Egyetemi városban élve, gyakran találkozom művelt értelmiségiekkel mind az oktatók, mind a hallgatók között. Szívesen beszélgetünk az élet, az emberi lét valóságáról, és ezek a beszélgetések legtöbbször nem maradnak eredmény nélkül. Azonban legtöbben nem adnak helyet gondolkodásukban Krisztus emberré lételének, vagy ahogy régi iskolatársam, a néhai Lesslie Newbigin mondaná, számukra a keresztyén hit nem „nyilvánvaló igazság”. Az Ószövetség hosszú időt átfogó története adja meg az egész Bibliának a világ színpadán elfoglalt pozícióját. Ez idő alatt fokozatosan és sokféleképpen formálódott a testtélétel gondolata Izráel szívében és lelkében, hogy a názáreti Jézus majd az idők teljességében megjelenhessen mint a Messiás és az egész emberiség reménysége… George Knight, a Glasgow-i Egyetemen először klasszika filológiát, majd sémi nyelveket hallgatott. A rabbik, akik többek között a zsidó Talmud szerzői voltak, egy más, sémita gondolatvilágot tártak elé a Bibliáról – „más”, mert sok tekintetben eltértek Platón és görög nyelven író tanítványainak filozófiájától. A hitleri uralom alatt öt évig Budapesten élt, ahol sok elkeseredett, üldözött zsidónak igyekezett vigasztalást nyújtani: a vigasztalásból gyakran lettek komoly, elmélyült beszélgetések. Miután visszatért Skóciába, két helyen is gyülekezeti szolgálatot vállalt, majd a dunedini Knox College-ba került, ahol az ószövetségi ismeretek oktatásával járult hozzá a lelkészképzéshez. Tizenkét év múlva visszatért Skóciába, és a St. Andrews Egyetemen tanított, később az Egyesült Államok-beli McCormick Seminary-ba került. Végül meghívták, hogy alapító igazgatója legyen a Pacific Theological College-nak, a Fiji szigeti Suva-ban. Ezt a lelkészképzőt az Egyházak Világtanácsa hozta létre, hogy Polinézia, Melanézia, Mikronézia és francia Polinézia népeit szolgálja kétnyelvű képzésével. Itt azonnal kötelezővé tett egy év héber nyelvtanulást minden hallgatónak.