Pierre Teilhard de Chardin a második világháború kitörésének előestéjén, 1939 augusztusában Pekingbe érkezik, ahol hét évet tölt. Ekkor írja meg fő művét, Az emberi jelenséget, melyben az ember helye a fejlődő világmindenségben és az emberiség jövője az a két kérdéskör, amit kidolgoz. Nem a kiábrándultságot, sem a keserűséget viszi át a gyakorlatba és prédikálja maga körül, hanem az optimizmust. Nem ócsárolja az emberek akarhatnámságát és a világ zűrzavarát, elvből visszautasítja, hogy higgyen a rosszban: amikor kénytelen megtapasztalni, akkor is azt veszi észre, ami megment, nem azt, ami elítél.