A hamis beismerő vallomás problémája a közvetítői és az egyezségi eljárás során

Abstract

A dolgozat a hamis beismerő vallomások jelenségét vizsgálja a büntetőeljárás különeljárásainak tükrében, különös tekintettel a közvetítői eljárásra és az egyezség a bűnösség beismeréséről jogintézményére. Bemutatja a büntetőeljárás különeljárásainak formáit, ugyanakkor rámutat arra, hogy míg e különeljárások elsődleges célja az eljárások gyorsítása és egyszerűsítése, alkalmazásuk garanciális kérdéseket is felvethet. Ennek megfelelően felveti, hogy a konszenzuális és gyorsított eljárásokhoz kapcsolódó eljárásjogi kedvezmények bizonyos esetekben befolyásolhatják a terheltek döntéseit, és hozzájárulhatnak hamis beismerő vallomások kialakulásához azzal, hogy a folyamat során tett beismerő vallomás nem csupán bizonyítási eszközként, hanem az eljárás kedvezőbb lezárásának feltételeként is megjelenik. Ennek következtében fennáll annak a veszélye, hogy a terhelt stratégiai megfontolásból, a kedvezőbb jogkövetkezmények reményében tesz valótlan tartalmú beismerést. A dolgozat végkövetkeztetése szerint a konszenzuális különeljárások hasznos eszközei a modern büntető igazságszolgáltatásnak, azonban alkalmazásuk során kiemelt figyelmet kell fordítani a garanciális szabályok érvényesülésére és a hamis beismerések kockázatának csökkentésére.