Vesetranszplantáció után kialakuló húgyúti fertőzések rizikófaktorai különös tekintettel néhány recipiens tényezőre

Abstract

Jelen dolgozatban a vesetranszplantáció után kialakuló húgyúti fertőzéseket vizsgáltuk. A vesetranszplantáció krónikus vesebetegség esetén a betegek számára elérhető legjobb opció életkilátásaik javítására. A vesetranszplantáció után jelentkező fertőzéses szövődmények közül az egyik leggyakoribbak a húgyúti fertőzések. Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük a húgyúti fertőzések előfordulásának gyakoriságát, kockázati tényezőit, illetve, hogy milyen arányban volt sikeres a kezelés. A kutatás során a Debreceni Egyetem Klinika Központ Sebészeti Klinikán 2016 és 2024 között vesetranszplantáción átesett betegeket vizsgáltuk retrospektíven. Gyűjtöttük a vesetranszplantáción átesett betegek adatait és vizsgáltuk, hogy a műtét utáni első évben átestek –e, húgyúti fertőzésen. Ha igen, akkor a fertőzést milyen kórokozó(k), okozták, a kitenyészett kórokozó multirezisztens volt –e, az alkalmazott antibiotikummal sikerült –e elérni a teljes tünetmentességet és a vizelet csíramentességét. Statisztikai elemzéssel vizsgáltuk, hogy a húgyúti fertőzések kialakulása, milyen összefüggésben áll a beteg nemével, életkorával, testtömeg indexével, SCORE2 indexével, Charlson Comorbidity indexével, azzal, hogy első transzplantációja volt -e, a transzplantációt megelőző vesepótló kezelés modalitásával, és időtartamával, azzal, hogy a vese élő vagy kadáver donortól származott, a Kidney donor profil indexszel, a transzplantáció utáni indukciós és fenntartó immunszuppresszióhoz alkalmazott gyógyszerekkel, és a transzplantáció után kialakuló Cytomegalovírus és BK-vírus fertőzésekkel. A fenti feltételezett hajlamosító tényezők tükrében összehasonlítottuk egymással a fertőzésen át nem esett betegek adatait, a húgyúti fertőzéses esetek alkalmával gyűjtött adatokkal, illetve a multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések adatait, a nem multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések adataival. Eredményeink a következők voltak. 236 vizsgált betegből 105 betegnek alakult ki összesen 234 húgyúti fertőzése. Ebből 57-et okozott multirezisztens kórokozó. A vizelettenyésztésekből leggyakrabban izolált kórokozó az Escherichia coli volt, ami a fetőzések 49,5%-ában tenyészett ki. A legnagyobb problémát viszont a Klebsiella pneumoniae okozta, ami az izolátumok 64,7%-ában multirezisztens volt és a kezelési kísérleteknek mindössze 23,7%-ában sikerült a fertőzést megszüntetni, és ehhez a kórokozóhoz tartoztak legnagyobb arányban a nagyobb súlyosságú fertőzések is. A húgyúti fertőzés kialakulásának kockázatát szignifikánsan növelte az idősebb kor (p=0,036), a női nem (p<0,001), a retranszplantált státusz (p=0,002), a magas Charlson comorbidity index (p=0,04), a korábbi CMV vírusfertőzés (p=0,001) a magasabb KDPI index (p=0,03), a kadáver donortól származó vese beültetése (p=0,005), valamint a mycophenolate mofetil (p<0,001) és a nem elnyújtott hatástartamú tacrolimus készítmények (p<0,001) alkalmazása. A multirezisztens fertőzések kialakulásának esélyét szignifikánsan növelte, ha a beteg testtömeg indexe nagyobb volt mint 25 kg/m2(p=0,005), a retranszplantált státusz (p=0,037) és a magasabb SCORE2 index (p=0,011).