"Történész - de valójában író" - egy történészkolléga ellesett megjegyzése John Lukacsról. A történelmi-politikai tárgyú, nagyszerű könyvek szerzője ebben a gyűjteményben lírai oldaláról mutatkozik be - közel fél évszázad utazásainak egyes momentumait eleveníti fel, az 1954-es velencei érkezéstől az 1996-os baden-badeni emlékező sétáig -, ám ezeket a szubjektív kirándulásokat, lírai memoárokat át- meg átszövi a történelem. "Nem útinapló - írja könyve előszavában John Lukacs -, és nem is útleírás. Kevesebb (és imitt-amott talán több) annál. Tartalma történelmet és utazást ölel fel; utazást - történelem miatt; utazást bizonyos helyekre a történelmük vagy egy bizonyos történelmi pillanat miatt." Ilyen például, amikor a szerző tanúja "a Brit Birodalom utolsó nagy pillanatának", 1965 novemberében, Churchill temetésén. S amikor a hatvanesztendős szerző tizenhat éves lányával gyalogszerrel kel át a Gotthárd-hágón, nemcsak a csodálatos alpesi panoráma veszi őket körül, hanem a svájci történelem levegője is. És ha az angol nyelvterület olvasóinak egzotikumot jelentett a "Feltámadott Budapest" - a szerző 1989-es látogatásának emléke szeretett szülővárosában, a rendszerváltás hajnalán -, a mai magyar olvasó is (talán nosztalgiával) emlékezhet azokra az immár történelminek számító pillanatokra, amikor felsejlett egy igazabb jövő ígérete. John Lukacs otthonosan jár-kel hazája történelmében és tájain, ám nem kevésbé otthonos fogadott hazájában, Amerikában: Philadelphiáról, erről a "legangolabb" amerikai városról éppolyan szeretettel és tudományos-történészi alapossággal rajzol képet, mint - például - a "sötét" Transsylvaniáról, vagyis Erdélyről, még Ceauşescu alatt. A könyv "elemei - írja a szerző - földrajz és történelem". És mindezt átszínezi a líraiság, az igaz pillanatok megragadásának vérbeli íróra valló képessége.