A szakdolgozatomban azt vizsgáltam, hogy természetes napraforgóolaj felhasználásával előállíthatók-e olyan poliuretánok, amelyek részben kiválthatják a hagyományosan alkalmazott, fosszilis eredetű poliolokat. A kutatás központi kérdése az volt, hogy a napraforgóolaj mint megújuló nyersanyag alkalmas-e alternatív alapanyagként a poliuretánok szintézisében, hiszen a jelenleg elterjedt poliuretánipar jelentős részben kőolajalapú komponensekre épül, ami fokozza a környezeti terhelést. Kísérleteim során öt különféle poliuretán mintát készítettem el, amelyekben a politetrahidrofurán (PTHF) mennyiségét állandóan tartottam, miközben az epoxidált napraforgóolaj és a hexametilén-diizocianát (HDI) arányát fokozatosan változtattam. A vizsgálat elsősorban a minták mechanikai tulajdonságaira irányult, különös tekintettel a sűrűségre, a térhálósodás mértékére és a szakítószilárdságra. A cél az volt, hogy feltárjam, miként módosítják az egyes összetevők a kapott poliuretánok szerkezetét és viselkedését.