A jogtudományban és a gyakorlatban is igény jelentkezett egy új koncentrált, felelősségteljes és professzionális pervitel megteremtését célzó perjogi törvény megalkotására. Az új polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 2018. január 1-jén lépett hatályba. Az új Pp. megalkotásával a jogalkotók célja a perhatékonyság növelése volt. Ennek érdekében jelent meg a Pp.-ben a perkoncentráció elve is, amely alapján a bíróságnak és a feleknek törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen. A hatékonyság rendszerszintű megvalósításában kiemelkedő szerepet kapott a bíróság közrehatási kötelezettsége mentén megvalósítandó tevékenysége is. Az optimális anyagi pervezetés során a bíróság és a felek szorosan együttműködnek, ennek eredményeként rögzülnek a per anyagi jogi alapjai, amelyek meghatározzák a bizonyításra szoruló tényeket, illetve az azok megállapításhoz szükséges bizonyítékokat. Ezáltal létrejött egy olyan eszköz a jogalkalmazás területén, amely mentén párhuzamosan érvényesíthetővé válik a közérdek és a magánérdek. A perkoncentráció gyakorlati megvalósítása érdekében a Pp.-ben bevezették az osztott perszerkezetet, amely egy tervezhetőbb, kiszámíthatóbb permenetet tesz lehetővé. A perkoncentráció követelményének szem előtt tartásával tartalmazza a törvény a bíróság két bementi szintű, eltérő, sajátos eljárási szabályait. Az elsőfokú ügyeket a járásbíróságok és a törvényszékek között osztja meg. A kollektív igényérvényesítés körében is változás történt, két új eljárásjogi intézmény szolgálja a hatékonyságot és a gyorsaságot: a társult per és a közérdekből indított per. A perhatékonyság érdekében kettős célt fogalmaztak meg a perorvoslatok körében, amely alapján olyan szabályozás került kialakításra, mely a jogorvoslathoz való jog megfelelő érvényesülése mellett az elsőfokú eljárásokhoz hasonlóan nem ad lehetőséget a perelhúzásra. Az új Pp.-ben tehát az alapelvek és a konkrét rendelkezések szintjén is változások történtek a jogalkotói cél megvalósítása érdekében. Mindezek ellenére nem beszélhetünk újdonságokról, hiszen mind az alapelvek, mind pedig ezen eljárásjogi megoldások már az 1952-es Pp.-ben ismertek voltak. A Pp. viszont kiemeli és koncentráltan szabályozza ezeket, így új alapokra helyezi a polgári perek szabályait.