 2,37-szeres. Ennek oka az IIM-ák szívizom érintettsége mellett az, hogy az immunrendszer krónikus aktivitása hozzájárul az akcelerált atherosclerosis kiakulásához és progressziójához. A tradicionális rizikófaktorok, mint a dohányzás, hyperlipidaemia, hypertonia mellett az alapbetegség aktivitása, számos biomarker szintje (izomenzimek, akut-fázis proteinek) is befolyásolhatják a CV rizikót. Módszerek: Vizsgálatunk célja, hogy az UNIDEB myositis kohorsz betegeinél felmérjük a CV rizikót a SCORE2 skála alapján, valamint a CV komorbiditásokat, major CV események gyakoriságát, illetve összefüggést keressünk a tradicionális rizikófaktorok, az alapbetegség jellegzetességei, aktivitásának markerei és a rizikó között. A vizsgálatba 80 beteget vontunk be, közülük 49% (n=39) polymyositisben (PM), 51% (n=41) dermatomyositisben (DM) szenvedett. Eredmények: A SCORE2 pontszám alapján a betegek 21,3%-a alacsony, 26,3%-a közepes, míg 52,5%-a magas rizikójú csoportba került. A hagyományos rizikófaktorok közül a hypertonia (71,3%) és a diabetes (25%) volt jellemző. A DM alcsoportban a cardiovascularis rizikó a SCORE2 pontszám alapján szignifikánsan magasabb volt (8,9 vs. 6,5; p: 0,032). Egyváltozós analízisek során a betegek kora, neme, a hypertonia, a diabetes, a bőrtünetek, illetve az anti-RO52 antitest jelenléte mutatott összefüggést a magas rizikóval, logisztikus regresszióanalízis során független rizikófaktornak az életkor bizonyult (p<0,001). A laboratóriumi markerek vizsgálata során az FABP3 szint a CV rizikó mellett szoros összefüggést mutatott az IIM aktivitásával, míg a CK és a CRP nem bizonyult erős biomarkernek. Következtetések: Eredményeink igazolják, hogy a myositises betegek magas CV rizikójú csoportba sorolhatók, különösképpen a DM-ben szenvedők. Így mindenképpen javasolt a rizikóbecslés elvégzése a diagnózis felállításakor, majd ezt követően rendszeresen. Az alapbetegség kezelése mellett fontos, hogy a tradicionális rizikófaktorok hatásának ellensúlyozására használjuk a primer és szekunder prevenciós lehetőségeket.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A daganatos betegek méltóságérzete. Szakirodalmi áttekintés és interjú a méltóságérzet egészségügyi-, pszichoterápiás-, és jogi vonatkozásairól.Tuza, Kinga; Mailáth, Mónika; Általános Orvostudományi Kar::Onkológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Gonda, Andrea; Juhász, Árpád; Általános Orvostudományi Kar::Onkológiai Tanszék; Klinikai KözpontA diplomamunkám célja volt a daganatos betegek méltóságérzetének vizsgálata egészségügyi, pszichológiai és jogi szempontból. A méltóságérzet kulcsszerepet játszik a daganatos betegek pszichoszociális jólétében, és szorosan összefügg az életminőséggel, a terápiával történő együttműködéssel, és az ellátásba vetett bizalommal. A méltóságérzet csökkenése leggyakrabban a kommunikációs hiányosságokból, az autonómia sérüléséből, illetve az információátadás elégtelenségéből fakad. A diplomamunkám egy szakirodalmi összefoglaló.