A szakdolgozatomban azt vizsgálom, hogy a ma elérhető eszközökkel milyen mértékben gyorsítható a sejtautomata szimulációk sebessége, párhuzamos programozási módszerek felhasználásával. Először megvizsgálom a sejtautomaták felépítését és tulajdonságait. Ezután a több szálon való futtatás lehetőségeit vizsgálom meg. Külön figyelmet szentelek a folyamat során felmerülő problémákra és ez alapján választom ki a számomra legmegfelelőbb megoldást. Először egy egyszerű felépítésű modellel dolgozom, mely remek lehetőséget nyújt a felmerülő jelenségek szemléltetésére. Másodjára egy összetettebb információterjedési modell esetén használom az előbbiekben kiválasztott eljárásokat. A két modell eredményeit összehasonlítva vonom le a megfelelő következtetéseket.