Academic freedom in the jurisprudence of the Hungarian Constitutional Court
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Absztrakt
Leírás
The change of political regime in Hungary has also brought about a democratic commitment to the constitutional guarantee of human rights and fundamental freedoms. Among other freedoms, academic freedom was redefined in positive constitutional law, and the stage for judicial interpretation was set. The Hungarian Constitutional Court has been in operation and delivering rulings for almost two decades now, also shaping the contents und guarantees of the fundamental right inherent in academic freedom. In the Court’s case law, academic freedom has been reflected upon chiefly in two aspects: first, from the viewpoint of the freedom of scientific research and the access to historic archives, bearing a great potential for the post-communist society in facing its burdensome history and dealing with past grievances and, second, as the guarantee of the autonomy of institutions of higher education, gaining relevance in the last few years in the light of the reformed Act on Higher Education. However, academic freedom has remained a neglected field of study of constitutional law scholars, and a detailed elaboration of this fundamental freedom has yet to be undertaken.The present article offers a brief insight into the jurisprudence of the Hungarian Constitutional Court related to the concept and scope of academic freedom. As an illustration, the recent case law related to the autonomy of institutions of higher education is introduced, with an attempt to sketch the judicially set guarantees and limits of this fundamental freedom.
A tudományos élet területének fontosságát jelzi, hogy már alaptörvényünk eredeti, 1949-es szövegváltozata is szabályozta azt – igaz, sokkal inkább a tudományos élet állami irányításának, mint a szabad tudományos tevékenységhez való jog garanciájának benyomását keltve. Ma az alapjog jelentőségét elsősorban két szempontból, így a tudományos kutatáshoz való jog mint a tudományszabadság aktív oldaláról, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiája mint a tudományszabadság garanciájának passzív oldaláról ragadhatjuk meg. A kutatás szabadságának központi szerepét az Alkotmánybíróság nem csupán a múlt feltárásában, így a társadalom történetének tudományos feldolgozásában, de innovációs értéke folytán a jövő építésében, a társadalom szellemi és gazdasági fejlődésének előmozdításában látja. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a tudományos kutatás, képzés és együttműködés szabadsága, alkotmányellenes korlátozásoktól való mentessége nem garantálható a tudományszabadság másik pillére, a felsőoktatási intézmények és egyéb tudományos központok autonómiájának alkotmányos garanciája híján. A tudományos élet szabadságához fűződő alapjog mind szövegmódosulásait, mind tartalmát tekintve nagy utat tett meg a szocializmus időszakát jellemző ideológiai célhoz kötöttségtől a jogállami átmenetet követő, tudományos kérdéseket érintő állami semlegességéig. Ezt az utat kívánja röviden dokumentálni, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiáját érintő két legutóbbi alkotmánybírósági határozat példáján szemléltetni a jelen írás.
A tudományos élet területének fontosságát jelzi, hogy már alaptörvényünk eredeti, 1949-es szövegváltozata is szabályozta azt – igaz, sokkal inkább a tudományos élet állami irányításának, mint a szabad tudományos tevékenységhez való jog garanciájának benyomását keltve. Ma az alapjog jelentőségét elsősorban két szempontból, így a tudományos kutatáshoz való jog mint a tudományszabadság aktív oldaláról, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiája mint a tudományszabadság garanciájának passzív oldaláról ragadhatjuk meg. A kutatás szabadságának központi szerepét az Alkotmánybíróság nem csupán a múlt feltárásában, így a társadalom történetének tudományos feldolgozásában, de innovációs értéke folytán a jövő építésében, a társadalom szellemi és gazdasági fejlődésének előmozdításában látja. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a tudományos kutatás, képzés és együttműködés szabadsága, alkotmányellenes korlátozásoktól való mentessége nem garantálható a tudományszabadság másik pillére, a felsőoktatási intézmények és egyéb tudományos központok autonómiájának alkotmányos garanciája híján. A tudományos élet szabadságához fűződő alapjog mind szövegmódosulásait, mind tartalmát tekintve nagy utat tett meg a szocializmus időszakát jellemző ideológiai célhoz kötöttségtől a jogállami átmenetet követő, tudományos kérdéseket érintő állami semlegességéig. Ezt az utat kívánja röviden dokumentálni, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiáját érintő két legutóbbi alkotmánybírósági határozat példáján szemléltetni a jelen írás.