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Az interferon jelátvitel szerepe a zsírsejtek anyagcseréjébenVarga, Kornél; Röszer, Tamás; Általános Orvostudományi Kar::Gyermekgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarAz elhízás és szövődményeinek prevalenciája rohamosan növekedett az elmúlt évtizedekben. A hajlamosító tényezők között szerepet játszhat a zsírsejtek fejlődésének zavara. A cGAS-STING jelátviteli útvonalat valamint az interleukin-6 szerepének egy részét vizsgáltuk a zsírsejtek anyagcseréjére vonatkozóan. A kísérleteinkben 3T3-L1 egérembrióból származtatott sejtvonalat tenyésztettünk és kezeltünk az útvonalra ható cGAMP és H151 ligandokkal. Hőtermelő fehérjék mRNS szintű vizsgálata mellett kitértünk a lipolízisben fontos fehérjékre is. Mindezen túl a kezelések hatását nyomon követtük Oil red O festés elemzésével és fotometriás mérésekkel. Eredményeink és a szakirodalom alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy ezen útvonal túlzott aktiválódását leírták az elhízás szövődményeinek kialakulása mögött is, azonban az útvonal gátlása megzavarhatja a zsírsejtek anyagcseréjét olyan irányba, mely zsírhalmozáshoz és csökkent termogén kapacitáshoz vezethet. Illetve megerősítettük azt az elképzelést miszerint az interleukin-6 stimulálhatja a termogenezist.Tétel Korlátozottan hozzáférhető COVID hatása a csípőtáji törések vonatkozásábanSztáray, Emese; Huszanyik, Gergely; Általános Orvostudományi Kar::Traumatológiai és Kézsebészeti Tanszék; DE--Általános Orvostudományi KarA csípőtáji törések közé tartozó egyik leggyakoribb típus ellátását vizsgáltuk a COVID pandémia ideje alatt. A csípőtáji törések közül a mindennapi gyakorlatban combnyaktörés, pertrochanter- és subtrochanter femurtörés fordul elő, ezek közül kutatásunk középpontjában a combnyaktörés áll. Munkánk során a DE KK Ortopédiai és Traumatológiai Klinikán 2020. május 1. és 2021. május 1. között combnyaktörés miatt operált betegeknél vizsgáltuk, retrospektív módon, a COVID pandémia hatását. Kiemelt figyelmet fordítottunk az ambulancián való megjelenéstől a műtétig eltelt időre, valamint ennek a mortalitásra gyakorolt hatására. Kontrollcsoportként 2019-ben végzett műtétetek vettük alapul. Eredményeink azt mutatták, hogy a vizsgált időszakban a műtétre átlagosan több, mint egy órával hamarabb került sor. A halálozást összehasonlítva elmondhatjuk, hogy az COVID pozitív betegeknél jelentősen megnőtt a 30,60 és 90 napon belüli halálozás és az összhalálozás is, míg a vizsgált időszakban a COVID negatív betegeknél az összhalálozás a kontroll csoporthoz hasonlítva csökkent.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A fertilitás megtartásának lehetőségei korai stádiumú endometrium carcinomában és EIN-benTóth, Sára; Molnár, Szabolcs; Általános Orvostudományi Kar::Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi KarA méhnyálkahártya daganat folyamatosan emelkedő incidenciát mutat, az elmúlt évtizedekben a leggyakoribb nőgyógyászati daganattá vált. Legfontosabb rizikófaktora az elhízás mellett a policisztás petefészek szindróma, hypertonia, diabetes. Leggyakrabban a posztmenopauzális életkorban kerül felismerésre, de a fiatal fertilis korú nők körében meredeken emelkedik az előfordulása. Korai stádiumban, alacsony rizikójú betegeknél és endometriális intraepitheliális neopláziában lehetőségünk van fertilitás megörző, méhmegtartó kezelésre. A nemzetközi ajánlások pontosan meghatározzák ennek módját és indikációs körét, azonban a hatékonysági mutatókról és a reprodukciós kimenetelről kevés megbízható adattal rendelkezünk. Vizsgálatunk célja a DEKK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán fertilitás megtartó kezelésben részesült betegek adatainak elemzése az onkológiai és reprodukciós kimenetel tükrében. A vizsgálat retrospektív jellegű, a 2012 és 2023 között felismert és kezelt betegek klinikopatológiai jellemzőit, kezelési