A szakdolgozat célja a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek jogainak összehasonlító elemzése Magyarország és Svédország viszonylatában, különös tekintettel az oktatáshoz való jogra és annak megvalósulására. A kutatás módszertana dokumentumelemzésre épült, amely során nemzetközi egyezmények, jogszabályok, szakirodalmak és korábbi kutatások kerültek átvizsgálásra. Az eredmények rávilágítottak arra, hogy míg Magyarországon a sajátos nevelési igény fogalma pontosan definiált és a támogatások, illetve szolgáltatások diagnózis alapján érhetők el, addig Svédországban rugalmasabb megközelítést alkalmaznak, az egyéni szükségletekre helyezve a hangsúlyt. A svéd oktatási rendszer az „egy iskola mindenkinek” elvet követi, amely minimalizálja a diagnosztikai kategóriákba történő besorolás általi stigmatizációt és elősegíti a befogadást, míg Magyarországon a célzottabb támogatás megvalósulásának lehetősége emelhető ki. A dolgozat következtetései szerint mindkét ország törekszik az inkluzív oktatásra és elismeri a sajátos nevelési igényű gyermekek jogait, de a gyakorlatban jelentős különbségek figyelhetők meg a szemléletben és megvalósításban. A dolgozat arra hívja fel a figyelmet, hogy mindkét országban lényeges feladat a jogalkotás és a gyakorlat összehangolása, a sajátos nevelési igényű gyermekek jogainak érvényesítése, valamint a társadalmi szemléletformálás, a befogadó szemlélet erősítése.