Dolgozatom középpontjában az autonóm közúti közlekedés eszközei, az önvezető gépjárművek állnak. Miután a dolgozatomban bemutatom az önvezető gépjárművek szükségszerű elterjedését indokló tényezőket, számba veszem azokat a nehézségeket, melyek a térnyerésüket lassítják. A munkám központi kérdése is egy, az önvezető gépjárművekkel kapcsolatos, ez idáig megnyugtatóan nem megoldott feladathoz; azok hagyományos gépjármű-forgalomba történő integrálásához köthető. Az ebben a témában végzett „mainstream” kutatások eredményei mellett bemutatok egy önálló gondolatokat is tartalmazó, alternatív lehetőséget az önvezető gépjárművek forgalomba integrálására. Mivel az önvezető gépjárművek hagyományos forgalomba történő integrálhatósága elsősorban a rendhagyó helyzetek megoldásán múlik, ezért a humán sofőrök felé irányuló fő kutatási kérdésem arra keresi a választ, hogy kialakul-e részükről egységes vélemény (függetlenül a forgalmi szituációban elfoglalt helyzetüktől és a vezetési stílusuktól), azon közúti forgalmi szituációk elvárt kimeneteléről, melyekben a közlekedési szabályok betartása nem minden esetben jelenti az optimális megoldást. A kutatás fő kérdését keretbe foglalva, aktualizálom az önvezető gépjárművek használatára vonatkozó, korábbi attitűdvizsgálatok eredményeit, továbbá a saját mintán ellenőrzöm az emberek személyiségjegyei és a közúti közlekedésben való proszociális, illetve agresszív magatartása közötti összefüggés meglétét.