eredményeit vizsgáltuk. Meghatároztuk az alkalmazott kezelésre a válaszadási arányt, a teljes és részleges remissziós arányt, illetve elemeztük a fertilitási eredményeket. A betegeink (n=13) átlagéletkora 34,4 év (20-41). A kezelésre a válaszadási arány 76,9%, a teljes és részleges válaszadási arányok 69,2% és 7,7%. A sikeres kezelést követően 4 esetben indult IVF kezelés, illetve egy esetben spontán fogantatást követően egészséges újszülött született. Eredményeink alátámasztják, hogy válogatott betegpopulációban a fertilitás megtartó kezelés sikeresen alkalmazható, így a betegek termékenysége megőrizhető. Eredményeink a nemzetközi irodalmi adatokkal összehasonlítva mind betegszámban, mind az onkológiai mutatók vonatkozásában kiemelkedőek.Tétel Korlátozottan hozzáférhető Klasszikus és modern, vérkép alapú diagnosztikus markerek a szepszis diagnózisábanJánosi, Bálint; Kerekes, György Ferenc; Általános Orvostudományi Kar::Belgyógyászati Intézet; DE--Általános Orvostudományi Kar; László; Általános Orvostudományi KarAz elmúlt évtizedek széleskörű vizsgálatainak ellenére sem sikerült az akut súlyos gyulladásos állapotok prototípusában - a szepszisben – olyan biomarkert bevezetni, mely a diagnosztika szerves részévé vált volna. A klasszikus fehérje alapú biomarkerek mellett a „vérkép”automaták ma már olyan korai csontvelői válasz markerek pontos detektálására képesek, melyek potenciális jelöltjei a szepszis diagnosztikájának. Vizsgálatunk célja, hogy erősen szelektált, homogén betegcsoportok segítségével feltérképezzük ezen új vérképparaméterek diagnosztikus potenciálját. 111 szepszisben szenvedő és 40 intermedier rizikójú pulmonalis emboliás beteget vontunk be kontroll csoportként a vizsgálatba. A betegek felvételekor meghatározásra kerültek a klasszikus és a vérkép alapú potenciális biomarkerek. Először a csoportok eredményeit, majd a különböző laborparaméterek diagnosztikus pontosságát (ROC analízis) hasonlítottuk össze. A szepszis és a kontroll csoport között mind a procalcitonin (PCT), IL-6 és Creaktív protein (CRP) szintek, mind a potenciális vérkép paraméterek (leukocyta, vörösvérsejt és vérlemezke dependens változók) tekintetében szignifikáns különbséget találtunk.Tétel Korlátozottan hozzáférhető A szájnyálkahártya pótlás szerepe a felső húgyúti iatrogen ureter szűkületek kezelésébenVágó, Melinda; Szegedi, Krisztián; Általános Orvostudományi Kar::Urológiai Tanszék; DE--Általános Orvostudományi Kar; Általános Orvostudományi KarA felnőttkori felső húgyúti ureter szakasz szűkületek 75%-a iatrogén eredetű, leggyakrabban nőgyógyászati, urológiai és egyéb sebészeti beavatkozások, illetve irradiáció következtében alakul ki. Ezek döntő többsége a distalis uretert érinti, de ritkábban a középső és proximalis szakasz is érintett lehet. Klinikánkon négy, iatrogén okból kialakult felső ureter szűkületet kezeltünk, ahol endoscopos megoldás nem volt kivitelezhető. Laparoscopos ureterolysis, ureterotomia és szájnyálkahártya-grafttal történő pótlás történt, a graft helyét csepleszlebeny fedte. A műtéti idő 180–280 perc, a kórházi tartózkodás 8–14 nap volt, szövődmény nélkül. A betegek DJ stenttel távoztak, melyet 6 hét után távolítottunk el, az utólagos vizsgálatok minden esetben sikeres rekonstrukciót igazoltak. Tapasztalataink és a nemzetközi irodalom alapján a szájnyálkahártya-pótlás ígéretes, nagy sikerarányú és alacsony kockázatú módszer a felső húgyúti iatrogén ureter szűkületek kezelésére.