"György Attila regénye megrázó olvasmány. Nem tudom, hogy miért az, de az. Szárazan, szenvtelenül kopognak benne a szavak. Monoton gurulnak egymás mögött a mondatok. És mégis az. Azt sem tudom, hogy valójában mi ez a könyv. Családtörténet? Nem az. Egy ország, egy nép története? Az sem. Az emberiségé? Talán. De ez így olyan megfoghatatlan. Legyen egyszerűen az emberé. Harminchárom emberé. És ha harmincháromé, akkor mindenkié. Igen, az ember könyve ez. Legyen az székely, hun, latin vagy magyar. Hogy milyen könyv ez? Azt sem tudom. Csak azt tudom, hogy nem érzelmes, pedig tele van érzelemmel. Nem megbántott, pedig tele van sérelemmel. Nem panaszos, pedig tele van fájdalommal..."