Az amurgéb élőhelyeinek halalapú ökológiai állapotértékelése a Tisza vízrendszere mentén

Abstract

Az amurgéb (Perccottus glenii Dybowski, 1877) inváziós halfaj, gyors terjedése napjainkban egyre jelentősebb ökológiai problémát jelent nemzetközi szinten és a hazai vízi ökoszisztémákban egyaránt. Számos tanulmányban dokumentálták a faj intenzív térnyerését és az általa meghódított közösségekre gyakorolt hatását, melyek közül kiemelkednek az egyes hal- és kétéltűfajok állománya esetében tapasztalható visszaszorulások, esetleges lokális kipusztulások. Ezek a megfigyelések és felmérések indokolttá teszik a faj terjeszkedésének és ökológiai hatásának további monitorozását, kiváltképp az újonnan kolonizált élőhelyek esetében. Jelen vizsgálat célja a kelet-magyarországi régióban található – a Tisza vízrendszeréhez tartozó – 11 vízfolyás halközösségének felmérése volt, különös tekintettel az amurgéb előfordulására és annak közösségszerkezetre gyakorolt hatására. A mintavételezés 2025 tavaszán történt elektromos halászgép alkalmazásával különböző vízterek reprezentatív szakaszain. A mintavételek során gyűjtött adatok értékeléséhez diverzitási mutatókat, valamint a Magyar Multimetrikus Halindexet (HMMFI) alkalmaztuk a vízfolyások halközösség-alapú ökológiai állapotának jellemzésére. Eredményeink alapján a vizsgált területeken összesen 24 halfaj jelenlétét mutattuk ki, azonban számos helyszínen az amurgéb jelenléte dominánsnak bizonyult a vizsgált közösségekben. Azokon a mintavételi pontokon, ahol a faj nagy egyedszámban fordult elő, alacsonyabb diverzitási értékeket és gyengébb ökológiai állapotot tapasztaltunk. Megfigyeléseink alátámasztják, hogy az amurgéb széles tűrőképessége és opportunista táplálkozása révén sikeresen kolonizálja a különböző típusú vízfolyásokat, a vizsgált élőhelyek számottevő esetében pedig domináns faunaelemnek bizonyult, különösen a lassú áramlású, növényzettel erősen benőtt szakaszokat. Jelenléte jelentős versenyhelyzetet teremt az őshonos fajok számára és hozzájárulhat azok állományának visszaszorulásához, valamint a halközösségek homogenizálódásához. A felmért halközöségek alapján az élőhelyek többsége gyenge ökológiai állapottal jellemezhető. Eredményeink alátámasztják a faj monitorozásának és visszaszorításának fontosságát, valamint hozzájárulnak a hazai vízfolyások természetvédelmi kezelésének megalapozásához.