Dolgozatomban a gyermekkori életesemények, megküzdési módok, reziliencia és élettel való elégedettség kapcsolatát vizsgáltam. A pszichológiában a gyermekkori életesemények személyiségre gyakorolt hatása már régóta feltárt. A gyermekek számára biztonságos, támogató környezet és odafigyelés kell ahhoz, hogy később egészséges felnőttként tudjanak működni. Ha ezek a feltételek megvalósulnak a gyermek képes kialakítani saját erőforrásokat, melyek a stresszhelyzetekben szükségesek és adaptív megküzdési stratégiákat alkalmazhat. Azonban a traumatikus életesemények jelenléte hatással lehet a gyermek fejlődésére is, ami testi és lelki tünetekben egyaránt megnyilvánulhat. Az eredmények alapján elmondható, hogy a gyermekkori negatív életesemények jelentős hatással bírnak az egyén későbbi életére, a megküzdési módjait is beleértve. Azonban az is megállapítható, hogyha a rezilienciát elősegítő tényezők jelen vannak az egyén életében, akkor az életesemények negatív hatásai méréskelhetőek. A reziliencia ezek mellett pozitívan befolyásolja az élettel való elégedettséget és az adaptív megküzdési módok kialakulását is, ezzel elősegítve a negatív élmények okozta károk csökkenését.